Az "irányfény" forrása egy szuperméretű fekete lyuk |
A Hubble képei már 1998-ben elkészültek, de csak most hozta őket nyilvánosságra a NASA. A felvételek elemzése során számítástechnikai szakértők az ultraibolya tartományban készült képeket zöld, kék és piros szűrőn át készült felvételekkel kombinálták.
Az M87 galaxis a Földtől 50 millió fényévnyi távolságra található. Ez a távolság még a Hubble számára is túl nagy ahhoz, hogy egyes csillagokat képes legyen felismerni. A képeken látható világos pontok a valóságban csillaghalmazokat rejtenek, egyenként több száz vagy ezer égi objektummal a belsejükben. Az M87 közepén a legújabb ismeretek szerint egy gigantikus feketelyuk található. Ez okozza az elektronokból és más szubatomikus részecskékből álló kékes sugarat.
A hatalmas űrbeli porszívó nagy tömegű központja már kétmilliárd naptömegnyi anyagot elnyelt. A fekete lyuk körül a Hubble-kutatók szerint magas hőmérsékletű plazmakorong kering, amelyet az erős mágneses mezők gyorsítanak.
Ezek a mezők okozzák a megfigyelt részecskesugár színét is. Az elektronokat ugyanis a vonzerő az erőtér kör alakú erővonalai mentén tartja. Ennek következtében jön létre a kékes sugárzás, amelyet a részecskegyorsítók után szinkrotron-sugárzásnak is neveznek.
Az M87 galaxisból eredő részecskesugáron kívül számos hasonló úgynevezett Jet-et ismernek még. Ezek akkor jönnek létre, amikor egy hatalmas méretű feketelyukba a széthullott csillagokból származó nagymennyiségű por és gáz kerül.