A sejtekben található több tízezerféle fehérje túlnyomó többségét egy foszfát-csoport hozzáadása illetve elvétele hozza működésbe vagy állítja le. Ez a folyamat alapvető jelentőségű a szervezet irányítása szempontjából.
A biológia hosszú ideje úgy tudja, hogy a foszfát-csoport hozzáadása kizárólag egy jól ismert mechanizmus útján jön létre. E szerint a foszfát az adenozin trifoszfát (ATP) nevű alapmolekuláról egy protein kináz nevű enzim közreműködésével kötődik a fehérjére.
A marylandi John hopkins Egyetemen kutató Solomon Snyder és kollégái Science-ben megjelentetett tanulmánya árnyalhatja a fenti képet: olyan molekulát találtak, amely szintén a foszfátot köt fehérjéhez.
Látványosság
John York biokémikus szerint "látványos eredményről" van szó, amely arra utal hogy tíz vagy akár ezer fehérjét az eddig ismeretlen mechanizmus irányít.
A fehérjék működésével kapcsolatos 1940-es és 50-es években született eredeti felfedezéseket Edmond Fischer és Edwin Krebs Nobel-díjat kapott 1992-ben. Az általuk leírt folyamat megmagyarázza, hogyan érzékelik a sejtek a külvilágot és hogyan reagálnak rá.
Ha például a sejtfal külsején elhelyezkedő fehérjék egy étkezést követően inzulin jelenlétét észlelik, az aktiválja a protein kináz enzimet, amely a foszfát csopotot az ATP-ről a fehérjékre köti. Az aktív fehérjék serege ezt követően a véráramban található cukor felvételére készteti a sejtet.
A mágikus hetes
Snyder és csapata szerint az ATP helyett egy másik molekula, az IP7 köti hét foszfát csoportja egyikét, enzim közreműködése nélkül a fehérjére.
Ezt úgy bizonyították be, hogy rádioaktív izotóppal jelölték az IP7 foszfátjait, majd élesztőből, egerekből és legyekből nyert fehérjékbe lögybölték. Kísérlet azt mutatta, hogy a foszfát izotópok egy egész sor fehérjéhez kötődtek.
Az ATP-t még nem érte utol
Snyder szerint az IP7 szerepének megismerése egy nap betegségek gyógyításában segíthet. Ha például kiderülne, hogy az IP7 egy olyan fehérjét aktivál, amely rákos sejtek kialakulását indítja el, az IP7 blokkolása segíthet a betegség leküzdésében.
York szerint ez azért túlzás és biokémikus kollégáival további bizonyítékokat szeretne látni mielőtt elfogadná, hogy az IP7 ugyanolyan jelentőségű szerepet játszik a sejtben, mint az ATP.
Snyderéknek igazolniuk kell például, hogy az IP7 a kísérletben használtnál sokkal több fehérjéhez képes foszfátot kötni. York szerint az IP7 felfedezése korántsem akkora szám, mint az ATP-é, de úgy véli idővel kiderülhet az ellenkezője.