Luca, Ottilia
-4 °C
3 °C

Az EU-s méhek döglenek, a magyarok nem

2013.04.17. 00:25
Az Európai Unió élelmiszerbiztonsági szerve felfüggesztené a neonikotinoidos hatóanyagú rovarölőszerek használatát, ami komoly hátrányba hozhatja a magyar mezőgazdaság egy részét. A gyanú szerint a vegyszercsoport áll a méhpusztulások mögött, de a hazai szakemberek egy része szerint itthon nem igazolhatók a külföldi tapasztalatok. Hivatalos vizsgálat még nem volt, de ha a kormányzat nem igyekszik, idén már nem is lehet majd elkezdeni őket.

Ha a méhek kipusztulnak, az emberiségnek is csak négy éve marad, szól az Einsteinnek tulajdonított világvége-jóslat. A méhpusztulás létező jelenség, de nem igazán tudták, mi áll az elnéptelenedés szindrómának is nevezett események hátterében.

Az angolul beszédesebb elnevezésű, colony collapse disorder (CCD), vagyis családösszeomlás kórkép gyanúsítottjai között korábban is előkelő helyen szerepeltek a különböző növényvédő szerek, most azonban az Európai Unió egyes élelmiszer-biztonsági és növényvédelmi szakemberei úgy gondolják, hogy valóban a mezőgazdasági kemikáliák ölhetik a méheket.

A baj csak az, hogy a kiemelten kezelt, úgynevezett neonikotinoid (NNi) hatóanyagú szerek a magyar mezőgazdaság egyik legfontosabb irányvonalát adó, csávázott vetőmagtermelés alapjául is szolgálnak. Így érthető módon a hazai szakemberek nem állnak be az NNi-szerek használati engedélyét felfüggesztő uniós javaslat mögé mindaddig, amíg a hivatalos vizsgálatok be nem bizonyítják, hogy a méhekre valóban hatással van az egyébként extrahatékony rovarölő szer.

Ősi eljárás, modern hatóanyag

A probléma megismeréséhez, érdemes megnézni, mi is a vetőmagcsávázás. Végletesen leegyszerűsítve arról van szó, hogy a vetőmagot vegyszeres oldatba áztatják, és a felületére tapadt méreg lesz az, ami a vetés után és a csírázás közben megvédi a növényt a kártevőktől. A csávázás több száz éves megoldás, de a világszerte használt, neonikotinoid típusú vegyszereket csak a nyolcvanas-kilencvenes években fejlesztették ki. A neonikotinoid hatóanyagok előnye, hogy hatásmechanizmusuk főleg a rovarok esetében működik jól, az emlősökre kevésbé hat, mint a korábban alkalmazott szerves foszfátvegyületeket tartalmazó növényvédő szerek.

Az eddig elfogadott nézetek szerint a csávázás azért jó, mert csak a magot és a csíranövényt védi, a virágban és a termésben már nem jelenik meg. A magyar szakértők is erre hivatkoznak, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) nekünk elküldött válaszában például egyenesen külső megoldásnak nevezi a csávázást, ellentétben például a hazánkban tiltott génmódosítással. Az EU és a Greenpeace szerint azonban itt lenne az ideje alaposan megvizsgálni, hogy valóban nem jut-e annyi méreg a csávázott vetőmagból a virágporba, hogy az problémát okozzon a méheknek.

A Greenpeace, illetve az általuk példának hozott, tudományos igényességgel megírt, a peer review rendszerben is helytálló kutatási eredmények szerint például jut. „Több olyan külföldi vizsgálat is van, ami szerint a hatóanyag bejut a növények nedvkeringésébe, majd a virágporba is”, mondja Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője. Simon szerint egy-egy magon annyi méreg van, ami százezer méh elpusztítására is elég lenne, így már a vetés közbeni kiporzás is nagy veszélyeket rejt magában, de a kifejlett növény virágporában is elég anyag van még ahhoz, hogy megmérgezze a méheket.

Az ilyen, szubletális hatásnak hívott mérgezéses tünetek valóban egybevágnak azzal, ami a méhkolóniák elnéptelenedésekor tapasztalható. A CCD esetében a kirajzó méhek nem térnek vissza a kaptárba. A gyanú és egyes kísérletek szerint a neonikotinoiddal mérgezett méhek tanulási képességei visszaesnek, sőt a már korábban megtanult viselkedésmintákat sem képesek újra alkalmazni.

