További Tudomány cikkek
Potyautas patkányok
A puszta jelenlétükkel másokat veszélyeztető állatok közül néhány potyautasként érkezett. Ilyen volt például a patkány, amely kezdetektől fogva a hajók lakója volt, és gyorsan elterjedt az egész Földön. Más állatok, például a kutya és a macska a gazdáik elképzelései szerint vissza kellett volna térniük a fedélzetre, de lekésték az indulást. Egyeseket tudatosan hagytak magukra az idegen világban, így dobták partra az első kecskéket és sertéseket is.
Kipusztították a teknősöket
A csendes-óceáni Galapagos-szigeteken az ember által behurcolt és elvadult állatok óriási pusztítást vittek végbe. Néhány szigeten az ott őshonos óriás teknőst teljesen kiirtották a kitett vagy megszökött háziállatok. A kifejlett nagy teknősökkel a kutyák, macskák és sertések mit sem tudnak kezdeni, de a teknőctojások vagy a fiatal állatok könnyű prédát jelentettek.
A szigetlánc nagy részét 1959-ben védelem alá helyezték, és azóta komoly erőfeszítések folynak, hogy a féktelen étkű behurcolt ellenségtől megszabadítsák a helyi élővilágot. De ez csak az első hallásra ilyen egyszerű, mivel a szigetek járhatatlan belső területein még a nagytestű állatokat is nehéz megtalálni.
Disznómentessé vált a sziget
Ennek ellenére az erőfeszítések eredményeket is hoznak. A közelmúltban így jelenhette a Galapagos Nemzeti Park és a Charles Darwin Alapítvány, hogy Santiago szigete 127 év után disznómentessé vált.
Egy 1970-es jelentés mutatja, milyen katasztrofális hatással volt a szigetre a mindenevő párosujjú patások jelenléte. Akkor azt állapították meg, hogy egy pár sertés egy hónap alatt 27 teknőstojással teli fészket pusztított el. A Charles-Darwin kutatóállomás munkatársai a tojások begyűjtése és kikeltetése, a kis teknősök nevelgetése és szabadon bocsátása révén 1999-ig ötszázzal tudták növelni a sziget teknőseinek számát.
Közel húszezer sertést lőttek le
Az elvadult sertések kiirtására 1973-ban indult program, és 1996-ig majdnem 19 ezer állatot sikerült elejteni. 1997-ben fokozták az erőfeszítéseket, és a műholdas navigáció eszközét is bevetették. Az utolsó néhány sertést csalétek segítségével sikerült elcsípni. Ennek során a csalétek kihelyezéséhez is csúcstechnológia alkalmazására volt szükség, hiszen 38 ezer hektárt, Santiago területének kétharmadát kellett elektronikus megfigyelőrendszerre kapcsolni.
Szederirtás
Néhány héttel ezelőtt a szigetet végül disznómentes területté lehetett nyilvánítani. Nagy segítséget jelentett az ecuadori vadászok munkája, akik a sertések felderítése közben egy másik betolakodó, a szeder (Rubus fruticosus) töveit is kitépkedték. Ugyanis nem csak a Galapagos szigetek állatai, de az őshonos mintegy 260 növényfaj is szenved az őket kiszorító idegen fajoktól.
A disznók eltávolításának első pozitív jelei máris jelentkeztek. A földön fészkelő madarak és a galapagosi kígyó jelenlétének élénkülését figyelték meg. A sertések ellen vívott háború egy dologra hívja fel a figyelmet, mégpedig arra, hogy az ember milyen könnyedén képes megzavarni vagy tönkretenni egy ökoszisztémát, és milyen hosszadalmas és költséges az ilyen változtatások helyreállítása.