Ég a fonal, de nem jajgat
A tartós sugárzásnak kitett férgek több petét termeltek - ami azért volt meglepő, mert a lárvakorukban hőnek kitett legtöbb fonalféreg kifejlett korban terméketlenné vált.
A fonalférgek viszonylag egyszerű állatok és sejtfunkcióik jól ismertek, azonban túl pirinyók ahhoz, hogy hőmérőzzék őket, a sejteket érő hatás kimutatása így egy módosított génre bízták. A módosítás lényege az volt, hogy a sejtekben égéskor termelődő hősokk-protein minden más stresszhatáskor is felszabadul.
A mobil mikrohullámnak huzamosabb ideig kitett állatok valóban sokk-proteint termeltek - túlmelegedés okozta sejtkárosodás jeleit azonban nem mutatták. A fonalférgek a sugárzásban tíz százalékkal nagyobbra nőttek, és gyorsabban szaporodtak.
Csak bizonyos sejtrészek sínylik meg
De Pomerai eredménye alapján a tudósok azt feltételezik, hogy a mikrohullámú sugárzás általában véve melegít, hatása csak a sejt bizonyos részein jelentkezik. A hipotézis szerint a sugárzás a proteinek hidrofil részénél kezd nyüzsögni, és megakadályozza, hogy a fehérje felvegye temészetes alakját - ugyanez történik a hő okozta sokk esetén is, annak hatásai azonban sokrétűbbek.
William Stewart 4,5 millió font (1,7 mrd Ft) állami pénzt navigál tizenöt kutatásba - ezek közül De Pomerai kutatócsoportja az egyetlen, amely nem a hő okozta károsodást vizsgálja.