Gál
8 °C
22 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Csak ülünk, és nézzük, ahogy elhízik a világ

000 Was8942231
2017.02.17. 13:04
A technológia átalakítja az életmódunkat és a munkahelyeinket is. Minden korábbinál többet ülünk, képernyő előtt dolgozunk, hogy aztán hazamenjünk más képernyők elé, így nem vagyunk rákényszerítve a rendszeres testmozgásra, és a szabadidőnket is a passzív szórakozás dominálja. Sokkal bőségesebb és energiadúsabb az átrendünk, mint régen, így az értékes energia tárolására berendezkedett szervezetünk hajlamos túlzásba esni, és akkor is raktározásba fogni, amikor erre nincs szükségünk. A sokat kárhoztatott technológia viszont a probléma megoldásában is segíthet, bár hogy pontosan hogyan, arról még keveset tudunk. Persze gyorsabb lenne kivagdosni a hízásért felelős géneket, de azért egyelőre ne erre gyúrjunk.

A technológia fejlődése mindig a korábbinál nagyobb kényelmet szült. A járművekkel gyorsabban közlekedünk, így kevesebbet gyalogolunk. Az automatizáció miatt eltűnőben van a fizetett testmozgás, vagyis az úgynevezett fizikai munka. Az ehelyett egyre általánosabb ülőmunkák pedig nem tesznek jót az egészségünknek. Pláne akkor, ha közben még előszeretettel nassolunk is.

Ugyanezt az életmódot folytatjuk munka után is. Persze már a tévé elterjedése óta egyre passzívabban töltjük a szabadidőnket, de a digitalizáció és újabb és újabb képernyők ezt a trendet még inkább felpörgették. Ehhez a városiasodás is szépen hozzátette a magáét, hogy még kevesebb szükségünk és egyben lehetőségünk legyen a testmozgásra. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy soha nem látott mértékű "elhízási járvány" sújtja a világot. Ennek a fejlődéssel járó életmódváltozáson kívül az is az oka, hogy nem alkalmazkodtunk még eléggé ehhez a változáshoz. Mekkora a baj, és mi lehet a megoldás?

Súlyos probléma

A súlyproblémákat a nem túl pontos, de általánosan használt testtömegindex (BMI) alapján szokás meghatározni. Ezt úgy kapjuk meg, hogy a testtömeget elosztjuk a méterben megadott magasság négyzetével. (Ezzel a kalkulátorral például a sajátját is megnézheti.) Ha felnőtteknél ez az arányszám 25 vagy nagyobb, akkor túlsúlyról, ha pedig 30 vagy afölötti, akkor elhízottságról beszélünk. Márpedig van miről beszélni bőven. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint

  • 1980 és 2014 között az elhízottság aránya a világban több mint duplájára nőtt.
  • 2014-ben már világszerte 1,9 milliárd felnőtt volt túlsúlyos (39 százalék), ebből 600 millió elhízott (13 százalék).
  • Az öt év alatti gyerekek körében is 41 millióan voltak túlsúlyosak.
  • Nem is csak a fejlett világ problémájáról van szó: 1990 és 2014 között Afrikában is majdnem megduplázódott a túlsúlyos gyerekek száma (5,4-ről 10,6 millióra).
  • Többen halnak meg a világban a túlsúlyosság egészségügyi következményei – szív-és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, mozgásszervi rendellenességek, bizonyos ráktípusok – miatt, mint alultápláltságban. A becslések szerint csak 2010-ben 3,4 millióan.

Így néz ki folyamatában, ahogy a világ az utóbbi négy évtizedben egyre jobban elhízott:

Az amerikai járványügyi központ (CDC) szerint az amerikai felnőttek több mint harmada (36,5 százalék) van elhízva. A CDC becslése szerint az elhízottság számlájára írható egészségügyi költségek 147 milliárd dollárt tettek ki 2008-ban, de egy 2015-ös tanulmány szerint 2010-ben már 315.8 milliárd dollár volt ez az összeg.

Magyarország se áll túl rózsásan ezen a téren a különböző felmérések alapján:

  • A WHO adatai szerint a felnőtt magyar férfiak 67,1, a nők 48,5 százaléka túlsúlyos, és 23,8, illetve 20,3 százalékuk elhízott.
  • Az Eurostat szerint [pdf] Magyarország 20,6 százalékkal az EU harmadik legelhízottabb országa (Málta és Lettország mögött).
  • Az OECD szerint a 15 év feletti magyar lakosság 62,3 százaléka túlsúlyos (miközben egyébként csak a megkérdezettek 53,9 százaléka tartja annak magát), az elhízottság pedig 28,5 százalék.

