Konrád
8 °C
23 °C

Kulturális analitika születik

2008.08.24. 09:11
Miként tárhatók fel a kulturális folyamatok, hogyan gyűjthetők be, tárolhatók és prezentálhatók a kulturális adatok? Többen e kérdések számítógépes eljárásokkal történő megválaszolásában látják a következő „nagy dobást” és egy új tudományág születését is.

Lev Manovich, a Kaliforniában élő moszkvai születésű digitáliskultúra-guru az egyikük. Voltaképpen a korábban kulturális stúdiumoknak (cultural studies) nevezett diszciplínát „öltöztette új ruhába”, s nevezte el a még tetszetősebben hangzó – és valószínűleg hamarosan buzzword-dé váló – kulturális analitikának. A neves kutató a kulturális innováció kvantitatív mérését, a folyamatok és változások képi megjelenítését kívánja megvalósítani, s egyben kapcsolódik ahhoz a mintegy másfél évtizede domináns trendhez, mely a reneszánsz óta élesen szétválasztott művészetet és tudományt igyekszik a számítógépes technológia eszközeivel újra közös nevezőre hozni.

A kulturális analitika a kultúra és adatok, kulturális adatbányászat („a kultúra kibányászható adat”) és más hasonló kifejezések szinonimája. Mivel soha nem látott mennyiségű adattal – múzeumok, könyvtárak, stb. digitalizált és az internet napról napra sokasodó anyagaival – dolgozik, eredmény csak a legmodernebb, leginteraktívabb megoldások (statisztikai adatelemzés, információvizualizáció, szimuláció, stb.) alkalmazásával érhető el.

A kortárs kultúra forrásai

Manovich szerint ezekkel az eljárásokkal – minták elemzésével és vizualizálásával – eddig csak a múltat vizsgálták, holott a jelen folyamatainak értelmezésére még jobban alkalmazhatók. Körülbelül ugyanúgy, ahogy más tudományok, például a biológia vagy a fizika kezeli a különböző forrású terjedelmes adatsorokat.

A kultúra esetében négy forráscsoport bír kitüntetett figyelemmel. Egyrészt a médiatartalmak (játékok, vizuális design, zene, videók, fotók, képzőművészeti alkotások, stb.), melyek egy részéhez ugyan már léteznek használható metaadatok, de a képi megjelenítésükhöz szükséges címkék kidolgozásában bőven akad még tennivaló. A második csoportba a beszélgetés, tartalom-előállítás, -szerkesztés, -megosztás, stb. közben magunk után hagyott digitális nyomok tartoznak. A harmadik a weboldalak preferenciáinkat, fogyasztási szokásainkat kimutató statisztikáira vonatkozik. A nehezen definiálható negyedikbe, a metacsatornákhoz a kultúra világának mozgásait követő blogok és hasonló rendeltetésű web 2.0-ás oldalak sorolhatók.

Szuperszámítógép

„A történelemben először adatik meg a kultúrabefogadás felhasználók millióinak véleményén, kommentárján, ötletein alapuló empirikus tanulmányozásának lehetősége” – véli Manovich. – „A megközelítés bátorítólag hat arra, hogy globális szinten gondoljunk a kortárs kultúra fejlődésére.”

A felhasználók által generált – folyamatosan növekvő – tartalomra, közösségi oldalakra helyezné a legfőbb hangsúlyt, célja nyílt kulturális analitikai kutatási környezet kialakítása. A környezetnek elég általánosnak kell lennie, mert csak úgy kapcsolhat hozzá bárki adatbázisokat, s egészítheti ki új vizualizációs/elemző modulokkal.

A kutató már a nyolcvanas években is gondolkozott valami hasonlón, csakhogy az akkori számítógépes technológia néhány kép elemzését tette lehetővé, míg ma gyűjtemények sokaságában nyomozhat minták után, s végezhet statisztikai elemzéseket.

Végső fokon – a különösen nagy mennyiségű adattal dolgozó biológiai, fizikai, stb. projektekhez hasonlóan – szuperszámítógépben és/vagy gridben látja a megoldást. Ez a szuperszámítógép a médiatartalom-előállítás és -fogyasztás legújabb platformján, a mobil infokommunikációs eszközökön (telefonon, stb.) generált tartalmakat is kezelné.

Információfalak

A kulturális analitika elméletek mellett konkrét alkalmazásokkal is segíteni fogja a felhasználót. Manovich navigációs rendszerekhez hasonló, több részre osztható falméretű kijelzőt hoz fel példaként. Valós időben nézhetnénk rajta a kulturális, társadalmi, gazdasági újdonságokra és trendekre vonatkozó adatokat.

A Kaliforniai Telekommunikációs és Információtechnológiai Intézet (Calit2) Szoftverstúdiumok Iniciatívájának vezetőjeként közelről szemlélhetett egy ilyen jellegű projektet, melynek keretében hetven darab 287 megapixeles felbontású, 30 inches monitorból összeálló információfalat (HIperSpace) – nem passzív, hanem aktív vizuális (szuper)számítógépet – fejlesztettek. Mindez azt is jelenti, hogy a kulturális analitika nemcsak felhasználja az információtechnológiát, hanem vissza is hat rá, új vizualizációs, grafikai, adattárolási, adatbáziskezelő-megoldások kidolgozására inspirál. Elsősorban globális minták, dinamikusan változó masszív kulturális terek feltérképezését és megjelenítését biztosító képtechnológiákra, az adatelemzést és -vizualizációt összekombináló vizuális analitikára fókuszálnak.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!