Az esetet vizsgáló geológuscsoport csak most tudta leírni a halálos környezeti katasztrófa menetét. "Nem ismertünk korábban ehhez hasonló eseményt" - mondta a New Scientistnek Johan Varekamp, a connecticuti Wesleyan University munkatársa, miután 2005 májusában a vulkán négyszáz méter átmérőjű, jeges kráteréből kénes-savas folyadék lövellt elő.
Műholdképek szerint a Chiginagak krátere 2004 novemberében megtelt hóval és jéggel, majd nem sokkal azután a forró magma megolvasztotta és megrepesztette a jégburok alját, magyarázta Janet Schaefer, az alaszkai Fairbanksban lévő vulkánvizsgáló obszervatórium munkatársa. 2005 és 2006 augusztusa között kollégáival négyszer látogatott a vulkánkitörés helyszínére, ahol víz- és növénymintákat gyűjtött. A kutatócsoport arra jutott, hogy a kitöréskor kéndioxid és egyéb gázok törtek fel, amelyek megmérgezték a jégsapka olvadékvizét.
Később a halálos víz elérte a 27 kilométerre lévő Mother Goose (Lúd anya) tavat, ahonnan maradéktalanul kiírtotta az életet, és megszüntette a lazacok ikrarakó helyét. A víz pH értéke 3 volt, ami hasonló a citromlééhez.
A Chiginagak nem az egyedüli savas vulkán. Az aktív tűzhányók tizedének van kráter tava, és azok közül tizenöt magas savtartalmú. Közülük néhány, például a Costa Rica-i Poas vulkán savas vize átszivárog környező folyókba, csatornákba is. A kutatók szerint azonban a Chiginagaknál tapasztalt sűrű és végzetes köd teljesen szokatlan. A növényeket kiirtotta harminc négyzetkilométeres körzetben és százötven méterre a vulkán feletti völgyben is. A savas folyadék továbbra is szivárog a kráterből, a lazacok nem tértek vissza a folyóba, a savszint ugyanis még mindig magas. Mégis, a környező ökoszisztéma lassan ugyan, de regenerálódik, a moha már visszanőtt a fákra és kisarjadtak a növények.