Az 54 kilométer hosszú, öt kilométer széles és 200 méter vastag jég akkora erővel csapódott a selfjégbe (vagyis a parti síkságról a tengerbe belenyúló jégtömegbe), hogy azon közel két kilométer hosszú hasadás keletkezett – számolt be a németországi Bremenhavenben működő Alfred Wagener Sark- és Tengerkutató Intézet (AWI) egyik kutatója. A jégmezőből egy 300 méter hosszú és 700 méter széles darab le is hasadt.
A közel 400 millió tonnás jéghegy még február 11-én futott neki a selfjégnek 15 kilométer per órás sebességgel, az AWI azonban csak most számolt be az eseményről. Az Antarktiszon dolgozó kutatók élőben kísérhették figyelemmel a Neumayer állomástól mindössze tíz kilométerre történt gigászi ütközést, amely 5-10 tonna robbanóanyag energiájának megfelelő erőt szabadított fel. Az AWI kutatóinak szeizmográfok, mikrofonok és nagyfelbontású műholdképek révén sikerült minden részletre fényt deríteniük, az adatok új ismeretekkel szolgálhatnak a sarki jég viselkedéséről.
A szakemberek már régóta megfigyelés alatt tartották a B-15 névre keresztelt jéghegyet. A 11 ezer négyzetkilométeres hegy tíz évvel ezelőtt, 2000-ben vált le az ütközés helyszínétől kilencezer kilométerre fekvő Ross selfjégről. A levált mező további, kisebb darabjai még az Antarktisz környékén úszkálnak, 2010 januárjában a B-15-F jelzésű darab már elhaladt a Neumayer állomás előtt.
2009 októberében egy harmadik hegy a Neumayer III. állomástól nagyobb távolságra szaladt neki a selfjégnek. 891 négyzetkilométeres kiterjedésével a C19-C akkora, mint Berlin, így nem csoda, hogy egy 30 kilométer hosszú és hét kilométer széles darabot szakított le a selfjégből.