Teréz
10 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Eredmények

Karácsony Gergely

Ellenzéki Összefogás
50.86% (353593 szavazat)

Tarlós István

FIDESZ-KDNP
44.1% (306608 szavazat)

A megfázásra való hajlamot vizsgálták

2013.03.01. 16:16

A pittsburghi Carnegie Mellon Egyetem kutatói megtalálták a megfázására való hajlam genetikai hátterét, ami egy biológiai marker – vagyis a vérben, a szövetekben vagy más testnedvekben időnként megtalálható anyag az immunrendszerben. A kutatók szerint a 22 éves kor körül kialakuló markertől függ függ, hogy a szervezetünk milyen hatékonysággal birkózik meg a megfázással. A témával foglalkozó, a Journal of American Medical Association folyóiratban megjelent tanulmány szerint erre a kromoszómák végein található telomerrégió hosszából lehet következtetni – írja a MedBio.

De mik azok a telomerek?

A telomerek a kromoszómák végein megtalálható tandem ismétlődések, ahol egy néhány nukleotid alkotta egység (TTAGGG) átlagosan 2500-szor ismétlődik egymás után – innen származik a tandem elnevezés. A telomerek érdekessége, hogy az életkor előrehaladtával, a DNS megkettőzésekor egyre rövidebbé válnak. Ez a folyamat ugyanis a DNS egyik szálán nem valósul meg tökéletesen, kivéve az ivarsejteket, ahol a telomeráz nevű enzim működése kijavítja a hibát.

A telomerek szerepe a kromoszómák védelme; minél hosszabb ez a szakasz, annál több osztódásra képes a sejt a génkészlet sérülése nélkül. A legelfogadottabb elmélet szerint az öregedést is a telomerek rövidülése okozza. A telomerek hossza az öregedés biomarkere: minél rövidebb a telomer, annál idősebb az illető személy. Amint rövidül az egy-egy sejtben található telomer, az egyre kevésbé védi a kromoszómát, és egyre kevésbé lesz képes megfelelően ellátni feladatát. Mindez végül a sejt halálához vezet.

Elhull a telomer, eliramlik az élet

A telomerek rövidülését mostanáig az inkább idősebb korosztályt érintő betegségekkel, például a szív- és érrendszeri problémákkal vagy a rákkal hozták összefüggésbe. Mostanáig nem tudták megállapítani, hogy a telomer hatással van-e a fiatalokra, illetve a középkorúakra.

A kutatást vezető Sheldon Cohen azt állítja, hogy a telomerek hossza viszonylag állandó markernek tekinthető az egész élet során, és már fiatal felnőtt korban elindíthatja az érzékenységet bizonyos betegségekkel szemben. Ismert, hogy az ötvenes évek végére az emberek telomere jelentősen lerövidül, így az ő körükben nagyobb a betegségek és a halál kockázata. Azt is ismert tény, hogy az öregedésen túl a stressz, az egészségtelen életmód is kapcsolatban áll a telomerek hosszával. A kutatók arra számítottak, hogy az életvitel és az életkor függvényében jelentős különbségek lehetnek a fiatal felnőttek telomerhosszában is, így megvizsgálták, hogy mindez hogyan befolyásolja az egészségüket.

22 éven felülieknek

Cohen csoportja 152 egészséges, 18-55 év közötti személy fehérvérsejtjében vizsgálta a telomerek hosszát. Ezután a megfázást okozó rhinovírussal fertőzték meg, majd öt napra karantéba helyezték őket, hogy megfigyelhessék a megfázás tüneteinek kialakulását.

Az eredmények szerint a rövidebb telomerrel rendelkezők nagyobb eséllyel fertőződtek meg a vírussal, illetve alakult ki bennük a megfázás minden kellemetlen tünete. A 18-21 éves korosztály tagjainál nem volt összefüggés a telomerhossz és a megfázásra való hajlam között, azonban körülbelül 22 éves kortól kezdve a telomerhosszból következtetni lehetett a megfázásra való fogékonyságra. Minél idősebb volt egy páciens, a telomerhossz annál megbízhatóbb jóssá vált.

Érdekesség, hogy ez a marker a fehérvérsejtek egyik típusánál (CD8CD28 T-sejtek) megbízhatóbbnak bizonyult, mint a többi fehérvérsejt féleségnél. Úgy találták, hogy a telomerek a CD8CD28 sejttípusnál gyorsabban rövidülnek, mint a többi esetben. Ezek a sejtek fontos szerepet játszanak a vírussal fertőzött sejtek kiiktatásában, de ha túl sok lesz a rövid telomerrel rendelkező CD8CD28 sejt, akkor a szervezetnek nem lesz hatékony válasza a vírussal szemben.

A kutatás eredménye – miszerint egy sejt telomerhossza markerként szolgálhat bizonyos fertőzések kimenetelének megbecsülésére – arra ösztönözte a Cohen-csoportot, hogy a telomerhossz immunválaszra gyakorolt hatását is vizsgálják. A telomerhossz jelentősége azonban a kor előrehaladtával nő, a fiatalabbakban ugyanis kevesebb a rövid telomerű sejt, illetve a fiatal immunrendszer képes kompenzálni a működőképes sejteket ért veszteséget. Cohen azt is elmondta, hogy később egyéb vírusfertőzésekre, illetve természetes körülmények közt megfertőződött páciensek vizsgálatára helyezik a hangsúlyt.