További Tudomány cikkek
- A nem őszinte viselkedésformák átszövik mindennapjainkat
- Magyar fejlesztés forradalmasíthatja a napelemparkok telepítését
- Eddig ismeretlen fajokat és hegyeket is találtak a víz alatt és a víz fölött is
- Van, aki még a szekrény hátuljában árválkodó bögrét is megsajnálja
- Olyan meleg az összes óceán, hogy kifehérednek a korallok
Az ősember legjobb barátjának nagy része volt abban, hogy az emberek fennmaradhattak és fejlődni tudtak. Ennek az állításnak a magva - mutatnak rá a tudósok - az az egyre meggyőzőbb régészeti és genetikai bizonyíték, hogy ez a partneri kapcsolat legalább 100-130 ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza, vagyis sokkal régebbre, mint eddig általában gondolták.
Vizelés helyett képzőművészet
Az ember erős territorializmusát a többi főemlős nem osztotta. A farkasok és a kutyák ellenben mindig vadul védték területüket. Ez a tulajdonság nemzedékek együttélése után valószínűleg átragadt az emberre. A sziklavéséssel és a kezek kontúrrajzaival az ősember a területét jelezhette, nagyrészt ugyanúgy, ahogy a kutyák vizeléssel jelzik területüket. Minthogy az ember szaglóérzéke gyengült - talán azért, mert a háziasított farkasokra kezdett támaszkodni -, a szag alapján végzett megjelölésnek logikus alternatívája lett a határkijelölés vizuális és tartósabb módja. "Végül ez vezetett ahhoz, hogy körülbelül 40 ezer évvel ezelőtt kifejlődtek a figuratív művészetek", mondta Paul Tacon.
A farkasokkal együttműködve nagyvadat könnyebb volt ejteni, s az ember ennek a vadászatnak köszönhetően tudott fennmaradni kevésbé barátságos környezetben, sivatagokban és sarkvidékeken.
Társas kapcsolatok tanulása
A legnagyobb jelentősége talán annak az elméletnek van, miszerint az emberek közötti kapcsolatok kialakításának módjaira is rájött az ember, miután megtanulta, hogy a farkasokkal hogyan férhet össze és aztán hogyan háziasíthatja őket. A főemlősöknél az anya-gyermek kapcsolat természetszerűleg jó, de az ugyanazon neműek között nincs erős kapcsolat. Lehetséges, hogy az emberek közötti baráti viszony kialakulásának útját az ember és a kutya együttműködése egyengette.
Ember a Holdon
"A fennmaradás tekintetében ez óriási előny, mert felgyorsítja az embercsoportok közötti eszmecserét, a tárgyi kulturális cserét és természetesen a gének áramlását - mondta Paul Tacon. - Az együttműködésnek hihetetlen tettek köszönhetőek, például az, hogy el tudtunk jutni a Holdra".
Legjobb barátjának, a kutyának, az ember többet köszönhet, mint amennyit elismer, s ez a kérdés sokkal alaposabb tanulmányozást követel, vélik a kutatók. A legutóbbi időkig úgy gondolták a tudósok, hogy a kutyát csak 14 ezer évvel ezelőtt háziasította az ember. Nagy-Britanniában 400 ezer éves, Kínában 300 ezer éves és Franciaországban 150 ezer éves farkascsontokat találtak emberi csontok mellett, de ezeket annak jeleként értékelték, hogy az emberek meg szokták enni őket.
Paul Tacon azt mondja, hogy az ember fejlődésének megértésében mutatkozó hiányok pótolhatók új kérdések felvételével. "Mi új perspektívából tekintünk a múltra - jelentette ki. - Ha egyre több szemszögből értelmezzük a múltat, jobban meg tudjuk közelíteni azt, hogy pontosan mi történt".