Eszter, Eliza
15 °C
28 °C

A növények a legnyugisabb lények

2007.05.27. 09:47
A biológiai sokféleség világnapja tiszteletére és a magunk örömére egy kánikulai napon elmentünk sétálgatni a Vácrátóti Botanikus Kertbe. Miért oda? Mert ott lakik Berkenye bácsi, az idősödő barkócaberkenye, előkelőbb nevén sorbus torminalis, aki az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének kiállításán a növényvilág változatosságát jelképezi.

„A botanikus kert alapját képező kastélypark keletkezésének körülményeit homály fedi. Valószínű, hogy Géczy Sándor referendárius, Vácrátót akkori birtokosa a 18. század végén és a 19. század első harmadában épült magyarországi angolparkok mintájára telepítette a rátótit is” – kezdi a botanikuskert honlapján a kert történetét két kutató.


Fotó: Huszti István

Több tulajdonosváltás után 1871-ben vásárolta meg Vigyázó Sándor gróf, aki a tájképi angolkertet az új divatnak megfelelően gyűjteményes kertté alakíttatta. De persze a birtokon bőven elfértek az előző stílus kellékei is, a műrom, az alagút, a malom. A tervezéssel az Angliában tanult kertépítészt, Jámbor Vilmost bízta meg, akinek a nevéhez fűződik a Margitsziget parkosítása is. A munkálatok csak a századforduló után fejeződtek be. A kerten átfolyó patak bevonásával összefüggő tórendszert alakítottak ki. Domboldalakat építettek. A Naszály hegyből éveken át szállították szekérrel a kőtömböket.

A hazafias gondolkodású gróf vagyonát a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta, de az akkoriban nem tudott mit kezdeni a kerttel, így visszakerült a családhoz, akik aztán továbbadták, az új tulajdonosok kezén pedig a növénygyűjtemény tönkrement, a kastélyt lebontották, helyére egy udvarházat építettek, ami aztán a második világháború idején dőlt romba. 1946 májusában, amikor az Országos Természettudományi Múzeum megkapta, hogy botanikus kertet és növényállomást létesítsen, kétszáz teherautónyi szemét állt a parkban. A Magyar Tudományos Akadémia 1952-ben vette át, és megalakította a Botanikai Kutatóintézetét. A kert 1961 óta látogatható.


Ez az ország leggazdagabb élőnövény-gyűjteménye, 12 ezer növényfaj és fajta él itt, és jól megférnek a kertben élő 53 madár-, 20 emlős- és 22 halfajjal, 73-féle puhatestűvel és a rengeteg rovarral.

A kutatóintézet pedig fekvése alapján valószínűleg az ország legjobb munkahelye. „Más is ezt mondja! De nem olyan jó benn ülni a monitor előtt” – válaszolja megjegyzésemre Török Katalin igazgatónő.

Engem már csak a kánikula miatt is elsősorban a klímaváltozással összefüggő kutatások érdekeltek. Az intézet kutatói részt vesznek egy országos vizsgálatban, melyben azt próbálják felmérni, hogy a védett területek hogyan reagálnak a klímaváltozásra, de még csak a munka elején járnak.


Az igazgatónő általánosságban annyit azért elmond, hogy az Alföldre jellemző erdős sztyepp feljebb költözik északra, illetve magasabbra, a hegyekbe. De ezt csak akkor tudják megtenni a növények, ha nem túl gyors a változás, a mostanival viszont éppen az a baj, hogy túl gyors.

Vannak viszont lezárult klímakísérletes kutatásaik.

A botanikus kert a Magyar Alföld északi öblözetében áll, egykor homoki gyep volt erre. Az arborétum mellett van is egy védett terület az eredeti növényvilággal.

Ehhez hasonló területen a Kiskunságon kísérleteztek. A növekvő szárazságot az eső részleges kizárásával modellezték: nagy esőben sátortetőt borítottak a kísérleti parcella fölé. A magasabb hőmérsékletet pedig úgy érték el, hogy éjszakára takaróval fedték be a területet.


A kísérlet során a gyep kevésbé növekedett, jelentős volt a visszaszáradás, fokozódott az avarképződés, nőtt a tűzveszély. A gyep helyenként felnyílt, és egyéves sivatagi jellegű növényzet jelent meg.

Az intézet 1995. óta vizsgálja, hogyan lehetne visszaszorítani az akácosokat. Az akác nem őshonos növény, valamikor a 18. században került be, elsősorban a homokbuckák megkötésére. Olyannyira bevált, hogy a természetvédelem ma már özönfajként tartja számon. A védett területek környékén jó lenne megszüntetni, a Kiskunsági Nemzeti Park próbálkozik is ilyesmivel.


Az akác gyökérről sarjadzik, ha kivágják a fát, a helyén sűrű bozót lesz. Ezért kémiai anyaggal kezelték a fatuskókat, ami leszivárgott a gyökérzetbe. Azután kaszálással próbálták átalakítani a növényzet összetételét. Az akác azonban komoly ellenfél. Az erdővel körülvett területeken győzött is, a kaszált parcellákon azonban nem tudott visszatérni, de a bennszülött növények se, mert azok meg nem bírták a kaszálást, meséli Török Katalin.

Az intézet április közepén nyitotta meg látogatóközpontját, a Berkenyeházat. A kiállítás elsősorban persze gyerekeknek szól, ami logikus is, hiszen őket talán még rá lehet bírni környezettudatosságra. Ebben segít Berkenye bácsi, aki a berkenyéken belül barkócaberkenye, jellegzetes fája a hazai középhegységi tölgyeseknek. Kihelyezett biológiaórát is tart majd kisiskolásoknak, és olyan fogalmakat is elmagyaráz nekik, mint ökoszisztéma-szolgáltatás, biodiverzitás, ökológiai lábnyom és társaik.


Mi inkább pár érdekességeket gyűjtöttük. Van egy olyan bambuszfaj, melynek fiatal hajtásai naponta akár 91 centit is növekednek, vagyis szemmel láthatóan nőnek. (A botanikus kertben nem volt ilyen, pedig az lett volna a belassulás: csak ülni és nézni, ahogy a hajtás nődögél.) És megtudtuk azt is, hogy a légszennyezés miatt Budapest belvárosából teljesen eltűntek a zuzmók, a vízi társulások pedig évente 500 milliárd forint értékű szennyezőanyag-lebontási munkát végeznek el nekünk.

A kirándulásunkat persze elrontottuk, először sétálni kellett volna, csak azután dolgozni. De a legjobb úgy lehet, ha valaki csak úgy kóborol pár órát a kertben. 2007 a zöldturizmus éve. Menjenek tehát túrázni, kirándulni! A növények, a kövek után, talán a legnyugisabb lények.