Dömötör
-1 °C
14 °C

Így segítettek a doppingszerek Armstrongnak

2013.01.19. 17:50
A vért tartalmazó tasakokat egy kampóval képkeretekhez rögzítették, feküdtünk az ágyon, és reszkettünk, ahogy a hideg vér beáramlott a testünkbe – Lance Armstrong csapattársa, Tyler Hamilton így írta le a kerékpározásban elterjedt doppingolási módszert, a vérátömlesztést. De ez csak egy volt az Armstrong által használt teljesítménynövelők közül. Milyen hatása van a szervezetre az EPO-nak, mit okoznak a szteroidok és hogyan lehet átverni a teszteket?

A doppingolás a sportolók esetében ugyanolyan körültekintéssel történik, mint az étrend megválasztása, az edzések vagy a versenyre való felkészülés. A sportolók orvosai tudományos kutatásokra támaszkodnak, saját laborjaik felszereltsége gyakran vetekszik a legjobban felszerelt tudományos laborokéval. A doppingolás mindig is része volt a sportnak, az ókorban állítólag állatok heréjét ették meg, hogy növeljék a tesztoszteronszintet, de olyanra is volt példa, hogy szélsőséges mértékű fehérjebevitellel próbálták növelni az izmokat.

Koffein és alkohol

A gyógyszertudomány nagyon sok olyan szert hozott létre, amely alkalmas teljesítményfokozásra. Ezeket betegségek ellen fejlesztették ki, de hatásaik miatt sokszor használják sportolók is doppingszerként. A legártatlanabbnak tűnő hatóanyagból is lehet doppingszer, elég csak a koffeinre vagy az alkoholra gondolni.

A koffeint a felnőtt lakosság többsége használja serkentőként, de alkalmazzák a gyógyászatban fájdalomcsillapítóként és megfázás elleni gyógyszerekben. A sportolók körében is széles körben használt teljesítménynövelő szer, de sok sportágban szabályozzák a szervezetben lévő koffein mennyiségét. Hatását a hetvenes években vizsgálták először, David Costill kísérleteiben a kerékpárosok húsz százalékkal jobb teljesítményre voltak képesek. A későbbi tanulmányok alátámasztották a tanulmányt, a testsúly-kilogrammonként 10 milligramm koffein is jelentősen növelte a kutatásban részt vevő hosszútávfutók teljesítményét.

A koffein hatására az izmok már a legkisebb idegi hatásra is összehúzódnak, mert jelentősen csökkenti az izmok ingerküszöbét. Tágítja az ereket, így a fokozott vérellátással segíti az izmok oxigénhez jutását. Ezen kívül még a hormonrendszer működését is befolyásolja, megállítja például az adenozin fáradtságjelző anyag termelését, és több adrenalint szabadít fel. Növeli a béta-endorfin szintet is, ami elégedettségérzéssel tölt el, fájdalomcsillapító hatása pedig csökkenti a fizikai megterheléssel járó fáradtságot és fájdalmat. Az összes hatás együttesen azt eredményezi, hogy a koffeint használó sportolók ugyanazzal az erőkifejtéssel jobb teljesítményre képesek. A koffein sokáig tiltólistán volt a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség listáján, 12 mikrogramm/milliliter a vizeletben már doppingolásnak számított, de néhány éve lekerült a tiltott szerek listájáról.

Ezzel szemben az alkohol 2008 óta szerepel a tiltólistán, mert nyugtató hatással van a központi idegrendszerre, lassítja a szervezet reakcióit. Ez azoknál a sportoknál lehet fontos, ahol oldani kell a szorongást, csökkenteni például a kéz remegését, relaxált állapotot, nagy fokú koncentráltságot kell elérni a jó teljesítmény érdekében. A fentiek miatt az íjászatban, sportlövészetben tiltják használatát versenyzés közben.

Sportágspecifikus szerek

A modernkori doppingokhoz mérve azonban ezek inkább viccesnek tűnő próbálkozások. A legismertebb doppingszerek az anabolikus szteroidok, amelyek hatása a férfi nemi hormonokéhoz hasonló, és az izomtömeget növelik meg. Megfelelő fehérjebevitel és fizikai erősítés mellett gyors izomnövekedést idéznek elő. Az amfetaminok a fáradtságérzetet csökkentik, főleg a gyorsaságot és kitartást igénylő sportokban használják.

Ezek a szerek könnyen kimutathatóak a szervezetben, Lance Armstrong pedig hosszú évekig megúszta a doppingellenőrzéseket. Évtizedes pályafutása alatt több száz doppingellenőrzésen vett részt és egyszer sem bukott le. Illetve egyszer kortikoszteroidot találtak a szervezetében, de ezt azzal ütötte el, hogy a nyereg feltörte a fenekét, és a kortizoltartalmú krémmel kezelte a verseny alatt. A kortizol egy szteroid hormon, a mellékvese bocsátja ki stresszhatás alatt, az izomban található fehérjéket bontja, ami aminosavakat szabadít fel, és a májba kerülve glükózzá alakulnak, ezt a szervezet energiaforrásként használja fel.

