Teréz
5 °C
23 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Kössön rá csomót, azt szabad

GettyImages-170914429
2016.11.27. 09:01
Egy férfiaknak szánt fogamzásgátló klinikai vizsgálatait a mellékhatásokra hivatkozva állították le, holott ezek még így is alacsonyabbak voltak, mint néhány, nőknek adható, legálisan forgalmazott készítményé. Egyesek szerint erről a hímsovinizmus tehet, de ez nem igaz. Sok férfi szívesen használná a készítményt, de amíg a szakértők túl magasnak ítélik a kockázatot, nem lesz rá lehetőségük.

Az elmúlt évtizedekben a kutatók sokszor próbálkoztak férfiaknak szánt fogamzásgátló fejlesztésével. A nők már évtizedek óta hozzáférhetnek hasonló készítményekhez, de a férfiak számára csak három módszer maradt a nemkívánatos terhesség megelőzésére: az óvszer, a vazektómia (sterilizáció), illetve az igen bizonytalan megszakított közösülés. A férfiaknak szánt hormonális fogamzásgátlók fejlesztése évtizedek óta zajlik, de máig nem készült belőlük kereskedelmi forgalomba került termék.

A közelmúltban klinikai vizsgálatokat végeztek egy ígéretesnek tűnő készítménnyel. A célzott injekcióként beadható férfi fogamzásgátló elképesztő eredményeket hozott: 96 százalékos hatékonysággal előzte meg a terhességet. Bár a gyógyszer csökkentette a spermiumszámot, és ezzel a megtermékenyítés esélyét, a vizsgálatokat egy független bizottság idő előtt leállította. Úgy ítélték meg, hogy a potenciális mellékhatások nagyobb kárt okozhatnak, mint amekkora haszonnal a gyógyszer bevezetése járna.

Hogy mik voltak a mellékhatások? Hangulatváltozás, depresszió, helyi fájdalom az injekció beadása után, libidóváltozás. Ha ezek a tünetek ismerősnek tűnnek, az nem csoda:

néhány ezek közül a női fogamzásgátlókra is igaz.

Pár példa, hogy mivel kell megküzdenie a születésszabályozást választó nőknek:

  • A Minastrin 24 FE, a hormoncsökkentő terhességszabályozó tabletta fejfájást, hányingert, menstruációs görcsöket, gombás fertőzést, bőrfertőzést, hangulatváltozásokat és súlygyarapodást okozhat.
  • A NuvaRing hormonális hüvelygyűrű használata hüvelyszöveti irritációhoz vezethet, de a fejfájás, a hangulatingadozás, a hányinger és hányást, az elhízás, a mellfájdalom, a menstruációs görcsök, az akne és a libidócsökkenés is szerepel a kockázatok listáján.
  • A Mirena Intrauterine (egy méhen belüli fogamzásgátló eszköz) hasi fájdalmakat és medencegörcsöket okozhat, illetve cisztákat alakíthat ki a petefészekben. És akkor még nem beszéltünk a migrénről, az aknéról, a depresszióról, a súlyosbodó menstruációs vérzésről. A méhen belüli eszközök ráadásul vérmérgezést, illetve a méh perforációját is okozhatják  igaz, az ilyen esetek nagyon ritkák.

Ezeknek a készítményeknek és eszközöknek a forgalmazását jóváhagyta az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA). Ma is kaphatók, ma is használják őket, és a mellékhatásaik nagyjából ugyanazok, mint annak a férfiaknak szánt fogamzásgátló készítményé, aminek a klinikai vizsgálatait leállították. Senki nem mondta, hogy a hasznossága nem kompenzálja a kockázatokat.

