Mit jelent Jézus szenvedése a nem hívőknek? – Nagypénteki stációk egy szerzetessel, egy pszichiáterrel és egy lelkésszel

Nagypénteken Jézus keresztútjára emlékezik a keresztény világ. Dr. Tringer László pszichiáter-neurológus professzorral, dr. Baán Izsák bencés szerzetessel és dr. Kodácsy Tamás református lelkésszel azt jártuk körbe, mit mondhat Jézus szenvedéstörténete azoknak, akik nem hisznek benne. Mindhármukkal végigvettük a stációkat.

1. állomás: Jézust halálra ítélik

Baán Izsák bencés szerzetes:

Egy karaktergyilkosságot látunk, melyben valaki hatalmi játszmák áldozata lesz, útban van, nem kívánatos, ezért a rendszer bedarálja. Ismerjük, amikor fölöttünk döntenek rólunk és mindenki ide-oda passzolja a felelősséget.

Pilátus szimpatizál Jézussal, de amikor azt mondják, hogy ha felmented, majd jól felnyomunk a császárnál, akkor mossa kezeit. Jézus pedig azt éli meg, hogy az életműve kuka, a zsidók istenkáromlónak tartják, a hatalom emberei hátrébb lépnek. Az igazságtalan, nyilvános térben zajló megsemmisítés ma gyakori a közösségi média terében is. És Jézus válasza a csend: nem száll szembe, nem magyarázkodik, hanem a csendjével mutat erőt.

Nagycsütörtökön még azért imádkozik, hogy „Ha lehet, múljon el tőlem ez a kehely”, de Pilátus előtt már úgy van vele, hogy ha ez a foci, akkor ezt játsszuk, ha el akarnak taposni, akkor megmutatom, hogy morálisan nem semmisíthetnek meg.

Pilátus pedig sebezhető: a nyomásnak engedve feláldoz valakit, ahelyett, hogy a lelkiismeretére hallgatna és elengedné a szegény összevert rabbit, akiről nyilvánvaló, hogy semmilyen veszélyt nem jelent a római birodalomra.

A stációk minden ember szenvedéstörténetének kimerevített képsorai, mindnyájunknak van egy útja, és az már spiritualitás kérdése, hogy segít-e ennek az embernek, Jézusnak a története a saját történetünk elhordozásában.

Kodácsy Tamás református lelkész:

Krisztus beleegyezik az ítéletbe, Pilátus pedig felismeri ezt: „Ecce homo” (Íme az ember) mondásával elismeri Krisztus áldozatát. Fontos teológiai dilemma, hogy miért megy bele Krisztus a koncepciós perbe, miért nem száll ki. Elviselhetetlen tétel, nekünk, embereknek, hogy értünk vállalta a halált, mert jobb szeretünk a magunk dolgáért mi magunk felelni.

Mély ószövetségi lenyomata van szenvedéstörténetének: a Pészah, a páska héber megfelelője átugrást jelent, emlékezvén arra, ahogy Isten az egyiptomi tíz csapásnál átugrotta a zsidókat. És ahogy Isten népe kiszabadult, úgy ezt a szabadságot adja vissza Jézus, aki nem kikerüli a halált, vagy megtalálja az örök élet szérumát, hanem a halál fullánkját veszi ki: a nagy Igen legyőzi a Nem-et.

Tringer László pszichiáter-neurológus:

Az ember strukturálja az időt, teret ad az örömnek, a bánatnak, a gyásznak és a szenvedésnek. A személyes időnk szubjektív: egy kellemetlen fogászati kezelés óráknak tűnik, míg a boldog pillanatok elillannak. Jézus áldozattá válik, de az áldozatiság más kultúrákban is szerepet játszik, az aztékok például emberáldozattal engesztelték ki isteneiket, régen a gazdák az aszályok idején böjtnapokat tartottak a jó termésért. Más vallásokban is a böjttel elnyerhetem egy felsőbbrendű lény támogatását.

2. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet

Tringer László pszichiáter-neurológus:

Vállra vesszük a társunkat, amikor hűséget fogadunk, és még nem tudjuk, a kereszt fából készült-e vagy betonból, az csak az idő folyamán derül ki. Mindannyian hordozunk valakit: ha alkoholista a férjünk, ha megrokkan a feleségünk, ha fogyatékos a gyermekünk, ha beteg az édesanyánk, mi a vállunkra vesszük őt és hordozzuk.

Kodácsy Tamás református lelkész:

Az ács fia egy fát vesz a vállára, ezzel előre is vetíti, hogy ez a halál a legrosszabb halál lesz. „Átkozott aki fán függ” – mondja az írás, mert ha a földből létrejött ember nem érintkezik a földdel, az átkot jelent. A fán függés vákuumot mutat, az ember a senkiföldjén van.

Krisztus „eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.” (Kol 2,14) A korabeli szokásoknak megfelelően az adóslevelet kilyukasztották, ha az adós kiegyenlítette. Ez a fára szögezés azt jelenti, hogy valaki más fizette ki az adóslevelünket, ami valahol az önbecsülésünk elvesztését is jelenti: a magam erejéből nem tudom kifizetni az embertársaim és Isten felé felhalmozott adósságom. Elfogadom azt, hogy Isten elfogad engem, annak ellenére, hogy elfogadhatatlan vagyok.

3. állomás: Jézus először esik el a kereszttel

Tringer László pszichiáter-neurológus:

Mindnyájunknak vannak élettragédiái, amelyekből pozitív nyereséggel is kikerülhetünk, némely mentális zavar esetén is ez a helyzet. Ha Széchenyi István nem lett volna bipoláris depressziós, amibe sajnos bele is halt, nem lettek volna olyan kreatív alkotói fázisai, amelyekből megszületett a Hitel, a Világ, a Stádium, a Duna Gőzhajózási társaság vagy a Lánchíd. Az első elesés annak jelképe, hogy az ember megtapasztalja az elégtelenségét, a hiányosságát, legyen ez akár csak egy munkában való kiégés – de itt még képes feltápászkodni.

Baán Izsák bencés szerzetes:

Ami nehézséget elkerülhetetlenül szembehoz az élet, azt el kell vállalni. Vannak bizonyos helyzetek, emberek az életünkben, akiket el kell hordoznunk, ha pedig meg akarunk lógni ezen életfeladatunk elől, akkor előbb-utóbb vissza fogjuk kapni azt.

Amikor olyan párt választunk, aki triggerel bizonyos nehéz dolgokat bennünk, akkor is megtanulhatunk együttműködni, és az mindkettőnk fejlődését szolgálja. Erős lehet a kísértés, hogy ledobjuk a keresztet és kilépjünk a kapcsolatból, hogy aztán egy következő kapcsolatban ugyanazzal találjuk szemben magunkat. Elesni azt jelenti, hogy hordozom a terhemet és hibázom, szenvedek – gyakran nem a valóságtól, hanem az azzal kapcsolatos képzeteimtől. Szembesülök azzal, hogy nem vagyok tökéletes. Ennek tagadása egy élethazugsághoz vezethet, az elismerése pedig szabadsághoz.

Kodácsy Tamás református lelkész:

A szenvedés kérdése nincs a kommunikáció fókuszában: a valóságshow-kban van például kísértés, szerelem, kapcsolatok, de a szenvedés nem jelenik meg. Jóléti társadalomban élünk, azt akarjuk, hogy ne legyen szenvedés, gyógyszerekkel enyhítjük a fájdalmat. Jézus szenvedése idegen, de az volt évezredekkel ezelőtt a görögöknél is, hiszen az ideák világában egy isten se szenvedett. Az Isten Fia viszont elesett.

Pál apostol azt írja, Krisztus evangéliuma a zsidóknak botránkozás, a görögöknek bolondság (1Kor 1,23). A zsidó hit szerint Isten érinthetetlen, láthatatlan, és a neve is kimondhatatlan – Jézus pedig emberré lesz, belép e világba, együtt él az emberekkel. A görög istenek ugyan megjelennek a földön és beleszólnak az itteni dolgokba, Pallas Athéné a görög, Apollón a trójai oldalon harcol, de az, hogy egy isten szenvedjen és meghaljon, számukra bolondság. A kereszténység egyedülálló abban, hogy a mindenható Isten szenvedő és szerető emberi lényként jelenik meg, aki önként vállalja a szenvedést mások megváltásáért. Más vallásokban előfordul isteni alakok szenvedése, de nem ugyanazzal a mélységgel és teológiai súllyal.

