Kiszálltunk az evolúciós versenyből?

"Ha az igazi utópiát keresik, nézzenek körül - abban élünk." - vélekedik Steve Jones, a londoni University College professzora - "Az emberi faj számára a dolgok már nem válhatnak sokkal jobbá vagy rosszabbá.". Jones professzor a Royal Society Edinburgh emberi evolúcióval foglalkozó találkozóján készül előadni elméletét, amely szerint az ember megszűnt fejlődni.

Jones nézetei igazi tudományos vitát váltottak ki az érdekesnek tűnő témakörben. Vajon a nyugati civilizáció valóban megvédi a homo sapienset azoktól az evolúciós erőktől, amelyek eddig formálták? Milyen túlélést befolyásoló tényezők veszik át az időjárás, táplálékforrások, és a főellenség hagyományos alakító szerepét?

Az ősember örül a fejleményeknek

Jöhet bármi, de az biztos

"A valaki körülnézett volna az ötvenezer évvel ezelőtti kőkorszaki Európában, bizonyára azt feltételezte volna, hogy a fejlődés iránya, hogy az ember nagyobbá és erősebbé válik. Aztán őket az embereket meglehetősen elvágólag vékony, magas, és rendkívül intelligens emberek váltották fel, akik meghódították az egész világot. Ilyen evolúciós mozzanatokat nem lehet megjósolni. Nem lehet tudni mi következik." - vélekedik a londoni Természettörténeti Múzeum professzora, Chris Stringer.

Egyes tudósok szerint az agyunk egyre töpörödik, miközben egyre neurotikusabbak leszünk, mások úgy vélik testünk egyre törékenyebbe, miközben egyre intelligensebbé válunk, Jones bizonyítottnak látja, hogy fejlődésünk ez elmúlt században megállt.

Interkontinentális szerelem

"Egészen a legutóbbi időkig óriási különbségek voltak az emberi a termékenység és az élet hosszában. Londonban, a történelem folyamán a halálozási arány mindvégig meghaladta a születések arányát. Ha viktoriánuskori temetőben jár, látni fogja, hogy a gyerekek fele még a kamaszkor beállta előtt meghalt, valószínűleg azért mert nem rendelkezett védettséggel bizonyos betegségekkel szemben. Ma egy újszülöttnek kilencvennyolc százalékos esélye ven, hogy elérje a huszonöt éves kort. Nem változunk többé." - mondta Jones a Guardiannek.

Gyakorlatilag mindenki átörökítheti a génjeit, nem csak azok, akik jobban alkalmazkodnak a környezethez.

Mindenki távolról jött

Ugyancsak fékezi a genetikai változást, hogy az emberi populációk folyamatosan keverednek. A keveredés fokozódását az adott személy és partnere szülőhelye közötti távolság növekedése mutatja. Korábban az emberek legfeljebb a szomszédos faluból választottak párt. Ma a fokozott mobilitásnak köszönhetően (repülő, terepjáró, gőzhajó) nem számít megdöbbentő ritkaságnak, ha valaki olyan párt választ, aki másik kontinensen született (ld. Az én babám egy fekete nő).

Klónozott génmanipuláltak

Christopher Willis, a California egyetem biológusa szerint az evolúciós nyomás korántsem szűnt meg. "[Az emberi társadalomban] továbbra is az éles elme, és a pénz felhalmozásának képessége a nyerő. Akinek ez sikerül, jobbak túlélési esélyei és rendszerint több gyereket nevel fel." - mondja Willis, aki szerint tehát az ember elsődleges megkülönböztető jele, az intellektus továbbra is szerepet játszik a szelekcióban.

Fajalapítás

A Washington egyetem kutatója, Peter Ward egyetért Jones professzorral abban, hogy az ember természetes evolúciója véget ért, szerinte azonban a fejlődés helyét a fejlesztés veszi át.

"Nem hiszem, hogy tovább változnán, leszámítva azokat a változtatásokat, amelyeket magunk okozunk." Ward bizony a klónozásra és a génterápiára gondol itten. A szakember szerint a biotechnológia végső soron egy új fajt fog létrehozni: a szuperembert, aki százötven évig él, ebből negyvenet tanulással tölt, gazdag, és két tucat gyermeke van.