Armstrong sportágspecifikus doppingokat használt. Tesztoszteroint is használt, mert a kerékpározásban is fontos az izomtömegnövelés, az izom-zsír arány, de a lényeg az állóképesség. A rövidtávfutáshoz például a szteroid passzol, mert az a legfontosabb, hogy minél gyorsabban teljesítsék az adott távot. A százméteres síkfutóknál gondosan kiszámolják, hogy a verseny előtt mennyivel kell abbahagyni a szteroidok szedését, hogy a doppingvizsgálat már ne mutassa ki a szervezetben. A kerékpársportokban ez a módszer azért nem működik, mert itt a vér oxigénellátását kell növelni, ráadásul több napon keresztül – ezt csak a verseny alatt tudják megtenni, így ehhez kell kialakítani a módszereket.

Vérdoppingok

Lance Armstrong főként úgynevezett vérdoppingokat használt, ami a doppingolásnak egy speciális fajtája, és a vér manipulálásával jár. A legártatlanabb módszer, az úgynevezett magaslati edzőtábor, amikor a sportolók hosszabb ideig tartózkodnak 2-3000 méter magas hegyekben. Ilyenkor a vér oxigénszintje lecsökken a kisebb külső nyomás miatt, így a szervezet automatikusan több vörösvérsejtet kezd el termelni, hogy megfelelő legyen az oxigénellátottság. A sportolónak hosszabb időt kell eltöltenie nagy magasságban, hogy ez bekövetkezzen, és a hatás akár néhány hétig is eltarthat. Hasonló hatást érnek el alacsony nyomású alvósátorokkal.

A klasszikus vérdoppingnál a sportolótól vért vesznek, és lefagyasztják. A sportoló vérmennyisége egy idő után eléri a vérvétel előtti szintet, így amikor a verseny előtt visszakapja saját vérét, hirtelen megnő vérsejtjeinek a száma, ezáltal nő a vér oxigénszállító képessége is. Annyiban kockázatmentes, hogy semmilyen idegen anyag nem kerül a szervezetébe, hiszen saját vérét kapja vissza. A vérátömlesztés nem kellemes folyamat, Armstrong csapattársa, Tyler Hamilton így nyilatkozott erről az amerikai doppingellenes bizottságnak: „A vért tartalmazó tasakokat egy kampóval képkeretekhez rögzítették, feküdtünk az ágyon, és reszkettünk, ahogy a hideg vér beáramlott a testünkbe.” Nem veszélytelen ez a módszer, mert a vörösvértestestek megnövekedett száma miatt sűrűbb lesz a vér, ami trombózist okozhat.

Lance Armstrongnak azonban még a vérátömlesztésnél is többre volt szüksége, EPO-t is használt, amely mesterségesen ér el hasonló hatást, mint a vérátömlesztés. Az EPO-t, vagyis eritropetint a gyógyászatban azután kezdték el használni, hogy Leon Jacobsen hematológus bebizonyította, hogy a szervezet vörösvértest­termelését fokozó, a negyvenes évek óta ismert anyagot a vese választja ki. Izolálni csak 1977-ben sikerült, vérszegénységet csökkentő hatását 1984-ben bizonyították be. Kezdetben krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél használták, mára a koraszülött­gyógyászatban, a sebészetben, az intenzív ellátásban is elterjedt. Az EPO nem veszélytelen, a szer hatására keletkező vörösvér­test­többlet miatt ugyanis a vér besűrűsödik, ami növeli a trombóziskészséget.

Doppingként történő hasz­nálata ellen régóta küzdenek a doppingellenes hatóságok, az egyik legfőbb probléma, hogy a szer nagyon hamar kiürül a szervezetből. Hosszú évekig nem tudták kimutatni az EPO-t a szervezetben, Lance Armstrong is így úszta meg, hogy lebukjon. Az EPO jelenlétét a szervezetben 2001-ig nem tudták bizonyítani, nem véletlen, hogy csak utólag derült ki, hogy Armstrong 1999-en Tour de France-on adott mintájában EPO volt.

A lebukás elkerülésének egyik legelterjedtebb módja volt, hogy fiziológiás oldatot adtak a sportolóknak közvetlenül a vizsgálat előtt. A sóoldathoz 9 gramm sót kell feloldani 991 gramm vízben, ha követlenül a doppingvizsgálat előtt adják be a sportolóknak, akkor a felhígított végben nem tudják kimutatni a megnövekedett mennyiségű hemoglobin és hematocrit magas koncentrációját. A jelentések szerint Armstrong gyakran élt ezzel a módszerrel, olyan esetről is tudnak, hogy esőkabátja alá rejtett egy liter sóoldatot, hogy az utolsó pillanatig tudja magába folyatni a vérhígító folyadékot.

Csak idő kérdése volt

Hogyan bukott le mégis a hétszeres Tour de France-győztes? Nem doppingteszttel, hanem korábbi csapattársai vallomásai alapján bukott meg. A doppingolás ugyanis szinte soha nem egy emberen múlik, egész csapat áll a sportoló mögött, kezdve az orvosán a beszerzőkön át egészen a finanszírozóig. Armstrongnál profin meg volt szervezve a tiltott szerek használata, ráadásul nem is titkolták ezt, annyira elterjedt volt a kerékpársportban a doppingolás. A csapattagok egymás előtt adták be maguknak az injekciókat, külön stratégiát dolgoztak ki azokra az esetekre, amikor váratlan ellenőrzések voltak.

Ami akkor szervezettnek tűnt, az okozta Armstrong vesztét is, hiszen csak idő kérdése volt, hogy valamelyik csapattárs vagy szemtanú vallani fog az akkori dolgokról a doppingellenes hatóságoknak. Ez így is történt, az évek óta tartó huzavona most jutott el odáig, hogy Lance Armstrong végre beismerte, tényleg használt tiltott szereket a versenyek alatt.