4. állomás: Jézus találkozik az anyjával, Máriával

Tringer László pszichiáter-neurológus:

A megkínzott gyermek látványa egy anyának: még nagyobb szenvedés. Mert elsősorban lelki szenvedés, amely elviselhetetlenebb minden testi szenvedésnél. Kettejük tekintetváltásában egy küldetés (látszólagos) kudarca és egy anyai szerep sikertelensége fejeződik ki. A szenvedés közös vállalássá nemesül. A katolikusok Mária-tiszteletében a megváltásban való együttműködés elismerése fejeződik ki.

5. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

Baán Izsák bencés szerzetes:

Először kényszerből hordozza a keresztet, de ahogy együtt halad Jézussal, megszületik benne valamilyen kapcsolódás. Van olyan, hogy csak belekerülünk egy helyzetbe és el kell döntenünk, megmaradunk-e abban az attitűdben, hogy nekünk idegen abban benne lenni – Simeon is haladhatott volna úgy Jézus mellett, hogy morogja, hogy szemét tetű rómaiak, ez a nyomorult meg mindjárt beledöglik, otthon már gőzölög a vacsora. Ehelyett azt mondja: itt kell most jelen lennem. Ezt teszik az egészségügyben, a szociális ellátórendszerben vagy a büntető-végrehajtásban dolgozók, közel hajolnak az elesetthez.

Kodácsy Tamás református lelkész:

Azt hiszem, a kivágott fát nem vihette más ember a városban, csak olyan, aki a „mezőről jött” (Mk 15,21). Márk evangéliumában a mező/vidék több helyen is ellentétben áll a várossal. Nagyon leegyszerűsítve a vidéki ember hordozza annak a terhét, ami a városban történik, akár akarja, akár nem. Ez egy nagyon eleven kép ma a globális környezeti krízisünkben, ahol a technikai civilizáció terhes következményét éppen azokra kényszerítjük, akik azon kívül élnek.

6. állomás: Veronika kendőt nyújt Jézusnak

Tringer László pszichiáter-neurológus:

Veronika az érzelmi segítség szimbóluma. Hozzáállása, odafordulása a segítség jellegzetes női formája: töröld le a vért és verejtéket az arcodról, melletted vagyok, együtt érzek veled. Mindazt képes adni, amit a krízisbe jutott ember empátiaként élhet meg. Másrészről Jézus mutatja, hogy fontos tudnunk elfogadni a segítséget; súlyos személyiségzavar vagy narcizmus esetén az illető elfogadja a kendőt, mert izzadt arcának jólesik, de nem érzékeli az emberi odafordulást. Fontos ebben a jelenetben, hogy ezt a támaszt a másik nem jeleníti meg.

Baán Izsák bencés szerzetes:

Veronika a szenvedő emberhez való viszonyulás ikonja. Nagyon másképp áll szenvedéshez férfi és nő, a nő életének sokkal inkább része a szenvedés. Veronika kockázatot vállal: megszégyenülhet, kinevethetik, mégis túllép ezen és közel megy a szenvedőhöz, vállalva, ami történik, hogy akár a katonák megüssék vagy ellökjék. A hagyomány szerint Jézus képmása rajta maradt a kendőjén, vagyis olyasmit kapott, ami egész életében elkíséri. Amikor a virtuális térben a közhangulattal szembemenve együtt érzel egy megbélyegzett emberrel, abból a picike gesztusból születhet valami, ami meghatározza az életedet.

7. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel

Baán Izsák bencés szerzetes:

A második elesésnél már nemcsak a hibáiddal, hanem a személyiséged sötét oldalával is szembesülsz. Ez 40 év körül szólítja meg az embert: szeretnénk fejlődni, de rádöbbenünk, mennyi mindent söprünk a szőnyeg alá. Bizonyos sötét dolgok erőteljesen munkálkodnak az életemben, szenvedést okozok másoknak és saját magamnak. És amikor egyedül vagyok, közel jön ez a megoldatlan valami. Az első elesésnél az ember könyveket olvas, vagy a barátaival beszélget, a másodiknál terapeutát keres.

