Orsolya
11 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Fiatalok körében vezető halálok az öngyilkosság

2013.10.10. 21:57
Mostanában egyre több öngyilkosságról szóló hírről hallani: megölte magát Lee Thompson Young, eltávozott Bendegúz, az amerikai katonák is szomorú rekordot döntöttek. De miért kívánják az emberek a halált? Mikor döntik el ténylegesen, hogy véget vetnek életüknek? Hogyan szednek össze elég bátorságot, hogy tényleg megtegyék? Mi magunk jelentjük a legnagyobb veszélyt saját magunkra? A kérdésekre, amelyek a ma, a Lelki Egészség Világnapján különösen aktuálisak, már nagyon sokan próbáltak válaszolni, és lehet, hogy már van is sok tényezőt együtt magyarázó elmélet.

Öngyilkos gondolatai vannak? Ne olvasson tovább!

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségét a 116-123 hívószámon, ami a nap huszonnégy órájában egész Magyarországról elérhető, és mobilról is ingyenesen hívható (www.sos505.hu)! Vagy, ha tud angolul keresse fel a Reddit megfelelő fórumát, ahol névtelenül beszélhet problémáiról.

A Lelki Egészség Világnapjáról 1992 óta emlékeznek meg minden év október 10-én. Célja a figyelemfelkeltés, valamint a pszichiátriai problémákhoz és a pszichiátriai problémákkal élőkhöz kapcsolódó előítéletek elleni harc, a lelki egészség középpontba állítása.

Az amerikai CDC (Centers for Disease Control and Prevention) tavaszi jelentése szerint a szándékos önártalom az USA-ban egyre nagyobb közegészségügyi probléma. A statisztikák szerint az USA-ban többen lesznek öngyilkosok, mint ahányan autóbaleset áldozatai, az öngyilkossági ráta pedig kiemelkedően magas az 1946 és 1964 közötti demográfiai robbanáskor születettek között, az úgynevezett baby boomereknél.

A szövevényes statisztikai kapcsolatok ellenére az öngyilkosság gazdasági probléma vagy generációs sajátosság. Nem mellékhatás, amit meg lehetne oldani új munkahelyekkel, a fegyverekhez való korlátozottabb hozzáféréssel, vagy sokkal toleránsabb társadalommal. Széles körű probléma, amely azoknak a hatalmas változásoknak köszönhető, amelyek az elmúlt évtizedekben megváltoztatták, ahogyan élünk, és ahogy meghalunk.

1999 óta minden évben több amerikai ölte meg magát, mint az azt megelőzőben, ezzel az öngyilkosság az USA kezeletlen haláloka lett. Az elmúlt öt évtizedben milliók élete lett jobb minőségű, de a társadalmi haladás és az elképesztő innovációk ellenére soha nem volt még ilyen magas a kilátástalanok száma, soha nem ártott még ennyi ember önmagának.

Emelkedés az USA-ban

Amerikában a Harvardon kifejlesztett National Violent Death Reporting System adatai szerint az öngyilkosságokban lassú, de hatalmas változás ment végbe: az elmúlt időszakban 20 százalékkal nőtt az éves öngyilkossági ráta, és ezen belül 30 százalékkal megugrott a befejezett öngyilkosságok száma. Ez egy évtized alatt 400 ezer halálozást jelent, többet mint amennyi amerikai meghalt a II. világháborúban és Koreában együttvéve.

Ezt a fejlődést nem lehet egyszerűen magyarázni. Az öngyilkosságokban mutatkozó változás a recesszió előtt kezdődött, és megugrott, amikor 2007-ben elkezdett növekedni a munkanélküliség – viszont a kutatások szerint az öngyilkosságoknak legfeljebb negyede köthető a munkanélküliséghez. A tipikusan amerikai problémaként kezelt fegyvereket sem lehet egyértelműen hibáztatni, mivel az öngyilkosságok száma úgy is nőtt, hogy az önártalmat fegyverrel végrehajtók száma stabil maradt. Igaz, kicsit mélyebbre nézve ellentmondásos adatokat találni, például a fegyverrel öngyilkos gyerekek mind otthon fértek hozzá a gyilkos eszközhöz.

Magyarországon csökken

A Központi Statisztikai hivataltól elkértük a leggyakoribb magyarországi halálokok listáját. Bár Magyarország nemzetközi szinten még mindig az első tíz ország között van – most éppen a kilencedik helyen – az öngyilkossági rátával, a magyar adatok bizakodásra adnak okot. Az alábbi táblázatban láthatóak a leggyakoribb halálokok.