Egy brit kísérletben kiderült, hogy a növényvédő szer (és a méhészetek legnagyobb ellensége, a varroa-atka ellen használt szer) erősen hat a méhek agytevékenységére. Az így megmérgezett méhek képességeinek csökkenését figyelték meg, az állatok sok esetben a virágpor gyűjtéséhez szükséges alapfunkciókat is elvesztették.

A laborban igen, az életben nem mindenhol

A neonikotinoid típusú csávázószerek méhekre gyakorolt hatását laboratóriumi kísérletek igazolták. Ahhoz azonban, hogy a veszély életszerűségét felmérjük, úgynevezett szabadföldi vizsgálatokra van szükség. Természetes folyamataiban kell megfigyelni azokat a méheket, amelyek kapcslatba kerülnak a neonikotinoiddal csávázott vetőmaggal. Az EU az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) szabadföldi kísérletekben szerzett tapasztalataira  alapozva javasolja a használat felfüggesztését. Ezeknél ugyan nem sikerült egyértelműen bizonyítani az összefüggést, de a gyanú elég ahhoz, hogy egyes tagországok a végleges eredmények megszületéséig veszélyként tekintsenek a neonikotinoidokra. A magyar VM által alapul vett kísérletek azonban semmilyen mértékben nem mutatják ki a csávázószer veszélyeit, így a szakminiszter ellenzi a szerek betiltását (annak ellenére, hogy egyelőre ilyesmiről hivatalosan nincs szó). Ugyanakkor a VM fontosnak tartja további vizsgálatok elvégzését.

Az említett kísérleteket az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) végzi évek óta. Az úgynevezett környezetterhelési monitoring vizsgálatok és az OMME honlapjára kitett összefoglalók alapján „egyértelműen látszik, hogy üzemi szinten nem jelentkeztek azok a tünetek, amelyekről a nemzetközi szakirodalom megemlékezik”. A következtetések szerint ennek elsődleges oka lehet az is, hogy a hazai termelők betartják a növényvédelmi szerre vonatkozó előírásokat, illetve hogy az egyes országokban a különböző szerekre más-más szabályozás vonatkozik.

Az OMME eredményei szerint nem egyértelmű, hogy a neonikotinoid honnan kerül a méhekhez. Ahogy az a részletes jelentésből kiderül, ilyen hatóanyagot nemcsak csávázó-, de permetezőszerben is használnak, és ez utóbbiak valóban veszélyesek, ha nem legalább egy héttel a virágzás előtt használják őket, vagy ha nappal, a méhek rajzásával egy időben permeteznek velük. Ahhoz azonban, hogy a csávázásnál használt szerek maradványait megtaláljuk, olyan, extraérzékeny berendezésre van szükség, amiből kettő van az országban. „Sokszor hónapokat kell várni az eredményekre” – szól a jelentés, ami finom utalás arra, hogy a neonikotinoid hatóanyagokkal kapcsolatos további vizsgálatok már túl nagy terhet rónak a méhészszervezetre.

Szándék van, célpont van, pénz még nincs

Az OMME is azt az álláspontot képviseli, hogy további vizsgálatokra van szükség, mert ők sem értik, mi lehet az oka a hazai és a külföldi eredmények közti nagy eltérésnek. Egy brit kutatás például a magyar vizsgálatoktól függetlenül is a hazai eredményekkel megegyező tapasztalatokat írt le (PDF). A brit szakemberek is azt emelték ki, hogy a laborkörülmények igazolják ugyan a csávázószerek durván káros hatásait, de a szabadföldi vizsgálatok nem mutatják ugyanezeket az arányokat.

Érdekes fordulat azonban, hogy Székács András professzor, a Központi Környezet- és Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet (KÉKI) főigazgatója szerint itthon még előttünk áll a nemzetközi szinten, tudományos szempontból is támadhatatlan vizsgálatok elvégzése, és nem tud arról, hogy folynának szisztematikus kutatások a témában.

A szakember, bár nem ismeri az OMME vizsgálatait, a végső döntést csak olyan vizsgálatok eredményeire alapozná, amelyek részletesen feltárják a neonikotinoidok megjelenését, lebomlását és eloszlását az érintett növényekben, valamint a méhek kitettségét e szermaradékoknak. Abban egyetért a méhészszervezettel, hogy a kutatásnak elsősorban állami feladatnak kell lennie (bár a költségek egy része áthárítható lehetne a növényvédőszer-cégekre), ezt főleg a vizsgálatok összetettsége és erőforrásigénye indokolja. Azt azonban ő is kiemeli, hogy egyelőre szó sincs arról, hogy az EU betiltaná a hazai termelésben fontos szerepet betöltő hatóanyagokat.

