Milyen legyen az új pápa? – katolikus papokat kérdeztünk, meglepő válaszokat kaptunk

Ötvözze Benedek és Ferenc pápa karizmáját, forduljon a szegények és határhelyzetben élők felé, vigye tovább az egyház megtisztítását, merjen tabutémákat feszegetni. A többség örülne egy magyar pápának, és van, aki egy afrikai vagy ázsiai pápát is el tud képzelni a katolikus egyház élén. A Kaposvári Egyházmegye hét papját kérdeztük a pápákkal kapcsolatos személyes élményeikről, és főleg arról, milyen pápára lenne szerintük szükség.

Tomanek Péter atya (45) 2005-ben Rómában épp az egyetemi spanyolórájáról ért vissza a papi szemináriumba, amikor a portás boldogan ordította neki, hogy „Habemus Papam!” Mivel a portás rendszerint bolondozott a papnövendékekkel, Péter atya vállat vonva ment tovább. De akkor már majdnem elsodorták az osztálytársai, akik kettesével szedték a lépcsőket a Szent Péter tér irányába. „Rápattantam én is a bringámra, de az Angyalvárnál már le kellett tenni, mert özönlöttek az emberek, babakocsival, idősek bottal, a Szent Péter térre. Mindenki a bejelentést és az új pápa megjelenését várta.”

A Siófokon szolgáló Péter atya a múlt héten jelen volt Ferenc pápa temetésén, korábban pedig egy gyóntatási kurzus keretében személyesen kezet foghatott Benedek pápával. „Jó volt közelről látni, ahogy sugárzott belőle a jóság és a szeretet.” 

Péter atya az új pápától személyességet és az istenhit megmutatását várja. Őt magával ragadta Ferenc pápa közvetlensége. „A testőrei gyakran infarktust kaphattak, amilyen spontán volt. Magyarországon is egyszer csak fölpattant a tolószékéből, és bement az emberek közé. Ez a közvetlenség sokakat megfogott.”

Péter atya szerint az új pápának is oda kell fordulnia a leginkább sebzettek, a betegek, a szegények, a határhelyzetben élők felé. „Ez az evangélium, ez Krisztus üzenete is. Imádkozom, hogy jól tudjanak választani a bíborosok, és a jövendő pápánkért is, akinek nem lesz könnyű dolga.”

Örülnék egy afrikai vagy ázsiai pápának

Arányi Zoltán atya (38) épp a 2005-ös konklávé idején érettségizett, amikor a hozzá legközelebb álló pápát, XVI. Benedeket választották meg. „Talán a német–bajor rokonságom miatt, talán a tudóssága miatt éreztem közelebb magamhoz.” 

Zoltán atya élete egyik legnagyobb élménye volt, amikor 2001-ben II. János Pál pápával egy általános kihallgatáson találkozott. „Ő volt az első szent, akit öt méteren belülről láttam. Nem egyszerű szentté avatódni az egyházunkban, még egy pápának sem.”

Az lenne a leghasznosabb, ha a most megválasztandó pápa ötvözné Benedek és Ferenc pápa karizmáját. „Sokan jó néven vennék, ha ugyanaz folytatódna, mint Ferenc pápa idején. De ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma pápa sem, akárkit választanak meg a bíboros atyák, ő más karakter lesz.”

Arányi Zoltán atya örülne egy afrikai vagy egy ázsiai pápának. „Ha megnézzük, hol fejlődik dinamikusan a katolikus egyházi élet, azok a világ ezen tájai. A nyugat-európai és az észak-amerikai társadalmak mélyrepülésben vannak, ami a papok és szerzetesek számát illeti, ezért kis túlzással meg se érdemeljük, hogy mi adjuk az egyház fejét. Ha Karol Wojtylával már egyszer megdőlt, hogy csak olasz pápa lehessen, most miért ne dőlhetne meg megint?”