Kattintson ide a táblázat megjelenítéséhez!
 
Összesen Év Ebből
rosszindulatú daganatok heveny szívizom-elhalás egyéb ischaemiás szívbetegség agyér-betegség hörghurut,  tüdőtágulat és asztma máj-betegségek motorosjármű-balesetek szándékos önártalom
128 795 2011 32 670 7 085 26 145 13 369 4 843 4 176 742 2 422
130 456 2010 32 460 7 481 26 361 14 001 4 589 4 622 793 2 492
130 414 2009 32 536 7 709 25 477 14 145 4 734 5 080 924 2 461
130 027 2008 32 111 7 778 25 050 13 996 4 626 5 272 1 081 2 477
132 938 2007 31 686 8 376 25 138 14 524 5 127 5 603 1 328 2 450
131 603 2006 31 283 8 777 26 133 14 536 4 827 5 482 1 380 2 461
135 732 2005 30 615 10 247 26 646 15 557 4 849 5 525 1 269 2 621
132 492 2004 33 502 9 733 22 291 17 467 3 640 6 071 1 426 2 742
135 823 2003 33 530 10 160 21 287 18 626 3 929 6 255 1 457 2 801
132 833 2002 33 013 10 215 19 459 18 510 3 243 6 137 1 547 2 843
132 183 2001 33 318 10 948 19 014 18 821 3 166 6 457 1 352 2 979
135 601 2000 33 280 11 312 18 487 18 939 3 732 6 883 1 292 3 269
143 210 1999 33 821 12 416 19 073 19 286 4 356 7 279 1 407 3 328
140 870 1998 33 547 13 051 18 391 19 205 3 780 7 333 1 463 3 247
139 434 1997 33 458 13 238 17 660 18 884 3 994 6 810 1 456 3 214
143 130 1996 33 475 14 087 17 259 20 158 4 380 6 834 1 427 3 438
145 431 1995 32 941 14 630 16 112 19 814 4 629 8 589 1 750 3 369
146 889 1994 32 703 14 126 15 855 19 514 4 777 8 712 1 719 3 625
150 244 1993 32 201 14 991 15 953 20 396 4 893 8 525 1 806 3 694
148 781 1992 32 311 14 413 15 161 20 680 4 802 7 411 2 362 4 000
144 813 1991 31 407 14 569 14 300 20 898 4 498 5 992 2 330 3 993
145 660 1990 30 871 14 452 13 739 21 218 4 800 5 570 2 623 4 133

Ezekből az adatokból kiderül, hogy ebben a nem teljes képet mutató listában a vezető halálok a daganatos megbetegedés. Ezt nem kell túlmisztifikálni, az egészségügyi rendszer aránylag jó működése nyilvánvalóan az egyelőre gyógyíthatatlan betegségek kiemelkedését hozza egy ilyen statisztikában. Az öngyilkosság utolsó a sorban, a kiemelkedő halálokok közül a halálesetek 2-3 százalékáért felelős, ráadásul a rendszerváltás óta folyamatosan csökken a szándékos önártalomtól elhunytak száma.

Az egész világon probléma

A Global Burden of Disease című tanulmány múlt decemberi, Newsweeknek átadott adataiból viszont az látszik, hogy az öngyilkosság az egész világot érintő probléma. A GBD-t koordináló Institute for Health Metrics and Evaluation adatai első ránézésre jó hírekről szólnak: az öngyilkossági ráta (az öngyilkosok száma 100 ezer főre vetítve, évente) 1990 és 2010 között csökkent a fejlődő országokban, és összességében is csak alig emelkedett.

De ezek mögött az életkorral korrigált adatok mögött a népesség nagy részét érintő trauma rejlik. A fejlett világban mostanra első az önártalom a 15 és 49 év közötti korosztályban, megelőzve a rákot és a szív- és érrendszeri megbetegedéseket. Ráadásul mindez csak a hivatalos adatokról szól. Nagyon sok kutató úgy gondolja, hogy az öngyilkosságokat drámaian alulbecsülik, kevesebb a boncolás, egyre több a halál mérgeknek és tablettának köszönhetően, ahol a célt nehéz felmérni.

Rockett szerint a valódi arány harminc százalékkal magasabb, ami az öngyilkosságot háromszor gyakoribbá teszi a gyilkosságnál. A WHO tavaly őszi számításai szerint az öngyilkosság világviszonylatban hatvan százalékkal nőtt a II. világháború óta. És mindebbe nem számolják bele az öngyilkos magatartást, a gondolatokat és terveket, amelyek lassan elemésztik az embereket: elvileg minden 25 próbálkozásra jut egy hivatalos haláleset.