8. állomás: Jézus vigasztalja a síró jeruzsálemi asszonyokat

Kodácsy Tamás református lelkész:

Eltűntek az erős férfiak, akik tanítványai voltak: Jánost leszámítva asszonyok vannak a keresztnél, ők mennek a sírhoz, ők hozzák a feltámadás hírét. Egyszer egy igehirdetésben megkérdeztem, mi lehet az oka, hogy amikor az asszonyok a sírhoz mennek, csak útközben kezdik megtárgyalni, hogy ki hengeríti majd el az óriási követ. Egy 82 éves néni felállt és azt mondta: „Tiszteletes Úr! Maga azért nem tudja, mert férfi. Mi nők először azt nézzük, mi az, amit meg kell tenni, a »hogyan« az másodlagos.”

A nők bátorsága a sírnál kihívás a férfiközpontú egyház számára.

Tringer László pszichiáter-neurológus:

Nem a jeruzsálemi férfiak vagy a jeruzsálemi vegyeskórus, hanem az asszonyok mutatják ki, hogy együtt éreznek Jézussal. A bámészkodó tömegben bőven voltak férfiak is, de a Szentírás az asszonyokat emeli ki. A Bibliában kevés, az érzelmi állapotra utaló kifejezés van, mert az ókori ember az érzelmeit is magatartással, cselekvéssel fejezte ki. Mária Magdolna nem ment, hanem futott a sírhoz, vagy a tékozló fiú apja is elébe siet. Ez a sietés, ez a futás érzelmi többletet mutat.

9. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszttel

Tringer László pszichiáter-neurológus:

Közeledik a vég, az áldozat mivoltom vége, átadom magam a körülményeknek. Sok vissza-visszatérő kórállapot van, például az alkoholistánál eljön az a pont, amikor feladja és átadja magát annak, hogy ő egy alkoholista. Megszűnik az az ellenálló erő, ami az első vagy második elesésénél még megtartotta. Itt az életben külső segítség kell, sok kis cirenei Simon kell, rehabilitáció kell, névtelen alkoholisták társas támasza kell. Van egy gyógyult alkoholista betegem, ő minden szilveszterkor felhív és közli, hány évtizede száraz. Ha nem hív, én hívom, mert fontos a köztünk lévő kapcsolat. Talán ez is megtartotta őt.

Baán Izsák bencés szerzetes:

A második elesés az a rémület, hogy rádöbbenek, ami történik, komolyabb annál, hogy egyedül kibírjam, a harmadik elesésnél viszont ráeszmélek, hogy vannak dolgok, amiken soha nem fogok tudni változtatni: bizonyos helyzetekkel, emberekkel, tulajdonságokkal életem végéig együtt kell élnem. Itt érek el a semmi szélére, az egóm határáig, de eldönthetem, hogy megnyílok-e valami másra, ami nagyobb nálam. A spirituális utak sokaknál súlyos betegség vagy baleset után sejlenek fel, amikor az élet sötét oldala ránehezedik, az élete és a tudata beszűkül és ebből keresi a tágasságot.

10. állomás: Jézust megfosztják ruháitól

Baán Izsák bencés szerzetes:

A szégyen bénító érzés, mindenáron elkerülnénk, hogy lecsupaszodjunk, sebezhetőek legyünk, főleg az intimitás terén. Jézus a státuszát, a megbecsültségét, kapcsolatait már elvesztette, az utolsó vagyontárgyától, a ruhájától is megfosztják. Az ábrázolásokban ágyékkendő van Jézuson, de abban az időben teljesen mezítelenül szegezték keresztre az embereket. Ez a teljes kiszolgáltatottság helyzete, a maró szégyen állapota. Jézus pedig folyton keresi a kapcsolatot az Atyával, hogy ebben a kiszolgáltatottságban se omoljon össze.

