Száztíz éves adatok
A jelenség jól ismert, értékei kiszámíthatóak, s így a változó - a levegőben lévő ipari füst, hamu, illetve a szén alapú anyagok elégéséből származó korom - mértéke könnyűszerrel regisztrálható, s elemezhető ugyanis a szennyeződés növekedésével a légtér villamosság-vezető képessége csökken.
Az elfelejtett kutató pontosan rögzített adatai alapján Giles Harrison brit meteorológus és Karen Aplin, a Rutherford Appleton Laboratórium kutatója kiszámította, mennyire lehetett súlyos a 19. század végi francia főváros légkörének szennyezettsége. A szaklapban közzétett eredmény szerint az 1890-es években Párizs légkörében reggelente köbméterenként 30-90 mikrogramm füstöt lehetett kimutatni. A tudósok szerint a párizsi légkör adatairól fennmaradt feljegyzések egyedi lehetőséget jelentenek az európai levegőszennyezés tanulmányozása szempontjából.
Változatlanul szennyezett
A szénégetés tilalmát Párizsban azért vezették be, hogy a völgyben fekvő város légköre megtisztuljon. Az adatok viszont a nemes szándék kudarcát mutatják: csupán szerepcsere történt - a szénégetés során levegőbe kerülő szennyező anyagokat felváltották a benzin és gázolaj elégetéséből keletkező származékok.
2001-ben köbméterenként 70 mikrogrammos szennyeződést mértek, olvashatjuk a francia főváros légtisztaságának megfigyelését végző Airparif honlapján. A cél az, hogy 2005-ig a szennyeződést 50 mikrogrammra csökkentsék a környezetkímélőbb járművek használatának támogatásával, illetve a személygépkocsi-forgalom mérséklésével.
Londonban még rosszabb a helyzet
A két kutató korábban hasonló módszert használt az 1860-as évekbeli és a mai londoni levegő összehasonlító vizsgálatára. Az eredmény megdöbbentő volt: a 19. század derekán a füstös jelzőt méltán kiérdemlő brit főváros levegőjében napjainkban köbméterenként 170 mikrogramm por- és füstszemcse mutatható ki, vagyis a brit főváros légterének szennyezettsége háromszorosa Párizsénak.