Az alig harminc centiméteres lapos partiteknős (Heosemys depressa) utolsó ismert példányát 1908-ban a brit hadsereg egy tisztje fogta be. Ezután majd egy évszázadig úgy vélték, hogy a teknős természetes élőhelyein többé nem fordul elő, míg 1994-ben fel nem tűnt az ázsiai élelmiszerpiacokon. Más ázsiai teknősfajtákhoz hasonlatosan a Heosemys depressát is részben a húsáért, részben orvosi céllal vadászták és vadásszák ma is, a kihalás szélére sodorva a hüllőket.
A lapos partiteknős csupán néhány egyedét tartják állatkertekben, ám a fogságban nehezen szaporodnak. A Heosemys depressa egyedei ugyanis évente csupán egyszer párosodnak, a kicsinyek száz nap múlva kelnek ki a tojásból. Az apró állat barna páncélját fekete pettyek tarkítják.
Steven Platt, a texasi Sul Ross Állami Egyetem kutatója a New York-i Wildlife Conservation Society (WCS) természetvédő szervezet munkatársaival közösen május 31-én egy mianmari elefántrezervátumban talált rá a ritka teknős első példányára. A rezervátumot áthatolhatatlan bambuszerdők uralják, amelyeken keresztül csupán az elefántok által tört csapások vezetnek. A kutatók májusi expedíciójuk során egyaránt megszenvedték a trópusi esőket, ahogy a piócák támadásait is, ám minden megpróbáltatásukról megfeledkeztek a hüllő láttán.
Steven Platt és a New York-i székhelyű természetvédelmi szövetség ajánlása szerint őrizni kellene az elefántrezervátumba vezető utakat, hogy megakadályozzák az orvvadászok bejutását. Ugyanakkor terveket kellene kidolgozni a lapos partiteknős megóvása érdekében.