Fejformától függ a nyugodt álom

Általános orvosi vélemény, hogy a krónikus horkolás főleg az idősebb, túlsúlyos férfiaknál jelentkezik. A Case Western Reserve University (CWRU) tudósai azonban nem álltak meg itt: fejforma szerint osztályozták azokat a betegeket, akik krónikus horkolástól szenvedtek. A Sleeping and Breathing című nemzetközi fogorvosi szakfolyóiratban megjelent kutatási adataikból az derült ki, hogy a kerek fejű személyek sokkal hajlamosabbak az éjszaka csöndjét horkolással felverni, mint a vékony, hosszúkás arcúak.

A horkolás kialvatlanságot és magas vérnyomást okoz

Az alvási apnoe szindróma, vagyis a krónikus horkolás közismert betegség. Nem kíméli a hírességeket sem: Churchill és Mussolini éppúgy hírhedt horkoló volt, mint például Roosevelt. A problémától szenvedők általában igen erősen horkantanak egyet, majd hosszú ideig nem vesznek levegőt, mivel a szájüreg hátsó része blokkolja a levegő áramlását. Miután ettől a vér oxigénszintje esni kezd, egy kicsit "felébrednek", vesznek egy nagy levegőt, aztán kezdődik az egész elölről. Egy éjszaka akár kétszázszor is szünetelhet a levegő áramlása, és nem ritka, hogy két percnyi időre is leáll a lélegzés. Az eredmény: reggeli fáradság, napközbeni aluszékonyság. Ismert, hogy a krónikus horkolástól szenvedőknek magasabb a vérnyomásuk is.

Arcberendezésre alapozott rizikóindex

A CWRU kutatásának első fázisában a hatvan krónikus horkoló koponyaformáját vizsgálták, összehasonlítva őket hatvan olyan emberével, akik nem szenvedtek ettől a betegségtől, illetve nem voltak légzési problémáik. Mark Hans, a CWRU kutatásvezetője elmondta, hogy a vizsgálat során az arc 25 különböző részét vették górcső alá. Megmérték az elülső fogak és a nyelőcső távolságát, az orrhegy és az orrjárat vége közti hosszúságot, valamint az arcsont és az állkapocs közti távot. Ebből alakították ki az úgynevezett kraniofaciális rizikó indexet (CRI). Emellett természetesen a páciens korát, és a testtömeg indexét is figyelembe kellett venniük.

A második fázisban az egyik kutató, akinek nem voltak információi a vizsgáltak horkolási szokásairól, a CRI-t alkalmazta arra, hogy megállapítsa, kinek van alvási apnoe-ja, és kinek nem. A meglepő eredmény pedig az volt, hogy a fejformaadatok alapján a páciensek 75 százalékáról meg tudta állapítani, hogy krónikus horkolók.

Ez mind szép és jó, mondhatnánk, de mi haszna van? A fejforma nem tipikusan az a dolog, amin változtatni lehet. Mark Hans szerint azonban ez nem így van: a CRI ismeretében új lehetőségek tárultak fel, amivel az éjszakai koncertezést csendes álommá lehet változtatni.

A hangerő fokozatai Mindenki horkolt már kisebb-nagyobb mértékben élete során, de nem minden eset tekinthető kórosnak. A ritkán jelentkező, enyhe horkantásoktól az egész házat betöltő, falrengető robajig négy fokozatot különböztethetünk meg. Enyhe: csak esetenként jelentkezik, főképpen akkor, ha valaki a hátán fekve alszik, és túl fáradt, illetve alkoholt fogyasztott vagy sokat evett. Mérsékelt: bárhogyan fekszik is az érintett személy, rendszeresen és gyakran jelentkezik a horkolás. Komoly: bármely testhelyzetben történő, egész éjjel tartó, hangos horkolás, amely még egy-két szobával odébb is hallható. Súlyos: igen hangos horkolás, független az alvás közbeni testhelyzettől, és az egész házban jól hallható. Forrás: Vital.hu