Kodácsy Tamás református lelkész:

A főpapi ruha nem egyszerű öltözék volt, hanem egy szent jelképrendszer, amivel Izrael egészét képviselte Isten előtt. Ezért ezt a ruhát semmilyen körülmények között nem volt szabad megszaggatni, sem gyászban, sem botránkozásban (3Móz 21,10). A passió történetében viszont az történik, hogy Kajafás főpap megszaggatja ruháit, mikor Jézust kikérdezi (Mt 26,65), Jézus hasonló, egy lenvászonból szőtt ruhája, viszont egyben maradt, nem szakították szét. Ez egy láthatatlan, szimbolikus főpapváltás, ahol Jézus önmagát áldozza fel (Zsid 4).

11. állomás: Jézust rászegezik a keresztre

Kodácsy Tamás református lelkész:

Nehezen mondunk nemet létünk megszűnésének gondolatára, minden egyes tettünk és cselekedetünk egyfajta haláltagadás. Az „egzisztencia” többjelentésű kifejezéssel folyamatosan azt állítjuk, hogy létünk nem más, mint „ex-istere”, kiállni a nemlétből. Ha alkotunk, maradandót akarunk alkotni, amely túlél bennünket. Ha a gyermekeinkre gondolunk, abban reménykedünk, hogy tovább hordozzák azt, amit elértünk vagy akik vagyunk. Minden fontos cselekedetünk egy túlélő tett, saját magunkat akarjuk túlélni vele.

Mindent elfogadunk az életben, csak a szenvedést nem: megoldanánk okosba, kerülőúton, digitálisan, bárhogy, csak szenvedni ne kelljen. Miközben a háromórás szenvedés a kereszten a korabeli kereszthalálok közt gyorsnak minősül, sokan napokig fuldokolnak a kereszten. Nem is a szenvedés hossza hangsúlyos, hanem hogy önként vállalta, hogy legyőzi a tehetetlenséget, és kiutat mutat nekünk is.

Halálában a teremtett világ is részt vesz: a kárpit kettéhasad, a sziklák megremegnek, feltámadásakor földrengés támad, vagyis a Megváltás történetébe bevonódik az egész világ.

Baán Izsák bencés szerzetes:

A keresztre szegezés az elköteleződéseinkhez és a szenvedéshez kapcsolódik: sokáig Jézus és a kereszt külön entitások, le tudja tenni, át tudja adni. A felszegezéskor összekapcsolódik ez a kettő, ezek az életnek azok a helyzetei, amikor a szabadságomról tudatosan lemondok, hogy valami meg tudjon születni, meg tudjon gyógyulni. Egy családba vagy közösségbe tartozás a pozitívumok mellett sok szenvedéssel is jár. Ha pedig jön a szenvedés, dobbantok, kiszállok, elválok, más munkahelyet keresek. Keresztre szegezés esetén viszont tudom, hogy ha benne maradok, az részben rossz lesz, de van értelme. Új szemmel nézem azt a kapcsolatot, és ettől igazán az enyémmé válik, megbecsülöm azt, amiért megszenvedtem. Ha nem hozom meg ezt a döntést, mindig ugyanaz fog történni velem és az életem csalódások sorozata lesz.

12. állomás: Jézus meghal a kereszten

Kodácsy Tamás református lelkész:

Jézus Krisztus belépett a 101-es szobába, amelyről Orwell beszél az 1984 című regényében. Belép abba a szobába, ahol azzal találkozunk, amitől a legjobban félünk. Nem csak az elmúlásba lép be, hanem abba a félelmetes helyzetbe, amelyről azt kívánjuk, bárcsak elmúlna, de nem múlik el. Ez a belépés megrengeti a földet, megrendülnek az alapok, a sziklák is megrepednek.

Jézus hét mondatot mond a kereszten, és ez a hét mondat egy összefüggő egység, melynek minden része mást fejez ki. Amikor édesanyját Jánosra bízza, az az emberi kapcsolatokról szól, az „Elvégeztetett” a győzelemről, a „Szomjazom” az éhségről és gyötrelemről. Jézus beemeli mindazokat, akik körülötte vannak, a római katonákat, a főpapokat, mindazokat, akik halálra ítélték őt. A legkeményebb nyilván az „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”, ami a pokolra szállás pillanata, a sötétség és magány pillanata. Ez a kiáltás az Isten nélkül való lét, vagy inkább nemlét pillanata, és azt jelenti számunkra, hogy nincs olyan állapot, amelyben magányosak lennénk, mert Jézus ismeri azt, amiben vagyunk.