A középkorúak vezetnek

A változás elsősorban a középkorú emberek miatt van. Az USA-ban az elmúlt évtizedben az öngyilkossági ráta csökkent a tinik és a korai húszas éveikben járók között, alacsony és stabil az időseknél is. A 45 és 64 év közöttiek öngyilkossági rátája viszont több mint 30 százalékkal nőtt az elmúlt évtizedben, az adatok pedig még ennél is rémisztőbbek kicsit tovább szűkítve: a fehér, középkorú férfiaknál ugyanez az arány 50 százalékkal nőtt.

A helyzet még ennél is durvább a fehér, középkorú nőknél, itt 60 százalékos  a növekedés: egyre többen kerültek intenzív osztályra gyógyszer-túladagoláshoz köthető öngyilkossági kísérlettel. Sok esetben ráadásul pont azt a gyógyszert használják, amiket azért írnak fel, hogy visszavezessék ezeket a társadalomból kiszorult embereket az életbe.

Járvány?

Az Amerikai Egyesült Államokban Julie Phillips, Rutgers University szociológusa volt az első, aki mélyebben megvizsgálta [PDF] a középkorúak öngyilkosságait. 2010-ben ő és kollégái kijelentették, hogy ez az életkor új veszélyzóna az önártalom tekintetében. A szociológusok átnézték nyolc évtized adatait, különválasztották abszolút életkor, hatások, a pillanat eseményei alapján az eseteket. Az eredmény megdöbbentő: a jelenleg a baby boomereknél a legmagasabb az öngyilkossági ráta, azonban mindenkinek, aki 1945 után született, magasabb a vártnál az öngyilkossági kockázata, és valószínűleg mindenkinél nagyobb lesz az arány, mint a baby boomereknél. Ez egy új, öngyilkossági járvány, ahol a baby boomer generáció csak a jéghegy csúcsa.

A szociológusok általánosságban úgy gondolják, hogy amikor a társadalom megfosztja az embereket méltóságukról, attól, hogy saját életüket irányítsák, vagy a kapcsolattól ahhoz, ami több náluk, akkor az öngyilkossági ráta emelkedni kezd. Ők mind Emile Durkheim követői, aki segített megalapítani a területet a XIX. században: úgy gondolta, hogy társadalmi tények magyarázhatják még ezt a nagyon személyes tettet is. Ez mára túlhaladottnak számít, ennél összetettebb elméletet keresnek a kutatók.

Furcsa összefüggések

Thomas Joiner pszichológus, öngyilkosságszakértő nagyon sok tényt összegyűjtött az öngyilkosságról, de a legtöbb annyira zavarba ejtő volt, mint az öngyilkosságokat emelő tavaszi évszak. Joiner olyan kérdésekkel szembesült, minthogy ha ötből négy öngyilkossági kísérletet nők követnek el, miért ötből négy befejezett öngyilkosságot férfiak? A prostituáltaknak, a sportolóknak és a bulimiásoknak az átlagnál magasabb a öngyilkossági kockázata, de ezenkívül mi a közös bennük? Miért vannak a feketék aránylag biztonságban?

A korábbi elméletek ezekre a kérdésekre nem adtak választ, sőt még a több mint ezer ismert kockázati tényező sem. Ezeket túl szélesen definiálták, ráadásul egy-egy páciens általában több mint egytől szenvedett: Családi konfliktusok, harci tapasztalat, gyermekkori bántalmazás, rossz alvás, drog és alkohol, szemtanúnak lenni öngyilkosságnál, korábbi öngyilkossági kísérlet, magányosság, idegesség, céltalanság érzete, szingliség, firss válás, friss munkanélküliség, rák: a lista a végtelenségi folytatható, ezek elvileg mind emelt öngyilkossági kockázatot jelentenek.

De mik azok a faktorok amelyek tényleg öngyilkossághoz vezethetnek? Joiner a következőre jutott: az emberek akkor lesznek öngyilkosok, ha egyszerre meg is akarnak halni, és képesek is meghalni. A három körülmény kell ehhez: magány, tehernek lenni mások számára és a félelemérzet hiánya, amelyek átfedése egyértelmű veszélyzóna.