A Magyarországon kapható készítmények sem kevésbé kockázatosak. A Házipatika gyűjtése szerint a fogamzásgátlók tíz leggyakoribb mellékhatása: menstruációk közti vérzés, hányinger, a mellek érzékenysége, fejfájás, hízás, hangulatingadozás, elmaradó menstruáció, libidócsökkenés, hüvelyi folyás. Szélsőséges esetekben hasi, gyomortáji fájdalom, mellkasi fájdalom, erős fejfájás, homályos látás vagy vakság, esetleg a láb duzzadása is felléphet – aki ilyet tapasztal, azonnal hagyja abba a gyógyszerszedést, és forduljon orvoshoz, mert ez súlyos problémára is utalhat.

Nem véletlen, hogy sok nő nem vállalja ezt a kockázatot. Egy 2000-es tanulmány szerint csaknem 40 százalékuk felhagynak az egyes fogamzásgátló módszerekkel. Egy másik, összesen egymillió nő bevonásával végzett tanulmány más összefüggésre világított rá: arra, hogy

a fogamzásgátlót használó nők nagyobb eséllyel nyúlnak antidepresszánsokhoz. 

A tanulmány módszertanát számos kritika érte, de az eredmények egyértelműen mutatják, hogy vannak nők, akiknek a családtervezéskor a szellemi épségük és a reprodukciós szabadságuk közül kell választaniuk.

A férfi fogamzásgátlással más a helyzet. Nekik elvileg ugyanakkora a felelősségük a családtervezésben, a születésszabályozás mégis a nőkre hárul. Kényelmes így, hiszen ez az önérdekük: az ő testükről, az ő felelősségükről van szó. Ha a szabályozás nem működik megfelelően, ők viselik a következményeket. A férfiaknak marad a sterilizáció, a koton, a megszakítás – esetleg csomót köthetnek rá. Csakhogy az óvszer kevésbé hatékony a terhesség megelőzésében, mint a méhen belüli fogamzásgátló eszközök vagy a nők számára gyártott tabletták, így a többség valószínűleg a biztos megoldásokhoz fog nyúlni.

Már a kezdetektől szexista

A Broadly cikke részletesen bemutatja a hormonális fogamzásgátlók fejlesztését. A cím is sokatmondó: A fogamzásgátló-mellékhatások eltitkolásának rasszista és szexista története. A hormonális fogamzásgátlók első generációjával Puerto Ricóban végezték az első kísérleteket, még az 1950-es években.  A biológus Gregory Pincus felfedezte, hogy az állatokba injekciózott progeszteron elmulasztja a peteérést. Mivel a gyakori injekciózást nem tartották hatékony megoldásnak, szájon át szedhető gyógyszert fejlesztettek belőle.

A nőgyógyász John Rock egy Massachusettsben végzett termékenységi tanulmányban tablettákat adott a pácienseinek. Nem tájékoztatta őket arról, hogy ezek a készítmények megakadályozhatják a terhességet. A kísérletben részt vevő nők közül sokan nem tudták befejezni a tanulmányt a mellékhatások miatt. A szer puffadást és hangulatingadozást okozott náluk, esetenként pedig életveszélyes vérrögök kialakulásához vezettek.

A teszteket az Egyesült Államokon kívül folytatták. A választás azért esett Puerto Ricóra, mert a fogamzásgátlás akkor még számos államban illegális volt, és aggasztotta őket a lemorzsolódó alanyok aránya. Puerto Ricóban viszont a legális abortusz ellenére is magas volt a túlnépesedés; olyannyira, hogy a La Operacion nevű műveletben sok nőt a tudtuk és beleegyezésük nélkül sterilizáltak. Pincus és Rock úgy okoskodtak, hogy a szegény, iskolázatlan Puerto Ricó-i nők ideális alanyok lesznek a fogamzásgátlóval végzett kísérletekhez. Nem jártak nagyobb sikerrel, mint Massachusettsben.

Dr. Edris Rice-Wray, a Puerto Rico Családtervezési Szövetség elnöke új stratégiát javasolt: mondják meg a nőnek, hogy mire való a tabletta. Szociális munkások járták be San Juant, akik elmagyarázták, hogy a naponta szedett tabletta segíthet a terhesség megelőzésében. A kampánynak meglett a hatása: százak jelentkeztek, önként. Azt viszont nem árulták el, hogy mindez egy klinikai vizsgálat része, és hogy kísérleti készítményről van szó.

