Rekordrepülés ionhajtóművel

A Deep Space befordul a Braille üstökösnél ami meteorhoz hasonló

,,Az üzemidő kulcskérdés." - magyarázza John Brophy, a NASA meghajtáskutató laboratóriumának tudósa - ,,Vannak ugyan olyan eszközök, amelyek hosszabb időt töltöttek az űrben, de ezek közül egyik sem használta folyamatosan a rakétáit."

A Deep Space 1, amelyet 1998-ban bocsátottak fel, egy tucatnyi úttörő, cserkész, és avantgárd technológiát tartalmaz. 1999 szeptemberéig tevékenysége arra korlátozódott, hogy a fejlesztőcsoport tesztelte az új eszközöket, hogy lássák egyben marad e a szerkezet. A szonda túlélt mindent és most a Braille üstökös felé tart, amellyel 2001-ban találkozik majd.

Az ionmeghajtás tehát példásan helytállt. A Deep Space 1 mögött brutális lángcsóva helyett csak egy finci kis kék sugár látható (akár egy miniatűr disznóperzselő). Fény van, hő alig: a kék csóvát elektromosan töltött atomok képezik, konkrétan xenon-ionok. Xenont az érdeklődők megfelelő villanykörtében, vagy neoncsőben láthatnának, amennyiben nem lenne színtelen, szagtalan, satöbbi gáz.

Az ionhajtómű körülbelül akkora erőhatást fejt ki, mint amikor a gázos a tenyerünkbe helyezi a számlát, viszont pár év alatt egész szépen fel tud gyorsítani egy pár tonnás műholdat. A döntő előnye a korábbi rakétás technológiával szemben az, hogy viszont az adott súly mellett tízszer akkora tolóerőt képes produkálni - hosszabb idő alatt.

Jó, de makett

,,Ez a gyorsulás türelmet igényel" - mondja Marc Ryman, a DS-1 egyik fejlesztője, majd mond valami homályosat a nyúl és a teknős történetéről.

lassan gyorsulsz, tovább érsz

Az előző rekordot egy 1970-ben fellőtt amerikai egységen üzemeltetett tesztpéldány produkálta, az 161 nap volt, ami szintén nem kevés. Az ionhajtóművet azonban továbbra sem veszik túl komolyan gyengesége miatt - a jelenleg használt példányok általában távközlési műholdakon alkalmazzák pozícionálásra.

A Deep Space 1 fedélzetén utazó új eszközök közül kevésbé jól produkált a csillagnavigációs rendszer, amely működésképtelenné vált. A NASA szakemberei a probléma megoldására egy olyan programot írtak, amely a fedélzeti kamerákat használva navigálja a szondát.

A Deep Space 1 252 millió kilométerre van a Földtől.