A kutatók többek között fatörzsek gyűrűiből és tavak üledékéből tudtak következtetni a hőmérsékletnek az elmúlt kétezer évben bekövetkezett változására, amelyet évtizedes bontásban elemeztek a Science magazinban megjelent cikkükben.
Az eredmények egy hokiütőszerű pályát rajzolnak ki, amelyen az 1998 és 2008 közötti évtized messze a legmelegebb az egész idősorban. Az Északi-sark körülbelül 1900-ig átlagosan 0,2 Celsius fokkal hűlt évezredenként, ekkortól kezdve azonban drasztikusan, 1,2 fokkal nőtt a hőmérséklet.
"A huszadik század az első olyan időszak, amikor a beérkező napenergia mennyisége nem a legfontosabb tényező az Északi-sark hőmérsékletének alakításában" - húzta alá a University of Arizona kutatója, Nicholas McKay, a cikk egyik szerzője. Az Északi-sarkot nyáron érő napsütés az utóbbi kétezer évben folyamatosan csökkent a Föld tengelyének kis mértékű elmozdulása miatt, ami lassú hőmérsékletesést eredményezett. Ez a lehűlés fordult át melegedésbe az üvegházhatású gázoknak a XX. században megugró kibocsátása miatt.
A sarkkör felmelegedése leglátványosabban a jégtakaró olvadásában érhető tetten. A műholdas felvételek alapján megfigyelhető, hogy 2007 közepén a jéggel borított felszín kisebb volt az Északi-sarkon, mint valaha.