A tabletta a nők 100 százalékánál megelőzte a terhességet. 17 százalékuk számolt be mellékhatásokról: émelygés, hányinger, fejfájás, gyomorfájdalmak, hányás. Hárman meghaltak; sosem vizsgálták, hogy ehhez a tablettának is köze lehetett-e.

Dr. Rice-Wray úgy vélte, a tablettának túl sok mellékhatása van ahhoz, hogy általánosan alkalmazható legyen. Ennek ellenére a G.D. Searle & Co. ráharapott a készítményre, és Enovid néven forgalmazni kezdték a tablettát – azt a tablettát, ami a klinikai vizsgálatok során csaknem a résztvevők egyötödénél rosszullétet okozott.

Az Enovidban tízszer annyi hormon volt, mint a ma kapható fogamzásgátló készítményekben.

Pincus és munkatársai a férfiaknak adható fogamzásgátló szereket is kutatták. Ezt azonban mégsem vezették be, mivel temérdek mellékhatása volt – többek között a herék összezsugorodása. Az általános vélekedés az volt, hogy a nők jobban tolerálhatják a mellékhatásokat, mint a férfiak, akik jobb életminőségre vágytak.

Az Enovid mellékhatásaival a közvélemény akkor kezdett foglalkozni, amikor a hetvenes években egy újságíró, Barbara Seaman a könyvében – The Doctor's Case Against The Pill – részletezte a fogamzásgátló kockázatait és mellékhatásait. Arra is kitért, hogy az Enovid mellékhatásait az orvosok jól ismerték, de elhallgatták őket a páciensek előtt. A történet eljutott a wisconsini szenátorhoz, Gaylord Nelsonhoz, aki követelte, hogy a pácienseknek joguk legyen tudni, hogy milyen készítményt fogyasztanak.

A szenátus szervezett egy meghallgatást, amiben a tabletták mellékhatásait vizsgálták. Bár erre egy nőt sem hívtak meg, a Nelson Pill Hearings néven elhíresült meghallgatás következtében jelentősen csökkentették a tabletták hormontartalmát, és egy 100 szó hosszúságú szövegben részletezték a mellékhatásokat.

Ez volt az első lépés. A mai tablettákban sokkal kevesebb a hormon, de még mindig számos mellékhatásuk van.

Hiába működik, ez nem az ő választásuk

A férfi fogamzásgátlóval végzett tanulmány azt mutatta, hogy a készítménynek legalább ilyen súlyos mellékhatásai vannak. A résztvevők

  • 21,6 százaléka hangulatingadozásokat és érzelmi rendellenességeket tapasztalt;
  • 23 százalékának fájt az injekció helye;
  • 38 százalékának csökkent a libidója,

ennek ellenére a résztvevők 80 százaléka továbbra is használta volna a szert.

Úgy tűnik, a férfiak tényleg hajlanának a felelősségvállalásra, mégis általános vélekedés maradt, hogy a férfiak születésszabályozása nem javítaná az életminőségüket. De hát minek is strapálnák magukat, ha egyszer a nők magukra vállalták a születésszabályozás minden nyűgjét? Kell ez nekik? Talán hiányoznak nekik a hangulatingadozások?

Könnyebb megérteni ezt a hozzáállást, ha megvizsgáljuk, hogy

a nők egyértelműen nyertek a születésszabályozással.

A hatvanas évek, vagyis a fogamzásgátló tabletták bevezetése óta tudnak karriert tervezni, nőtt a fizetésük, és ez valószínűleg a készítményeknek köszönhető. A hetvenes és a kilencvenes évek között 30 százalékkal nőtt a szakirányú végzettséggel rendelkező nők száma a munkahelyeken, és az Egyesült Államokban 86 százalékkal csökkent a tinédzserkori terhességek aránya.