Vigye tovább az egyház megtisztulását

Dr. Boross László atya (68) szerint a II. vatikáni zsinat utáni pápák mind valódi személyiségek voltak, akikben megvolt a dinamizmus és az elhatározás, hogy az egyházat megváltoztassák. „Egy energikus és bölcs, az egyház életére nézve meghatározó személyt várok most is, akinek ahhoz is megvan a merészsége, hogy fontos változásokat hajtson végre” – mondja a Kaposváron szolgáló atya, aki szerint fontos az egyház megtisztulása.

„Az egyház szentek és bűnösök közössége; a gyerekmolesztálási ügyektől kezdve a pénzügyeken át az egyház belső működéséig hosszú a sora azoknak a feladatoknak, amelyeket az új pápának rendeznie kell. Krisztus példáját hitelesen tanúsító emberre van szükség, aki az egyház nehézségeit képes határozottan kezelni, a világ felé pedig őszintén kiállni és hirdetni a hitünket.”

László atyára nagy hatással volt, amikor II. János Pál pápa reverendában dekázott. „Ez volt az első nyilvános jele annak, hogy egy egyházi vezető nemcsak befelé akar megfelelni, de kifelé is valamit megmutatni. Hagyományt és újítást kötötte össze ő, és elképzelései mély nyomokat hagytak az egyházon. Persze volt majdnem 27 éve, hogy megmutassa, mire képes, ami Szent Péter után a második leghosszabb pápaságnak számít.”

Ferenc pápát pedig azért tartja nagyra László atya, mert a relatíve rövid 12 évével is mert radikálisan hozzányúlni világ azon kihívásaihoz mint a szegénység, a perifériákon élők, a megkülönböztetést átélők helyzete. „Akárki lesz is, óriási szüksége lesz a diplomáciai érzékre, a párbeszéd építésére, a különféle érvrendszerek összevetésére.”

Az egyház nem pártállam

Koszoru Péter atya (32) nulla éves kora óta papnak készült. Tizenöt évesen olvasta el XVI. Benedek pápának a Spe Salvi kezdetű, a reményről írt enciklikáját. „Megfogott gondolatainak a világossága, hogy valaki ad egy vezérfonalat, hogy hogyan kell vagy lehet gondolkodni a világról, az evangéliumról. Az élet értelmét kereső kamaszként pont erre és hasonló egyházi dokumentumokra volt szükségem.”

A mostani konklávéval kapcsolatban leginkább az foglalkoztatja, hogy a bíborosi testület mit gondol, milyen irányba kellene továbbmennie az egyháznak. Péter atya a nemzetközi sajtót olvasva meglepve tapasztalta, mennyi kritika született Ferenc pápáról is. „És a kritikának van helye, az egyház nem pártállam, hogy mindenkinek ugyanazt kelljen mondania. És ezt nyilván a most választó bíborosok is így gondolják.”

A Nagydobszán és Kétújfalun szolgáló Péter atya úgy véli, ne a világ inspirálja a pápa működését, hanem az evangélium. „Néha kicsit azt érzem, az egyház fut a világ után: alkalmazkodni, nyitni, kommunikálni kell. Mi lenne, ha időnként azt mondanánk, hogy nem? Ha nem a világ tematizálná az egyházat, az egyházi közbeszédet, hanem mi tematizálnánk belülről?”

Péter atya nagyon várja azt is, mit mond majd az új pápa az olyan ügyekről, mint a globális ökológiai krízis vagy a nyugati civilizáció hanyatlása. „De nem az számít, én kit látnék szívesen az egyház élén, az egyház tagjaként el fogom fogadni a döntést."

Mozdítsa elő a békét és az ökumenizmust

Vida Zoltán atya (31) ötödikes volt, amikor a tévében követte II. János Pál pápa halálát és temetési szertartását, és imádkozott érte. „Nagyon közel került a szívemhez, főleg az emberekhez való közelsége miatt; középiskolásként a budapesti Lengyel Intézet felhívására egy tanárommal pályázatot is készítettünk a szentatya életével és magyarországi látogatásaival kapcsolatban. De nagyon megfogott XVI. Benedek pápa is, amikor a székfoglaló homíliájában arról beszélt, hogy a pápaság nem uralkodást, hanem szolgálatot, a másokért való létet jelenti. Ő ezt nagyon csöndesen és szépen végezte.”