Nő a gazdaság, vele növünk mi is

A probléma részben nyilván annak köszönhető, hogy túl sokat, illetve túl sok kalóriányit eszünk. De a mérleg másik oldalán legalább ilyen nyomós ok a mozgáshiány. Egy 2014-es tanulmány szerint például az amerikai elhízási láz mögött is ez áll, nem pedig a túl sok kalória: 1994 és 2010 között a fizikailag inaktív nők aránya 19,1-ről 51,7 százalékra nőtt, a férfiaké pedig 11,4-ről 43,5 százalékra, miközben az átlagos napi kalóriabevitel nem változott számottevően ugyanebben az időszakban.

A Milken Intézet nevű amerikai think tank ennél is tovább ment, amikor megállapították, hogy közvetlen kapcsolat mutatható ki az információs és kommunikációs technológiák (IKT) fejlődése és az elhízás között: az első nyomában mindenhol menetrendszerűen megjelenik a második. A 2012-es tanulmányukban [pdf] megpróbáltak konkrét számokat is rendelni ehhez a józan paraszti ésszel is logikusnak tűnő összefüggéshez. 27 ország 1988 és 2009 közötti gazdasági és egészségügyi adatai alapján kiszámolták, hogy

minden 10 százalékos emelkedés egy ország IKT-beruházásaiban maga után vonja az elhízás 1,4 százalékos aránynövekedését az adott ország népességében.

A kutatók szerint az elhízás nagyjából öt évvel követi a fejlesztéseket.

A tanulmány szerint nemcsak azzal járul hozzá a technológia bővülése a nadrágméretéhez, hogy egyre kevesebbet mozgunk miatta, hanem azzal is, hogy megváltoztatja az étkezési szokásainkat. Magasabb kalóriatartalmú ételeket választunk, többet eszünk a képernyők előtt ülve. Az intézet szerint az 1,4 százalékból 1 százalék közvetlenül a kevesebb mozgás hatása, 0,4 százalék pedig közvetetten a képernyők előtti nassolásé.

Egy 2014-es nemzetközi kutatás a másik oldalról, felhasználói irányból jutott hasonlóra, amikor a kutatók azt vizsgálták, van-e összefüggés a háztartásokban megtalálható tévé, számítógép és autó, illetve az elhízás között. A kutatók 17 országból 154 ezer alannyal végeztek felmérést, és azt találták, hogy azokban az országokban, ahol e három közül bármelyik egy eszköz megtalálható a háztartásokban, nagyobb az elhízás és a cukorbetegség kockázata, mint ahol egyetlen eszköz sincs. Egy második eszköz tovább növeli a kockázatot, de egy harmadik már nem. (A legerősebb kapcsolatot a tévébirtoklással találták.)

Ez az összefüggés viszont az adott ország életszínvonalával változik. A szegény országokban sokkal erősebbnek bizonyult, és minél gazdagabb egy ország, annál kevésbé növekszik a kockázat azzal, hogy a háztartásokban megtalálhatók ezek az eszközök. A legtehetősebb országoknál már nem is volt kimutatható a kapcsolat. Eszerint tehát a kényelemmel járó kevesebb mozgás, több ülés, nagyobb energiabevitel és növekvő testtömegindex főleg azokat a társadalmakat veszélyeztetik, amelyek még kevésbé vannak hozzászokva ezeknek az eszközöknek az elterjedtségéhez, míg azokban az országokban, ahol az életmód már korábban átalakult, kezd beállni egy új egyensúlyi helyzet, még ha ez az egyensúly rossz ponton – nagyon magas elhízási aránynál – alakul ki. Ahogy a kutatás vezetője is megjegyezte, nem maguk az eszközök okozzák az elhízást, hanem a hatásuk a viselkedésünkre, vagyis ahogyan használjuk őket.

A robotok elveszik a mozgásunkat

Ahogy ebből is látszik, az elhízás és a technológia viszonyának megítélése kicsit hasonlít ahhoz a témához, hogy a robotok elveszik-e a munkánkat. Nem a munkát általában veszik el, hanem olyasmit csinálnak meg, ami automatizálható, ezért valójában nincs ránk szükség hozzá, ez viszont nem azt jelenti, hogy munkanélkülivé kell válnunk és haszontalanok vagyunk, hanem éppen azt, hogy kevésbé mechanikus, kreatívabb munkák felé forduljunk. Ehhez viszont tovább vagy át kell képezni magunkat, és a munkahelyek automatizációja azért járhat rövid távon tényleg társadalmi feszültséggel, mert erre nem mindenki képes, ami nem is feltétlenül az ő hibájuk, egyszerűen nem olyan közegben szocializálódtak, amely a folyamatos tanulásra, az önképzésre sarkallt, és így nem is sajátították el az ehhez szükséges képességeket.

