Izolálták az emberre is veszélyes madárinfluenzát
A madarak és az ember influenzavírus-kötőhelyei kémiailag meglehetősen különböznek, ez az oka annak, hogy a H5N1 madárinfluenza-vírus, amely sok tízezer baromfit pusztított el, eddig csak mintegy kétszáz személyt betegített meg. Egy influenza-világjárvány kitöréséhez többek között az szükséges, hogy egy madárinfluenza-vírus szert tegyen arra a képességre, hogy emberi sejtekhez is képes legyen kötődni, hiszen ez a fertőzés egyik alapfeltétele.
Ezt a vélekedést támasztja alá, hogy a korábbi influenza-világjárványok részben vagy teljesen madáreredetű vírusaiban, legalább két speciális mutáció kellett ahhoz, hogy képesek legyenek hatékonyan fertőzni embereket. A mostani vizsgálat hasonló folyamatot mutatott ki: azok a H5N1 vírustörzsek, amelyek humánsejtekhez is tudtak kötődni, a bekövetkezett mutációk miatt pontosan meghatározott helyeken más aminosavakat tartalmaztak, mint azok a H5N1 vírusok, amelyek csak madársejtekhez tudtak kapcsolódni.
A kutatások most közzétett eredményei azt bizonyítják, hogy a H5N1 vírus genetikai anyagának folyamatos változtatásával képes olyan variánsok létrehozására, amelyek jól kötődnek emberi sejtekhez. Ezzel együtt pedig ismertté váltak azok a konkrét szerkezeti változások, amelyek az emberhez való alkalmazkodásért felelősek, így a jövőben megjósolhatóvá válik egyes H5N1 vírustörzsek veszélyessége.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy például, ha valahol - akár hazánkban - találnak egy madárinfluenzában elhullott vadmadarat, a kórokozó fehérjéinek analízisével meghatározható, hogy az emberre különösen veszélyes variánsról van-e szó. A kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy a vadmadarakban, a háziszárnyasokban és megbetegedett emberekben továbbra is folytatni kell a H5N1 vírusok kimutatását, izolálását, és lehetőleg a kórokozó egész elterjedési területén, valamint az izolátumokban keresni kell az emberre veszélyes mutánsokat.