Baán Izsák bencés szerzetes:

Jézus nem áldozatszerepet vállal; amikor rosszal van tele az életem, másnak tulajdonítom és hárítok, tagadok. Az áldozathozatal ezzel szemben egy tudatos döntés, a szenvedés elvállalásáról szól. Jézus halálával azt adja oda, ami már nem visszavehető. Hasonlóért tiszteljük a vértanúkat, például az aradi vértanúkat is.

Gyakran másokért teszünk ugyan valamit, de azért, mert akkor majd ők is jó fejek lesznek. Egy eszméért, ügyért meghalni azonban a szeretet legmagasabb foka. A szerelmes ember kész az életét adni a szerelméért. Jézus halála mindenféle vallási meggyőződéstől függetlenül hiteles, mert amit hirdetett, azt elvitte a végsőkig, halála a pecsét életművén.

13. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik

Tringer László pszichiáter-neurológus:

Ha ránézünk a Pietára, Jézus és Mária összeolvadnak; mintha nem két külön test volna. Mikor meghal a gyermek, még akkor is az anya része, részben az anya is vele hal. A hipochonder nő, ha anyává válik, már nem magában fedez fel újabb és újabb tüneteket, hanem minden félelme rávetül gyermekére. Szilágy Erzsébet szerelmes szívének három egész hónap, míg fiát nem láthatja. Máriát nem véletlen nevezzük Hétfájdalmas Szűzanyának, fiával együtt szenved.

14. állomás: Jézus testét a sírba helyezik

Tringer László pszichiáter-neurológus:

Fel van-e készülve az ember saját halálára? Még ha nem is fogadjuk el Jézust istenként, de nyilvánvaló, hogy történeti alak és a korra jellemző próféták egyike volt, akiket pedig gyakran kivégeztek, mert az általuk képviselt igazság elviselhetetlen volt. Szeretjük becsukni a szemünket saját halálunk előtt. Volt egy skizofrén betegem, aki sajnos öngyilkos lett. Már több alkalommal próbálkozott és azt mondta, nem pusztán arról van szó, hogy nem akar már létezni, hanem szeretett volna visszahullani a semmibe, eltörölni a múltját és a létét, mert az életének, úgy érezte, nincs értelme.

Viktor Frankl, a logoterápia megalapítója, aki több koncentrációs tábort is túlélt, úgy tartja, hogy a halál akkor elfogadható, ha az életnek van értelme. Jézus esetében egy olyan halálról van szó, aminek univerzális értéke van, akármennyi szenvedés előzte is meg, ez nem volt egy értelmetlen halál. A mai embernek nehéz a saját halálát értelmes halálként, az élet szerves részeként elfogadni, pedig a halállal való megbékélés felszabadító.

A sír azért fontos, mert megvan, rá lehet mutatni, ha beszélnek rólam, azt mondják, ott a sír, oda lehet menni, ez a lélek intencionális kapcsolatrendszerének továbbélését jelenti, megmaradok a létnek egy sajátos formájában.

Kodácsy Tamás református lelkész:

Azzal, hogy lepecsételik a sírt, nem tudják lezárni az üdvtörténetet. Éppen a zár lesz a feltámadás egyik jele. Az ellenség gondoskodott róla, hogy a feltámadás ne legyen kétséges. Mert amit tanítványai nem tudtak volna bizonyítani, azt az őrök és a pecsét tette hitelessé. Így lesz a feltámadás egy csoda, nem csak egy átmenet, nem csak az élet meghosszabbítása, nem csak a halhatatlanság eszméje. A feltámadásban a végleges, a lezárt, az elpusztult éled újjá, minden más csak tologatás, hitegetés, szemfényvesztés. Az elhengerített kőre ül majd az angyal, aki a feltámadást hirdeti: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta.” (Jn 28,5-6).