Kapcsolódó

Rossz hírünk van: a gépek mégsem veszik el a munkáját

Nem csökkenti, hanem növeli a foglalkoztatást az automatizálás. A szegényeket viszont tényleg megszívatja, főleg a gyártósoron dolgozóknak van félnivalójuk.

Ehhez hasonlóan a technológia által teremtett kényelemnek se kellene feltétlenül abba torkollnia, hogy nem csinálunk semmit. Az ember ahhoz szokott hozzá, hogy elsősorban akkor végez fizikai aktivitást, ha erre szüksége van a boldoguláshoz, márpedig manapság ez egyre kevesebbszer igaz. A megoldás viszont nem az, hogy vissza kell menni szántani vagy gyufát dobozolni, hanem hogy alkalmazkodunk az új helyzethez, és a szabadidőnk nagyobb részét töltjük aktívan, illetve beépítjük az egészségügyi szempontokat a modern életmódba. Ilyen szempontból ez ahhoz hasonló átmeneti időszak, mint amilyen az automatizáció miatti tömeges munkahelyvesztés lesz.

A legjobb persze az lenne, ha minél több munkánkat vennék el a gépek, hogy legyen időnk többet mozogni anélkül is, hogy rá lennénk kényszerítve. Ennél viszont azért realisztikusabb lépésekre is van lehetőség. A munkahelyeken például az már alap, hogy akár egész nap számítógépen dolgozunk, de az még nem, hogy ezt módszeresen megszakítsuk mozgással, vagy akár hogy az ülő munkaállomást olyanná alakítsuk, ahol felváltva állva is lehet dolgozni.

Kapcsolódó

Ön dönt: feláll vagy meghal

Aki napi 8 óránál többet ül, korábban hal meg, de legalábbis betegebben él, mint azok, akik nem. A rendszeres sport sem feltétlenül segít. Kipróbáltuk az álló ülőmunkát hitech asztallal.

A munkaadóknak egyébként is érdemes lenne beszállniuk a probléma megoldásába, vagy még inkább megelőzésébe, nem jótékonykodásból, hanem mert nyilván egy cégnek is érdeke, hogy az alkalmazottainak ne legyenek költséges egészségügyi gondjai, viszont hosszú távon is bevethető és produktív legyen. Ehhez a Milken fenti tanulmánya is megkínálja a munkaadókat néhány javaslattal, például:

  • egészséges étkeztetés biztosítása,
  • mozgási lehetőség a munkahelyen vagy fitneszbérlet-hozzájárulás,
  • a mozgás beépítése a vállalati kultúrába,
  • a már súlyproblémákkal küzdőknek tanácsadás.

A kormányok vagy önkormányzatok is mozgósíthatnák magukat, hogy mozgósítsák az embereket. Ha például egy városban normális mennyiségű és állapotú, jól használható, biztonságos bicikliutat építenek, könnyebb kiváltani a tömegközlekedést, hogy legalább a két képernyő között ingázva mozogjunk. Ugyanígy a gyalogosbarát környezet is hozzájárulhat ahhoz, hogy több mozgást építsünk be a mindennapjainkba. De az egészségügynek is megéri hosszú távon, ha a közvetlenül az elhízásnak köszönhető betegségek költséges kezelése helyett a megelőzés promotálására költ.

A passzivitásmérők és a Pokemon Stay

Az elhízás és a technológiai fejlődés kapcsolatát tovább árnyalja, hogy az utóbbinak a kárhoztatása mellett a probléma megoldásában is fontos szerepet szánnak, méghozzá éppen a passzív képernyőidő aktivizálásával. Egy tavalyi tanulmány az alábbi módszereket gyűjtötte össze, amelyek a technológiát hívják segítségül a fogyás elősegítéséhez:

