Ilyen például az úgynevezett ipari antropológia, amelynek feltalálója Hans W. Jürgens, a németországi kieli egyetem professzora. E tudomány alapja, hogy míg régen a termelők ismerték azt a személyt, akinek termékeiket szánták - például a szabó a megrendelőjét - a mostani ipari termelők nem tudják, hogyan néz ki a vevő, pedig nem árt tudni, kinek gyártják termékeiket. Az ipari antropológus az előállító és a fogyasztó között közvetít úgy, hogy adatokat szolgáltat a vásárlók testméreteiről, magatartási mintáiról, mozgásáról, vagy éppen izzadásáról és hőkibocsátásáról.
Ami első hallásra kissé elvontnak tűnik, valójában nagyon is gyakorlati jelentőséggel bír. A testmagasság ismerete például alig valamire jó Jürgens szerint, hiszen legfeljebb az ajtók, vagy az ágyak tervezésénél érdekes. De például az ujjhegyek mérete igen fontos azok számára, akik a számítógépek billentyűzetét tervezik, az ülőalkalmatosságok kényelmes voltához pedig elengedhetetlen tudni, hogy átlagosan milyen hosszú egy ember lába és ezen belül a combja és alsó lábszára, a ruhaanyagok esetében pedig például nem árt tudni, mennyire izzad egy átlagember, vagy bizonyos mozgások esetén mennyi hőt ad le.
Összetett kérdések
A megválaszolandó kérdések összetett voltának megfelelően az új tudományágat különböző tudósok - orvosok, fiziológusok, pszichológusok és mérnökök - együttesen művelik, s egyre nagyobb szerepet vállalnak a szabványosítás nemzetközi munkálataiban.
A kutató csoport 1978 óta működik, és legnagyobb megrendelői között kiemelt helyet foglalnak el a japán autógyártók, hiszen ha egy japán autót Európában akarnak eladni, sok mindent át kell tervezni az eredetihez képest, így első sorban az üléseket. Legutóbb azonban például egy szemüveggyár is rendelt kutatásokat: az európai cég Koreába akar szemüveg-kereteket exportálni, de ott az emberek orrnyerge általában lapos, arccsontjuk pedig magasan ül. Így az európai arcokra tervezett szemüveg a koreaiaknál az arccsontra ragadna - idézte Jürgens professzort a Der Standard című bécsi lap.