Ricardo Muti vezényel |
A kísérleti személyeket azzal bízták meg, hogy az előttük vagy mellettük levő hangszórókra koncentráljanak. A fejre helyezett elektródákkal eközben Münte és munkatársai azt mérték, hogyan élénkül a figyelem, ha a hang valóban a figyelt hangszórókból érkezik. Ha más irányban álló hangszórók szólaltak meg, az aktivitási szint lecsökkent.
A zenészek és a nem zenészek egyaránt remekül meg tudták határozni a közvetlenül előttük megszólaló hangok irányát. De csak a karmesterek mutattak különleges agyi aktivitást, ha mellettük különböző forrásokból csendültek fel a hangok. Ezen túl a hangforrások beazonosítása során is kisebb volt a hibaszázalékuk.
Bár a karmesterek munka közben valószínűleg még további jellemzőket, például a hangszínt és az intonációt is felhasználják, hogy pontosan beazonosítsanak egy zenészt, a vizsgálat megmutatta, hogy az intenzív gyakorlás révén javul a hallási képesség - foglalta össze az eredményeiket Thomas Münte.
Az agyi aktivitás mérése ezen kívül világossá tette a kutatóknak, hogy a vizsgált személyek mindhárom csoportja a halántéklebeny ugyanazon területeit használta. A karmesterek azonban az agy ezen régióit sokkal nagyobb hatékonysággal képesek használni.