  • Videóhívás: A fogyás egyik leghatékonyabb módja a folyamatos konzultáció egy szaktanácsadóval, de mivel nehéz a megfelelő szakemberrel rendszeresen személyesen találkozni, sokat dobhat ennek az elérhetőségén, ha videóhívásban tartjuk vele a kapcsolatot. Az első vizsgálatok szerint ígéretes a dolog.
  • Játékos fogyás: a túlsúly leadása nem nagyon megy testmozgás nélkül, a folyamatos edzésre viszont sokan nehezen veszik rá magukat. Ezért jöhet jól a gamifikáció vagy játékosítás, vagyis a játékokból ismert motivációs-jutalmazási mechanizmusok átültetése a fogyás kontextusába, összekötve a kellemeset a hasznossal. Ez jelentheti egyszerűen azt is, hogy meg lehet osztani a teljesítményünket, hogy a barátokkal összeméricskélhessük, ki edzett többet; vagy gondolhatunk a játékos fitneszalkalmazásokra, mint a Zombies, Run! nevű futóapp, amely a testmozgás és a zombik elől menekülés szerelemgyereke. Esetleg éppen fordítva, a játékba lehet belecsempészni a testmozgást, például a Wii Fit- és Kinectszerű szenzoros játékkonzolokkal, amelyek valódi mozgásra ösztönöznek; szintén igazi mozgásra sarkallnak a virtuális valóságban ugrálós játékok, vagy az utcán mászkálós Pokémon Góhoz hasonló kiterjesztettvalóság-játékok. (A VR egyébként arra is jó, hogy javítsa a túlsúlyos alanyok testképét és segítsen az evészavaraik kezelésében.)
  • A beépített érzékelős kütyük, mint akár a mobilunk, de még inkább a fitneszkarkötők és okosórák, na meg a hozzájuk tartozó appok lehetővé teszik, hogy minden korábbinál könnyebben tudjuk pontosan mérni és vezetni, mennyit mozgunk, illetve azt is, mit eszünk. Utóbbit ma még nagyrészt manuálisan kell megadni, de már így is könnyebb az appokkal kalóriákat számolgatni, és már próbálkoznak az automatikus ételfelismeréssel is.
De tényleg hatékonyak ezek a módszerek?

Részben biztosan, de a témába vágó korábbi vizsgálatok nagyrészt rövidtávú és kis mintájú kutatások voltak. A Pittsburgh-i Egyetem kutatói egy tavaly szeptemberi tanulmányban több embert követtek hosszabb időn át, és arra a meglepő eredményre jutottak, hogy a hordható, aktivitásmérő-kalóriaszámoló fitneszkütyük nem hogy nem segítenek a fogyásban, de nélkülük még jobban is megy a felesleg leadása.

A kutatás 471 résztvevőjét 24 hónapon át követték, ebből az első 6 hónapban hagyományos fogyásprogramot végeztettek velük, diétával, mozgással és konzultációval. Fél év elteltével aztán kettébontották a csapatot, és az egyik csoportnak egy weboldalon kellett rögzítenie, mennyit mozgott, a másik pedig kapott egy fitneszkarkötőt. Az így eltelt 18 hónap után kiderült, hogy a kütyüsök csak 3,6 kilót fogytak átlagosan, miközben a másik csoport 5,8 kilót. Bár az aktivitásmérők értelme éppen az volna, hogy mozgásra motiváljanak, a viselőik végül még kevesebbet is mozogtak, mint a társaik – a kutatók se pontosan tudják, miért. Talán mert pontosabban látták, ha az adott napi célt már úgyse tudják teljesíteni, és ezért előbb föladták az edzést; esetleg úgy érezték, a technológia levette a vállukról a felelősséget; vagy jobban figyeltek a kütyüre, mint magára az edzésre.

Egy korábbi, tavaly tavaszi magyar kutatás is arra jutott, hogy megkérdőjelezhető az aktivitásmérők motivációs ereje. A szegedi kutatók eredményei szerint jellemzően nem azok vesznek fitneszkütyüt, akik épp belevágnának a testmozgásba, hanem épp fordítva, nagyobb valószínűséggel kezd el valaki ilyen eszközt használni, ha már amúgy is sportol. Sőt visszafelé sincs közvetlen kapcsolat a sportolás és a kütyük között. Akik idővel leszoktak egy ilyen eszköz használatáról, arról számoltak be, hogy magával a sportolással nem hagytak fel. Az eszköz gyakran akkor került fiókba, amikor lemerült, ami arra utal, hogy ha egy aktivitásmérő használata akár csak minimális aktivitást igényelne, a gazdája hajlamos elfeledkezni róla. Persze ha nem tenné, hanem használná becsülettel, akkor is kérdéses, hogy a mai formájukban egyáltalán elég jók-e ezek a fitneszkütyük arra, hogy elláthassák a nekik szánt feladatot.