„Egy kétéves türelmi időszakról van szó, ami alatt az EFSA ajánlása szerint fel kellene függeszteni a veszélyesnek gondolt anyagok használatát, de ennek végrehajtását a tagországok maguk döntik el” – mondja Székács. „Ha időközben bebizonyosodik a gyanú, akkor lehet szó a tiltásról. Az persze kérdés, hogy mi a jó megközelítés: tovább használni valamit, ami mérgező lehet, vagy betiltani valamit, amiről nem tudjuk pontosan, hogy az adott alkalmazás káros-e.”

Súlyos gazdasági érdekek

A KÉKI főigazgatója szerint sem egyszerű a helyzet, hiszen súlyos gazdasági érdekek állnak szemben egy mellékhatás éppen igazolás alatt álló gyanújával. Mint mondja, az egyik középutas megoldás az lehetne, hogy a türelmi időszak alatt a termelők felfüggesztenék a legdurvább hatású neonikotinoid típusú szerek használatát, például a Greenpeace által is kifogásolt, itthon leginkább elterjedt imidaklopridot, és átmenetileg a hasonlóan hatékony, de méhekre kevesbé toxikus, szintén neonikotinoid hatóanyagú termékeket alkalmaznának. Székács szerint a vetésforgó alkalmazása is hatásos lehet egyes rovarkártevők ellen. „Minden olyan megoldás jó, ami növeli a biodiverzitást, ráadásul vegyszereket sem alkalmaz. Ezek egy része azonban csak hosszú távon hoz hasznot, így az évről évre tervező gazdaságokban nehéz őket alkalmazni.”

Az Székács szerint is kérdés, hogy mekkora szerepe van az egyes országok mezőgazdaságai és tájjellegei közti különbségeknek. „Tény, hogy térségünk, a Pannon Bioföldrajzi Régió biodiverzitása nagyobb sok nyugati országénál, ez magyarázhatja, hogy nálunk miért lehetnek kevésbé érintettek a méhek”, mondja a szakember, és ez egybevág az OMME és a brit kutatás tapasztalataival. Ez utóbbiban például az is kiderült, hogy a méhek nem egy helyről szedik össze a virágport, a kísérletnél használt, csávázott forrás például csak az összegyűjtött virágpormennyiség negyedét tette ki. „Könnyen lehet azonban, hogy nem egy konkrét ok, hanem egy több összetevős folyamat áll a méhpusztulás hátterében”, mondja Székács, aki nem zárná ki, hogy a neonikotinoidok szerepet játszhatnak a méhek immunrendszerének gyengülésében.

A szakember szerint a vizsgálatok elvégzésének szükségességével a vita minden szereplője és a kormányzat is tisztában van, azonban ahhoz, hogy ne veszítsünk el a rendelkezésre álló két évből egyet, gyors kormányzati döntésekre és a szakértők csapatmunkájára lenne szükség. A csávázott vetőmagokkal kapcsolatos kísérletek megkezdését ugyanis a hamarosan induló vetési időszakhoz kellene igazítani. Az sem ártana, ha a kísérleteket méhészek részvételével terveznék, ugyanis előfordulhat, hogy bár a méhek elméletileg rászállhatnának a neonikotinoidokkal kezelt növényekre, nem teszik, mert épp egy másik, biztosan nem csávázott növény virágaival, például az akácéval vannak elfoglalva.

Székács a beszélgetés közben ugyanakkor azt is elmondta, hogy a hazai növényvédelmi szakma általában nem túl nyitott az új környezet- vagy biodiverzitás-védelmi eredmények tudomásul vételére. „Az atrazin hatóanyagú szereket 2004-ben tiltotta be az EU, de Magyarország akkor is kérvényezte, hogy tovább használhassuk e talajvizet szennyező növényvédőszer-hatóanyagot. Szintén nagy volt az ellenálás itthon a légi permetezés betiltása ellen, mert a magyar szakemberek jó része szerint itthon nélkülözhetetlen kijuttatási eljárásról van szó. Az EU más tagországaiban, például Olaszországban nem okozott megoldhatatlan gondot az említett hatóanyag vagy technológia tiltása. Ugyanez látszik most a neonikotinoidok esetében is” – foglalja össze a hazai viszonyokat Székács.

És valóban: a Növényvédelmi Bizottság a 2013. február 18-ai ülésének jegyzőkönyve szerint (PDF) nemcsak a további kísérletek elvégzését tartja fontosnak, de azt is, hogy hazánk fokozott hatósági ellenőrzés mellett már most 2016-ig tartó felmentést kérjen az Európai Bizottságtól.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!