
A felfedezés révén a Mars-kutatás válhat a NASA legfontosabb programjává. A Hivatal a bolygó klímáját és ásványkincseit akarja kutatni és feltérképezni, és mindkettő esetén kulcs szerepe van a víznek (hol volt és mikor, hová tűnt, ma milyen formában van jelen). A NASA ezekben a hetekben jelenti be, küld-e újabb leszállóegységet a Marsra. Mint emlékezetes korábban a Mars Climate Orbiter műhold és a Polar Lander leszállóegység szintén eltűnt.
A víz egykori jelenlétének rengeteg jele van a Marson, de a tudósok eddig úgy vélték, hogy a felszínen a vékony légkör miatt ma már nincs folyékony halmazállapotú víz. Elméleteik szerint csak a felszín alatt, illetve a sarkokon, jég formájában maradhatott belőle.
Azonban a vízre a Valles Marineris nevű hatezer kilométer hosszú kanyonban találtak, és a kanyon aljának egyes részei az átlagos felszíni magasság alatt több ezer méterrel fekszenek, és természetesen onnan mérve az atmoszféra nem olyan vékony. Így tehát néhány medencében maradhatott folyékony víz a felszínen is.
A Mars körül keringő Mars Global Surveyor képein a kutatók már 1997-ben észlelték a folyékony halmazállapotú anyagokra utaló jeleket, de valószínűbbnek tartották, hogy láva-folyamokról van szó. A tudósok most olyan pontokra bukkantak, ahol szerintük a felszín alól, a kanyon falából folyékony víz szivárog.
A szivárgás feltehetően ,,szezonális", mivel az nem minden műhold-felvételen látszik. Ha viszont ezek a szivárgások tényleg vízforrások, akkor valószínűleg a bolygó más régióiban is van belőlük, mivel egyes kutatók állítják, hogy ugyanilyen jeleket láttak legalább két másik kráter oldalán is.