A magány

A kutató az első feltételt „alacsony valahová tartozásnak” hívja. Szerinte a halálvágy a magányossággal, a befogadás és kapcsolatok meghiúsulásával kezdődik. Ez megmagyarázza, miért emelkedik harmadával az öngyilkossági arány a házasoktól a soha meg nem házasodókig. Összecseng azzal a ténnyel is, hogy az elvált embereknél a legmagasabb az öngyilkosság kockázata, míg az ikreknél alacsony, és a kisgyermekes anyukáknál közel van a legalacsonyabbhoz.

depi451

Sőt, ez magyarázhatja azt is, hogy az USA-ban miért alacsonyabb a hispánok és az afrikai-amerikaiak öngyilkossági rátája, mint a fehéreké: őket összeköti a szegénység, a család és a hit. Az elmúlt évtizedben az öngyilkosság megugrott a középkorú fehérek körében, míg a kockázat a hispánoknál és a feketéknél ugyanabban az életkorban alig nőtt – annak ellenére, hogy gyakorlatilag az élet minden tekintetében rosszabbak a kilátásaik.

Tehernek lenni mások számára

Joiner így hívja az elméletében megjelenő, öngyilkossághoz szükséges második feltételt. Szerinte ez érzelmileg pont annyira megterhelő, mint a magány.

Amikor az emberek saját magukat hatékonynak látják (fenntartják családjukat, erőforrást jelentenek a barátaiknak, hozzájárulnak a világhoz), élni akarnak. De ha elveszítik önálló nézőpontjukat, amikor úgy érzik, terhessé váltak másoknak, megjelenik a halálvágy. Ez megmagyarázza, miért magas az öngyilkosok aránya a munkanélkülieknél. Vannak, akik inkább meghalnának, minthogy megmentsék őket. Ezt figyelembe véve az öngyilkosság nem önző cselekedet vagy bosszú, hanem inkább közös kulturális dolog, félreértelmezett heroizmus.

Ha az öngyilkosság evolúciós összetevő, akkor az itt nyilvánul meg. Az ember nem az egyetlen az állatok között, akik öngyilkosságot követnek el. A poszméhek megölik magukat a paraziták elleni védekezésül, elhagyják a fészket, hogy megvédjék. A zöldborsó levéltetűje is valami hasonlót tesz, öngyilkosságával megvédi utódait, megtéveszti legnagyobb ragadozóját, a katicabogarat.

Mary C. Daly, a Federal Reserve Bank kutatója szerint ha valaki tíz százalékkal kevesebbet keres, mint a szomszédja, 4,5 százalékkal nagyobb eséllyel hal meg öngyilkosságtól. Egy korábbi tanulmányban kollégái azt találták, hogy az öngyilkossági ráta általánosságban nő, ha a nemzeti boldogság nő [PDF]: nehéz magányosnak lenni, de még nehezebb, ha mások annyira boldognak tűnnek, hogy nem is akarjuk őket zavarni problémáinkkal.

A nők mára beérték a férfiakat állások tekintetében, ezzel együtt az ezzel kapcsolatos öngyilkosságoknál is. Éles a váltás a középkorú, tanult nők körében, mint ahogy azt Hyeyoung Woo szociológus kutatásai mutatják: az iskolázottság több lehetőséggel, de az önártalom magasabb kockázatával is jár. Középkorú férfi társaiknál az ellenkezője igaz: azoknál, akik alacsonyabban iskolázottak, magasabb az öngyilkossági kockázat. Náluk a mottó még mindig a „becsület vagy halál”.

Félelemérzet hiánya

Joiner harmadik öngyilkosságfeltétele a félelemérzet hiánya, a halálra való képesség. Valójában nagyon nehéz megölni magunkat: az emberi test sok mindent képes elviselni, az elme menekül a haláltól, emiatt szerencsére sok ember meghátrál, sokat pedig sikerül megmenteni. Az öngyilkossághoz egyfajta bátorság kell, érzéketlenség a fájdalommal szemben. Ez magyarázhatja, miért magas az öngyilkossági ráta a sportolóknál, orvosoknál, prostituáltaknál és bulimiásoknál: mindegyikük hozzászokott az erőszakhoz, teste gyötréséhez, akárcsak a katonák.

Ez az egész lakosságra nézve elsőre megnyugtatónak tűnhet. Kevesen tartozunk ezekbe a kategóriákba. De Joiner szerint van egy másik tényező, ami tompítja a félelelmérzetet: a médiában megjelenő erőszak. (Az öngyilkosságok és a média közötti kapcsolatról itt olvashat bővebben.)

A három feltételben az a riasztó, hogy önmagában egyik feltétel sem extrém vagy szokatlan. Joiner szerint tehát az öngyilkosság feltételei olyan dolgok, amelyeket mind átélünk, vagy legalábbis a közelükbe kerülünk.

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport