Auguszta
-4 °C
2 °C

Titkozatos arzénügy Szegeden

2013.09.20. 19:50
Rejtélyes tünetek, vállukat vonogató orvosok, aztán a mindent megmagyarázó, hi-tech vizsgálat, ami mégsem magyaráz meg semmit – nagyjából így foglalható össze annak a szegedi kisfiúnak az ügye, akivel kapcsolatban két dolog biztos: valamikor a múltban valahogy egy csomó arzén került a szervezetébe, és a fején ekcémaszerű, viszkető foltok vannak. Az, hogy a két dolog között van-e összefüggés, már nem ilyen egyértelmű.

A Hajlabor cég képviselői keresték meg az Indexet azzal, hogy egy szegedi kisfiú arzénmérgezést kapott a helyi ivóvíztől. Az arzénes ivóvíz nagy probléma hazánkban, a délkeleti területek kifejezetten rossz helyzetben vannak, sok településen zacskóban osztják a vizet, vagy épp lajtoskocsiból. Első hallásra nem tűnik hát lehetetlennek, hogy egy kétéves gyerek annyi arzént nyeljen be, ami már problémákat okozhat a szervezetében.

A kisfiú asztmás rohamait, krónikus bőrgyulladását és a fejbőrét elborító, fent említett piros foltokat sem a házi orvos, sem a gasztroenterológus, sem a bőrgyógyász nem tudta mire vélni, így a szülők végül a hajvizsgálat mellett döntöttek. A leadott minta értékeléséből kiderült, hogy arzénból meglepően sok, a határértéket is meghaladó mennyiség volt a gyerek hajában. „A hajelemzés eredményeképp kiderült, hogy krónikus arzénmérgezése van a kisfiúnak, és ez okozta a panaszait” – foglalta össze (mint később kiderül, túlzón) az eredményeket a Hajlabor levele.

Az arzén minimális mennyiségben fontos az embernek, azonban a minimálisnál több már komoly élettani problémákat okozhat. A történelem folyamán sokan haltak bele véletlen vagy szándékos arzénmérgezésbe, fontos és közemberek egyaránt. Mivel az arzén nem bomlik le, a haj- és körömmintákban még évszázadokkal később is kimutatható marad – kicsit hátborzongató a párhuzam, de nagyjából ez történt a szerencsére nagyon is élő szegedi fiú esetében is.

Szennyezés igen, mérgezés nem

Az első dolgunk az volt, hogy kicsit utánanézzünk, mennyire megbízható a Hajlabor vizsgálata, mit is jelent az eredmény, honnan is jöhetett az arzén. A cég csak a nevében labor, a magyarországi kapcsolattartók egy amerikai céggel együttműködve végzik az elemzéseket. Az itthon levett mintákat kiküldik a Trace Elements Inc (TEI) nevű vállalatnak, akik visszaküldik az angol nyelvű pdf-ben összesített eredményt, némi magyarázattal. Megkértük őket, hogy igazolják vissza: valóban az ő egyik vizsgálatukról van szó, írhatunk ez alapján az arzénmérgezéses kisfiúról.

A válaszban a TEI elismerte, hogy az elemzést ők végezték, de óva intettek minket attól, hogy arzénmérgezésről beszéljünk. „Ha a mintában talált 0,52 ppm-es arzénmennyiséget a népesség átlagához hasonlítjuk, valóban magas értékről beszélhetünk. Azonban ez önmagában nem hogy nem jelent arzénmérgezést, az sem mondható, hogy orvosi szempontból lényeges mennyiség lenne” – áll a levélben. A TEI szakembere szerint (ahogy ezt a leletben le is írták) egyetlen dolgot lehet biztosan állítani: a hajban elraktározódott arzén alapján a páciens valamikor a múltban ki volt téve egy a határértékhez képest krónikusan szennyező arzénforrásnak, és hogy az orvosoknak ezt figyelembe véve kellene tovább kezelniük a beteget. „Ahhoz, hogy ezt az amúgy többször is ellenőrzött laborleletet abnormálisnak vagy relevánsnak vegyük, további tesztek, vizsgálatok és a kórelőzmény ismerete kellene.”

Megkerestük az Országos Környezetegészségügyi Intézetet (OKI) is az esettel kapcsolatban, ahol elismerték ugyan, hogy Szeged környékén több településen is a határértéket meghaladó a víz arzéntartalma, de a helyieknek nem a csapból folyó víz az egyetlen lehetőségük: a hatóságok folyamatosan osztják a vizet az embereknek.

A konkrét esettel kapcsolatban az OKI is azt tudja mondani, amit az amerikai labor: a hajminta múltbéli arzénbevitelt mutat, az aktuálisat vizeletből kellene kimutatni. Az intézet szerint amellett, hogy az arzéntartalmú folyóvíz csak nagyon magas (több száz mikrogramm literenként) koncentráció éveken át tartó fogyasztása okoz bőrön látható tüneteket, a szegedi kisfiúéhoz hasonló bőrtünetekről sem az Egészségügyi Világszervezet nemzetközi tapasztalatokat összefoglaló állásfoglalása, sem egy korábbi magyar bőrgyógyászati vizsgálatsorozat eredménye nem tesz említést.

Megkerestünk egy névtelenséget kérő, de mintavételre és -elemzésre szakosodott cég szakemberét is az esettel kapcsolatban. Mint mondta, ők főleg ivóvíz- és vizeletmintákból mutatják ki az arzént, az amúgy valós és pontos eredményeket hozó hajvizsgálatot „csak szélsőségesen kevés esetben tudja használni az orvostudomány a többi vizsgálathoz képest”. A szakember szerint hacsak nem feltételezzük, hogy a szegedi ivóvízhálózat durva arzénszennyezését eltussolni próbáló maffiába botlottunk, az a valószínűbb, hogy az arzén, vagy legalábbis az arzén egy része nem az ivóvízzel került a gyerek szervezetébe. „A háztartásban esetleg lehetett valami olyan használati vagy egyéb tárgy, amivel a gyerek akár többször is érintkezve kapott egy nagyobb adag arzént” – írták. A korábbi tapasztalatok szerint főként a patkányméreg, a légypapír, illetve egy bizonyos festékkel kezelt játékok, ruhák, tapéták álltak a titokzatos arzénmérgezések mögött.

Néhány éven belül

A Hajlabor munkatársa szerint nem is feltétlenül a konkrét beteg és eredmény a lényeg. Mint telefonon elmondta: százezrek lehetnek Magyarországon, akiknek fogalmuk sincs, mekkora probléma az arzénszennyezett ivóvíz, és csak a kirívó esetek kapcsán jönnek rá, hogy esetleg náluk sem a csapból folyó víz az igazi. „Nem azt szeretnénk, hogy most mindenki eljöjjön hozzánk és elemeztesse a haját – sokan, akiknek szükségük lenne erre, ki sem tudnák fizetni a vizsgálat díját” – mondta. A szegedi példa szerintük inkább azért fontos, hogy minél többen értesüljenek az érintett területen élők közül.

Az OKI szerint bár valóban érzékeny téma az arzén, azért hazánk folyamatosan az arzénmentesített ivóvíz irányába halad. Valamennyi olyan településen, ahol a vezetékes ivóvíz határérték feletti arzén tartalmú, év eleje óta a szolgáltató, az önkormányzat, vagy a honvédség biztosít más módon ivóvizet. Javasolják, hogy a lakosság ivás és főzés céljára ezt a vizet vegye igénybe. A vezetékes víz bármilyen más háztartási célra (ide értve a mosogatást, fürdést is) biztonságosan használható. A hivatal szerint azok a települések, ahol az ivóvíz határértéken felüli mennyiségben tartalmaz valamilyen egészségügyi kockázatot is jelentő szennyezőanyagot, pályázatot nyújtottak be vízminőségi problémájuk műszaki elhárítására, amely néhány éven belül végleges megoldást jelent az összes településen.

Ez a néhány év első hallásra soknak tűnik, azonban mint megtudjuk, a magyarországi ivóvizek arzéntartalma még azokon a területeken is, ahol meghaladja az EU Ivóvíz Irányelvben rögzített határértéket, olyan koncentrációtartományban van, amelynek fogyasztása esetén azonnali vagy néhány év alatt jelentkező tünetek nem várhatóak. Ez a mennyiség több évtizedes fogyasztás esetén okozhat kimutathatóan megnövekedett daganatkockázatot. Az ivóvíz arzéntartalma Szegeden ráadásul a helyi vízművek adatai szerint 2012-ben nem haladta meg az EU-s irányelvben, illetve a magyar törvényekben literenként 10 mikrogrammban meghatározott maximumot. A korábbi adatokat is elkértük, mivel 2009 előtt 50 mikrogramm volt a felső határ, persze ez elméletileg mindegy, hiszen a határérték húsz-harmincszorosa, éveken át sem okoz feltétlenül bajt. A kapott válaszok alapján amúgy az átlag 2009 óta nem lépte át a határt.

Mint a furcsa kiütésekkel kezelt kisfiú anyja elmondta, főleg azt érdemes kiemelni, hogy bár valamit hallott arról, hogy a környék ivóvize esetleg arzénos lehet, azt gondolta, hogy forralással meg tudja oldani ezt a problémát. Forraláskor azonban a víz egy része elpárolog, de a nem oldódó arzén ott marad, így tulajdonképpen súlyosbodik is a helyzet, az arzén a főtt ételekben is benne marad. A Magyar Vöröskereszt még 2012-ben indította el az Arzénstop programot, akkor 500 darab arzénszűrő kancsót osztottak szét 24 településen. A kifejezetten a magyar viszonyokra fejlesztett szűrővel még a határértéket meghaladó szennyezettségű ivóvíz is ihatóvá válik. Persze ez önmagában kevés akkor, ha egy felmérés szerint ötből négyen nem is tudják, hogy arzénos vizet isznak. Háromszáz település 800 000 lakosával számolva ez már elég komoly tömeg.