Az Északi-sarkkör felszíni hőmérsékletének elemzését Josefino Comiso, a marylandi NASA Goddard Space Flight Center munkatársa végezte el. A Journal of Climate szaklapban publikált eredmények szerint a jég hőmérséklete nyáron - azaz a jég szempontjából a legkritikusabb évszakban - évtizedenként 1,22 Celsius fokkal nőtt. Az egész éves növekedés sokkal kisebb, mindössze 0,33 Celsius fok évtizedenként. A műholdas megfigyelés sokkal pontosabb a szárazföldi megfigyelésnél, mert a műholdak az egész sarkkört megfigyelhetik, a kutatók azonban csak a könnyen megközelíthető területekre jutnak el.
Hosszú lesz a nyár
Bár a sarkköri telek jóval hidegebbek lettek, mindez nem egyensúlyozza ki a tavaszi, nyári és őszi hőmérséklet növekedését, melynek következtében 10-17 nappal hosszabb ideig tart a jég olvadása. Az északi pólusnál a szárazföldi felszíni hőmérséklet Észak-Amerikában 1,06 fokkal, Eurázsiában 0,50 fokkal nőtt évtizedenként, írta a New Scientist.
A visszavonuló jégnek számos utóhatása van, például a nagyobb nyílt vízfelület több napenergiát képes elnyelni, ami fokozza a felmelegedést. A hatalmas nyílt felületeken ráadásul nagyobb hullámok keletkezhetnek, amelyek fokozottan pusztítják az északi tengerpartot. Michael Steele, a seattlei Washinton Egyetem óceánkutatója szerint az alacsonyan fekvő területekről számos falunak el kell költöznie, hogy elkerülje a pusztulást.
Beragadt a ciklus
A felmelegedés egyik hajtómotorja az észak-atlanti oszcilláció, amely egy természetes jelenség. Ez a ciklikusan változó folyamat az elmúlt húsz évben beragadt egy olyan fázisnál, amelynek során folyamatosan meleg levegő áramlik az Északi-sarkkörre. Serreze szerint azonban egyre több bizonyíték támasztja alá azt is, hogy az ember által okozott üvegházhatás és a sztratoszféra ózonszintje állította át az oszcillációt a felmelegedésre.
Ezeket a tényeket valószínűleg nem fogadja örömmel a Bush-adminisztráció, amely hivatalosan még kételkedik a globális felmelegedésben. David Rind, a NASA Goddard Institute for Space Studies munkatársa úgy véli, hogy a tények gyors változásra utalnak, és nem várhatunk sokáig azokra a technológiákra, amelyek lehetővé teszik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a szabályozását.