Kapcsolódó

Most az összes fitneszkütyü egy vicc

Ezt mondja az orvos-futurológus szakértő. Kipróbáltunk egy rakás ilyen eszközt, de teljesen tanácstalanok vagyunk, hogy mihez kezdjünk a mért adatokkal. És még csak az út elején vagyunk: nemsoká jöhetnek a bőrre tetoválható bioszenzorok, a zsebre vágható szívultrahangok.

A hordható eszközökhöz hasonlóan a mozgásra ösztönző játékok hosszú távú hatása is kérdéses. A Pokémon Go iránt például nagy volt a szakemberek kezdeti lelkesedése, még egyetemi tananyag is lett belőle az aktív életmódra és közösségi tevékenységre buzdító hatása miatt. De alaposabban utánajárva úgy tűnik, bár valóban megmozgat, de csak rövid távon.

Az erre rávilágító, tavaly év végén megjelent tanulmány szerzői toboroztak nagyjából hatszáz Pokémon Go-játékost, és ugyanennyi olyan felhasználót, aki magasról tett Pikachuékra, majd a telefonjukkal megmérték az alanyok aktivitását a játék előtti és utáni hetekben. Arra jutottak, hogy a játék letöltése előtt mindkét csoport nagyjából ugyanannyi (4126, illetve 4526) lépést tett meg naponta, utána viszont a játéktól továbbra is távol maradók tartották ezt a szintet, a gémerek viszont 955 lépésnyivel aktívabban lettek. Hat héttel később viszont ez a hatás eltűnt, és a játékosok is visszatértek a Pokémon Go előtti szintre.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy a fenti ötleteknek ne lenne értelme, csak annyit, hogy a képlet se odafelé nem olyan egyszerű, hogy technológia=halál, se a visszaút nem annyiból áll, hogy még újabb technológia=gyógyulás.

Génleszívás

A legújabb fejlesztés, amelytől éppen az elhízási járvány megfékezését remélik, nem egy újabb kütyü, hanem a génszerkesztés területe. Az újabb genetikai kutatások ugyanis azt mutatják, hogy a hízás nem kizárólag az akaraterő hiányán múlik, vagyis nem csak választás kérdése, hanem biológiai adottság is. Ha pedig így van, akkor elvileg egy kis génbirizgálás a gyógyszerek mellékhatása nélkül, permanensen segíthetne a fogyásban – például a CRISPR nevű forradalmi módszerrel.

Ne maradjon le semmiről!

Néhány példa:

  • Kutatók még 2007-ben azonosítottak például egy FTA nevű gént, amely fontos szerepet játszik az éhség szabályozásában. 2015-ben arra is rájöttek, hogy ennek a génnek az a variánsa, amely az európai emberek 44 százalékában megtalálható, közvetlenebbül is szabályozza az elhízást azzal, hogy aktivál két másik gént, amelyek a zsír elraktározásáért felelősek. Azoknál az embereknél, akiknél a génnek nem ez az elhízásra hajlamosító, hanem a normális variánsa működik, a két raktározó gén inaktív marad, így több zsírt képesek elégetni. Az FTO módosításával a kutatóknak sikerült is egyszerűen felpörgetni a sejtek zsírégetését egerekben.
  • Japán kutatók pedig két olyan gént (Cnot7, Tob) távolítottak el egerekből, amelyek a zsírégetés beindításához szükséges fehérje blokkolásáért felelősek. Ennek az lehetett az evolúciós haszna, hogy amikor a túléléshez szükséges táplálékot még nehéz volt megszerezni, jól jöhetett a zsír tartalékolása a szervezetben, de ma már erre kevésbé van szükségünk. A gének kiiktatásával sokkal több ilyen fehérje termelődött, így jelentősen felgyorsult a szervezet zsírégetése. A génmódosított egerek ezután akkor se híztak el, ha magas zsírtartalmú ételekkel etették őket.
  • Egy újabb, tavaly októberi tanulmány azt mutatta ki, hogy akiknél az éhségérzet szabályozásáért felelős MC4R gén egy mutációja mutatható ki, genetikailag jobban vonzódik a zsíros ételekhez, így már a startvonalnál biológiai hátrányból indul az elhízás ellen, amin szintén lehetne génszerkesztéssel változtatni.

Az viszont még jóval odébb van, hogy ezekből a kutatásokból használható terápiához jussunk, úgyhogy ne a tudósokra várjunk, hanem forduljunk inkább a jó öreg módszerhez, és álljunk fel az asztaltól, fitneszappal vagy éppen anélkül. Már csak azért is, mert attól még a gének módosítgatása se fog megmenteni, hogy tönkremenjenek az ízületeink az egész napos üléstől.