Az 1963-ban működésbe lépett erőmű látja el árammal Arizona állam nagy részét, de a 90 méter magas duzzasztógát a Coloradón drasztikus változásokat hozott az élővilág számára. A meleg, iszappal teli, kiszámíthatatlan sodrású folyó vize hűvösebb, tisztább és nyugodtabb lett.
A megváltozott körülmények hatására negyven év alatt négy halfaj pusztult ki a folyóban, két másik pedig a kihalás szélére került mára. Az eltűnt, így a táplálékláncból kieső fajok a kanyon teljes élővilágát megváltoztatják, ezen már nem tud segíteni a mesterséges árvíz, a folyómeder megváltozásán azonban igen. A gát ugyanis megszűri a Colorado által hordozott rengeteg üledéket, aminek hatására a folyópart eróziója az építőanyag utánpótlásának hiányában a sokszorosára gyorsul.
Először 1996-ban nyitották meg a gátat, hogy a mesterséges árvíz pótolja az addig elmaradt üledéket, másodszor pedig 2004-ben. Ha megkapják az amerikai belügyminisztérium engedélyét, márciusban három napon keresztül újra a szokásos vízmennyiség négy-ötszörösét fogja a gát átengedni. "A célunk az, hogy egyértelműen eldöntsük, az időnként előidézett mesterséges árvíz jó módszer-e arra, hogy megerősítsük a folyómedret és homokpadokat hozzunk létre, pótolva a halak természetes életterét" – mondta az ABC Newsnak John Hamill, az árvizet felügyelő Grand Canyon Monitoring and Research Center kutatóközpont vezetője.
Környezetvédő csoportok szerint a néhány évenkénti árvíz több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt, és a kanyon élővilágát csak úgy lehetne megmenteni, ha leállítanák az erőművet.