Amikor a most Kaposfüreden szolgáló Zoltán atya az érettségire készült, a nem egyházi iskolájában mindenki tudta, hogy papnak jelentkezik, ezért Benedek pápa lemondásakor elhalmozták kérdésekkel a jövendő pápáról.

„Akkor is és ma is azt mondom, hogy mindegyik szentatyának megvan a maga stílusa, személyisége és a tőle telhető legjobban végzi a feladatát. Olyan pápát várok, aki nyitott, közvetlen, és a legfontosabb, hogy hiteles legyen. Világszinten mozdítsa elő a békét, és az ökumenizmust az ortodox és protestáns egyházakkal.”

Fejes János atya (31) alacsony termete a szemináriumi évek alatt egyszer előnyére vált: Rómában Ferenc pápával fotózkodhattak, és őt előre állították. Így tudott kezet fogni az elhunyt pápával. „Nemcsak a fizikai közelsége volt óriási élmény, de a szellemi nagysága is, és a tanítása, amiket nekünk, kispapoknak mondott. Imádságos és emberközeli pápa volt, hasonlóra lenne szükségünk.”

Merjen tabutémákat feszegetni

János atya szerint az új pápának reagálnia kell a világban tapasztalható nehézségekre, amilyen a háború vagy a szegénység kérdése. „XXIII. János példája lehet inspiráló, aki a Pacem in Terris című enciklikájában a kubai rakétaválság és a hidegháború idején sziklaszilárdan kiállt a béke mellett, és egy megosztott világhoz szólt, szavait pedig nagyon is meghallgatták.”

Dr. Nyéky Kálmán atya életét alapvetően meghatározta II. János Pál pápa Evangelium Vitae című, az élet sérthetetlenségéről szóló enciklikája. „Megfogott az élet kezdetének és végének a tisztelete, másképp tudtam nézni azt követően a meg nem született gyermekekre, akár a saját testvéreimre is, akiket édesanyám elveszített. Tudom, hogy ők már az Úrban, a mennyországban élnek. Erről keveset beszélünk. Talán ezért is van, hogy megérintenek azok az esetek, amikor a pápák mernek tabutémákat feszegetni.”

Az Andocson és Karádon szolgáló, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen bioetikát oktató Kálmán atya fontosnak tartja a környezetvédelmi kérdéseket és az elvándorlás témáját. „A világ 2 százaléka, közel 160 millió ember állandóan menekülésben él. Fontos volt, hogy Ferenc pápa behozta az ő érdekeiket és a periférián élő emberek fontosságát az egyházba. Vagy akár amikor a fegyverkezés ellen szólalt föl egy olyan világban, ahol sajnos ismét a fegyverkezés a kulcsszó.”

Ilyen pápát szeretnének a nyolcadikosok

Kálmán atya megkérdezte a tizennégy éves, nyolcadikos hittanosait, hogy milyen pápát szeretnének, és az egyik fiatal rögtön rávágta: igazságosat. 

„Vágynak rá már a fiatalabbak is, hogy valaki mutasson irányt, hogy merrefelé van az igazságosság. Amit már Ferenc pápa is kutatott a Laudato si című enciklikájában, hogy hol rejlik a közjó. Hogyan tudjuk a másik javát előmozdítani, a magunk java mellett.”

Kálmán atya Erdő Péter bíborost idézi, aki a kollegialitás megerősítését hangsúlyozta a püspökök között. Majd hozzátette: „Ferenc pápa szellemében is el kell kezdenünk egyre jobban figyelni egymásra, és a következő pápának még az eddigieknél is jobban be kell vonnia a papokat és a híveket az evangélium terjesztésébe.”

„Amikor elsősorban Európa és Észak-Amerika a felpörgetett információáramlás és a mesterséges intelligencia varázsában él, az új pápának felelőssége lesz abban is, hogy hogyan tudja az egyház csendességre hívni az embereket. Tudunk-e segíteni nekik, hogy kilépjenek a pörgésből? Tudunk-e valami olyat felmutatni, amire a világ is azt mondja: »Igen, ezért érdemes kereszténynek lenni«?”