Logikus, hogy a nők hajlandók vállalni a kellemetlen mellékhatásokat – cserébe olyan szabadságot kapnak, amiben korábban nem lehetett részük. Az, hogy eldönthetik, mikor vállalnak gyereket, új lehetőséget biztosít a nőknek - ugyanazokat, amivel már a férfiak is rendelkeznek. Mivel azonban a férfiak ezeket a jogokat és lehetőségeket már megkapták, nekik nem kell megvívniuk ezt a csatát. Nem kell dönteniük, nem kell kockázatot vállalniuk.

Még akkorát sem, amekkorát minden nő elvállal.

Az Atlantic cikke részletezi, hogy egy, a Lilettát – egy méhen belüli fogamzásgátlót – használó nő nagyobb eséllyel fog mellékhatásoktól szenvedni, mint azok a férfiak, akik a beinjekciózható, túl kockázatosnak minősített fogamzásgátló készítményt használták.

Az eredeti tanulmány azt mutatja, hogy a férfi fogamzásgátlót 320 résztvevővel próbálták ki, tíz különböző tanulmányban. Összesen 1491 mellékhatást jegyeztek föl; az eredmények szerint ezek 38,8 százalékban nem a készítmény miatt léptek föl. Nagyjából 900 esetben viszont egyértelműnek tűnt az összefüggés.

A kísérlet alatt egy résztvevő öngyilkos lett, de annak a tanulmánytól független okai lehettek. Az illető három injekciót kapott, és egy hónappal az utolsó beadása után végzett magával. Az egyik résztvevőnél depresszió alakult ki. Egy másik túladagolta a paracetamolt. A harmadiknál pitvarfibrillációt észleltek. A hangulatingadozások aránya 4,7 százalék volt, a depressziószerű tüneteké 2,8 százalék. A Lilettánál ezen tünetek aránya 5,2, illetve 5,4 százalék volt.

Vagyis egy nőknek szánt, engedélyezett készítmény kockázati faktora magasabb, mint a férfiaknak szánt, de betiltott fogamzásgátlóé.

A most leállított tanulmány szerint a vizsgált szer hatékonysága elég meggyőző volt ahhoz, hogy a résztvevők háromnegyede a mellékhatások ellenére is használni akarja. A kutatók épp ezért írták az eredeti tanulmányban, hogy

figyelembe véve a gyógyszer elfogadottságát és hatékonyságát, még a mellékhatások ellenére is nagy igény mutatkozik a kutatások folytatására.

De ezt már nem a résztvevők, hanem a gyógyszeripar szereplői fogják eldönteni. A Bayer 2007-ben hagyott fel a férfi fogamzásgátlók fejlesztésével. A döntést azzal indokolták, hogy a kísérleti készítmény használata túl macerás lenne. A Bayer gyógyszere egy negyedévente beadandó injekcióból, illetve egy implantátumból állt; szerintük ez sokkal kényelmetlenebb, mint női fogamzásgátlót fejleszteni – hiszen nekik elég naponta bedobniuk egy tablettát.

A fenti lépés mögött meghúzódó logika mozgatórugója nem feltétlenül a hímsovinizmus, hanem a gyakorlatiasság. Egy gyógyszergyártó nyilván sokkal többet tud eladni a kényelmesen fogyasztható készítményekből – amiket már évtizedek óta ismernek –, mint a körülményesen használható kockázatos készítményekből.

De ezek után jogosnak tűnik a kérdés, hogy vajon mi hozhat változást? A kezdeményezés elsősorban a gyógyszergyártókra vár; csak ők tudják finanszírozni az új szerek kutatását és fejlesztését. De amíg a legnagyobb cégek úgy gondolják, hogy a férfiak életminőségét veszélyeztető mellékhatások nagyobb kockázatot jelentenek, mint amennyit a nőknek kell elviselniük a saját fogamzásgátlóik miatt, addig jó eséllyel marad minden a régiben.

(Borítókép: DeAgostini/Getty Images)