Orsolya
7 °C
15 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Léteznek a tengeri óriáshullámok

2004.07.22. 15:38
Az ESA műholdjainak adatait elemezve sikerült kimutatni, hogy nemcsak a hajószerencsétlenségek túlélőinek képzeletében léteznek a 20-30 méter magas nyílt tengeri hullámok. Az áramlások furcsa összjátéka nyomán illetve a tartós viharzónák alatt keletkező "freak wave" a Földön bárhol meglepheti a tengerészeket.
Korábban a tengerészek hencegésének vélték a világtengereken támadó gigantikus hullámokat. Ma viszont ez a közkeletű magyarázat a titokzatosan eltűnt óceánjárók rejtélyére.

A tízemeletes ház méreteit is elérő hullámok ugyanakkor a korábban véltnél gyakrabban létrejöhetnek, állapították meg német kutatók az európai űrkutatási hivatal (ESA) ERS-műholdjainak adatai alapján. A vizsgálatok eredményeitől a titokzatos jelenség keletkezési okainak jobb megértését remélik.

Pont mint Dovernél

Tekintse meg képeinket!
Az elmúlt 20 év során több mint 200 óriás tankhajó és 200 méternél hosszabb konténerszállító süllyedt el a nyílt óceánon, a legtöbb esetben rendkívüli időjárási viszonyok között. Időközben általánossá vált a vélekedés, hogy óriáshullámok, úgynevezett "freak waves" tehetők felelőssé a katasztrófák nagy részéért.

Az ilyen hullámokat túlélő tengerészek elbeszélései hihetetlennek és nyilvánvaló túlzásnak tűnnek. Például a Queen Elizabeth II luxus-óceánjárót 1995 februárjában egy 29 méter magas hullám kapta el az Atlanti-óceán északi részén. Ronald Warwick kapitány egyetlen hatalmas vízfalra emlékszik vissza, amely úgy nézett ki, mintha a Dover alatt húzódó fehér szirtfal felé rohantak volna.

Beköszönt az ablakon

2001 februárjában, az Atlanti-óceán déli részén egy hét leforgása alatt két további hajót leptek meg az óriáshullámok. A Bremen és a Caledonian Star esetében a víztömeg benyomta vízvonal felett 30 méterre magasodó parancsnok híd ablakait. A Bremen a csapást követően két órán keresztül motorok és navigáció nélkül maradt.

A két eset egymástól kevesebb mint 1000 kilométerre történt. A Bremen esetében megbénult a teljes elektromos hálózat, miközben a hullámokkal párhuzamosan sodródott. A meghibásodás alatt a legénység már azt gondolta, hogy ütött az utolsó órájuk, fejtegette a jelenséget évek óta vizsgáló Wolfgang Rosenthal, a GKSS kutatóintézet munkatársa.

Hullanak, mint a legyek

A szakértő szerint valószínűleg ugyanez a jelenség tehető felelőssé sok hajó elsüllyedéséért. Szerte a világban hetente átlagosan két nagy hajó süllyed el. A balesetek okait azonban soha nem vizsgálják ki olyan alaposan, mint a repülőgépek katasztrófáit. A baleset oka rubrikába legtöbbször "rossz idő" bejegyzés kerül.

A hatalmas hullámok ugyanakkor a fúrótornyokat sem kímélik. 1995. január 1-én az északi-tengeri Draupner platformot érte el egy freak wave. A lézeres mérőkészülék a hullám magasságát 26 méterben adta meg. Az óriást kísérő többi hullám szintén különösen magas, 12 méteres volt.

Megcibálja a fúrótornyot

Az olajfúró tornyok megbízható radarfelvételei a szkeptikus kutatókat is meggyőzték a hatalmas hullámok jelentette veszélyről. A korábbi statisztikák azt mutatták, hogy a normális hullámveréstől ilyen mértékben eltérő anomália 10 ezer évben egyszer jelentkezhet.

Az északi-tengeri Goma olajmező radaradatai azonban 12 év alatt 466 ilyen eseményt rögzítettek. A hatalmas hullámok gyakori felbukkanása drasztikus kihatással lesz a jövőben a tankerek, óceánjárók és fúrótornyok biztonsági koncepciójára. Hiszen ezeket rendszerint legfeljebb 15 méter magas hullámok átvészelésére tervezik, emlékeztetett Rosenthal.

Árulkodó nyers adatok

Az ESA ERS-1 és ERS-2 műholdjai 1991. illetve 1995. óta keringenek a Föld körül. A fedélzetükön elhelyezett SAR-radar az óceánok felett a hullámok alakulását vizsgálja. A 200 kilométeres közönként készített 10 x 5 kilométeres területet lefedő radarfelvételek matematikai elemzésével megállapítható a hullámok iránya és átlagos energiája.

Ez az óceán-hullámspektrum nyilvánosan hozzáférhető, a meteorológusok például a tengeri időjárás pontosabb előrejelzésére használják az adatbázist. A nyers képi adatok ugyanakkor rendszerint nem sokra jók, Rosenthal és munkatársai viszont meg tudják belőlük állapítani az egyes hullámok, köztük a fenyegető óriások magasságát.

Az ESA háromheti anyagot, mintegy 30 ezer felvételt bocsátott a rendelkezésükre abból az időszakból, amikor "freak wave" útjába került a Bremen és a Caledonian Star. Az adatok automatikus elemzésével a kutatók óriás hullámok nyomait kutatták.

Bárhol létrejöhet

Klikk a képre!
A viszonylag rövid vizsgált időszak ellenére az eredmények megdöbbentőek voltak. A MaxWave projekt kutatócsoportja 25 méternél magasabb hullámból több mint tízet talált. Ezek a Földön szétszóródva bukkantak fel.

A kutatók máris felfedeztek néhány furcsa egybeesést. Az óriáshullámok például különösen gyakran képződnek ott, ahol a normális hullámok áramlásokkal és örvényekkel találkoznak. Az áramlás összefogja és koncentrálja a hullámok energiáját, és így egyre magasabb hullámok keletkeznek.

Különösen veszélyeztetett ebből a szempontból a Kelet-Afrika partjai előtti szakasz, ahol az ismerten veszélyes Agulhas-áramlat húzódik. Más áramlások, például a Labrador-tenger hullámaival ütköző Golf-áramlat szintén képesek a freak wave gerjesztésére.

Atlasz készül

Az adatokból ezen kívül sikerült kimutatni, hogy az óriáshullámok időjárási frontok és alacsony nyomású övezetek közelében is létrejöhetnek, messze mindenféle áramlástól. Az ilyen hullámokat a fél napnál tovább tartó viharok gerjeszthetik.

Ha ilyen helyzetben a folyamatosan fújó szél olyan hullámot ér, amely a szélsebességgel szinkronban mozog, előfordulhat, hogy a hullám egyre magasabbra tornyosul. A pontos sebességen múlik minden: ha a hullám túl lassú, a vihar elhagyná, ha túl gyors, akkor lemaradna mögötte. A kutatók most azon dolgoznak, hogy összeállítsák az elmúlt évek globális hullámatlaszát.