Bekamerázott fókák az Antarktiszon

Az antarktiszi jégtakaró alatt élő halakról keveset tudnak a biológusok: búvároknak vagy távirányított készülékeknek szinte lehetetlen feladat a lokális ökoszisztéma becserkészése. A fókáknak viszont ez a feladatuk, és kitűnően alkalmazkodtak hozzá: gyorsan mozognak a fagyos vízben, 700 méteres mélységbe is képesek lemerülni, és ösztönösen megkeresik a halcsapatokat. A Texas-Austin Tengerkutató Intézet kutatói miniatűr kamerákkal láttak el tíz hím, és öt nőstény Weddell-fókát az antarktiszi McMurdo kutatóállomás közelében. A kamerákat neoprénbe burkolva ragasztották az állatok szőrére, ami a tudósok szerint barátságos megoldás: "Ezek az élőlények rendszeresen menekülnek jegesmedvék elől, ennyi stresszt simán el bírnak viselni" - nyilatkozta az egyik kutató.

A kamera az állatok fején kapott helyet, a rögzítőegység pedig a háton kialakított zsebben. A kamera közel-infravörös fényt kibocsátó diódákkal van körülvéve, így teljes sötétben is képes felvételeket készíteni - az etológusok szerint az infravörös fény nem zavarja sem a fókát, sem a halakat. A rögzítőegység a fóka sebességét, mélységét, pozícióját és pulzusát is mérte. A videoanyag és a pozícióadatok kombinációja új információkkal szolgált az antakrtiszi halak életmódjával kapcsolatban: a tápláléklánc alján elhelyezkedő ezüsthal például a beszűrődő fény intenzitásától függő mélységben tartózkodik, a ragadozó foghal pedig nem csak 500 méternél mélyebben él, mint ahogyan azt korábban gondolták. Mivel a 25 ezer dolláros felszerelést nem mindegyik lelkes fókaönkéntes hozta vissza a kutatóknak, az állatok jövőre GPS-nyomkövetőt is kapnak.