Skandináviában és Észak-Európa más területein számos csontból készült korcsolyát találtak a régészek, de eddig senki sem tudta megmondani, hogy az emberek miért kezdtek el csúszkálni a jégen, írja a Times Online. A rejtélyt Federico Formenti és Alberto Minetti, a Manchester Metropolitan egyetem munkatársai fejtették meg az európai tavak elhelyezkedésének matematikai elemzésével.
Ötezer évvel ezelőtt Észak-Európában kemény telek voltak, ezért a kutatók feltételezték, hogy az ősi jégkorcsolyával nem revüket adtak elő egymásnak a kulturált szórakozásra vágyó européerek, hanem inkább a túlélésüket próbálták biztosítani. Az első korcsolyákat azért használták, hogy kevesebb energiával tudjanak mozogni.
Csontvadász
A kutatók elkészítették az antik jégkorcsolyák másolatait, majd elvittek néhány bátor önkéntest egy jégpályára az Alpokba. Figyelték a pulzusukat és az oxigénfelvételüket, illetve megmérték, hogy milyen gyorsan haladnak, ebből következtetni tudtak a korcsolyázás hatékonyságára. Ezután egy matematikai modell segítségével kétszáznegyven, egyenként tíz kilométer hosszú utat szimuláltak Európában.
Az eredmények szerint Norvégiában csupán három százalékos energiamegtakarítást lehet elérni a csontkorcsolyával, Svédországban, Németországban és Hollandiában pedig kevesebb mint egy százalékot. Finnországban azonban a gyalogláshoz képest akár tíz százalékkal kevesebb energia felhasználásával közlekedhettek a korcsolyázók. Az ezer - befagyott - tó országában tehát valószínűleg a téli vadászatok fontos kelléke lehetett a papucsszerű csontkorcsolya.