További Környezet cikkek
Brit tudósok bebizonyították, hogy az elmúlt húsz évben nem volt jelentős összefüggés a globális klímaváltozás és a kozmikus sugárzás intenzitása közt. A Lancaster egyetem kutató szerint nyugodtan félresöpörhetjük azokat az elméleteket, amelyek szerint nem az emberi tevékenység okozza a felmelegedést, hanem a Nap fokozott tevékenysége.
Az ENSZ klímaváltozással foglalkozó kormányközi bizottsága, az Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) által 2007. februárban kiadott klímajelentést sokan bírálták amiatt, hogy nem veszi figyelembe a kozmikus sugárzás elméletét, amelyet Henrik Svensmark és Eigil Friis-Christensen, a dán nemzeti űrközpont munkatársai dolgoztak ki. Svensmark ötlete alapján készült el A nagy globális felmelegedés svindli című dokumentumfilm is, amely a modern kor legnagyobb átverésének kiáltotta ki a klímaváltozás körül kialakult felhajtást.
Éppen e film miatt vágtak bele a kutatómunkába a Lancaster egyetem munkatársai is, hiszen ha a dán tudósoknak van igazuk, akkor hibás módszerrel próbáljuk megakadályozni a felmelegedést, és teljesen fölöslegesen csökkentjük a szén-dioxid-kibocsátást.
Egy kis sugárzás nem számít
A kozmikus sugarakat nemcsak a Föld mágneses mezeje tudja eltéríteni, hanem a napszelek is. Svensmark azt állítja, hogy amikor gyengék a napszelek, több kozmikus sugár veszi célba a bolygónkat. A kozmikus sugárzás hatására töltött részecskék keletkeznek a légkörben, ami fokozza a felhőképződést, és emiatt lehűl a földi klíma. Elmélete szerint az erős naptevékenység csökkenti a felhőképződést, emiatt a bolygónk felmelegszik.
Terry Sloan professzor olyan időszakokat és földrajzi helyeket keresett, amelyeknél dokumentáltan alacsony vagy kimagasló volt a kozmikus sugárzás, és megnézte, hogy az adott helyen és időben ez miként befolyásolta a felhőképződést. A tudós nem talált bizonyítékot Svensmark elméletére.
A Nap aktivitása nagyjából tizenegy éves ciklusban váltakozik, és a tudósok az egyik ilyen ciklusban találtak némi összefüggést a kozmikus sugárzás és a felhőképződés között. A kozmikus sugárzás azonban csak nagyon kis mértékben adott magyarázatot a felhők változására. A következő ciklusban ráadásul nem volt semmilyen összefüggés.
A kutatómunka egyik legfontosabb eredménye, hogy korlátozza a kozmikus sugárzásnak tulajdonítható hatás mértékét, mondta a BBC-nek Giles Harrison, a Reding egyetem munkatársa. Ő a felhők fizikát vizsgálja, és saját kutatása - amely csak az Egyesült Királyság területére terjed ki - szintén azt mutatta ki, hogy a kozmikus sugarak kevéssé befolyásolják a felhőképződést.
Kevesebb szén-dioxid kell
Svensmark elméletét nemrég Mike Lockwood, a brit Rutherford-Appleton laboratórium munkatársa is megtámadta. Vizsgálata szerint az elmúlt húsz évben a naptevékenység fokozatosan csökkent, tehát a globális hőmérsékletnek is csökkennie kellett volna. De nem így van, a Földön nőtt az átlaghőmérséklet.
Az IPCC átfogó tanulmánya szerint az emberek által kibocsátott üvegházhatást okozó gázok tizenháromszor nagyobb súllyal befolyásolják a felmelegedést, mint a kozmikus sugarak. Terry Sloan úgy látja, hogy nincs értelme megkérdőjelezni az IPCC eredményeit, tehát továbbra is a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére kell törekednünk.