Enzim törli az emlékeket
Isabelle Mansuy és kollégái szerint ez a vegyület nem más, mint egy enzim, a PP1 (protein foszfatáz-1) - ez szabályozza az információk törlődését. A PP1 szinte minden sejtünkben megtalálható, s már eddig is tudtuk róla, hogy fontos szerepet játszik az embriók fejlődésében, vagy éppen a sejtosztódásban. A zürichi kutatók azonban - három éven át végzett kísérleteik során - rájöttek, hogy ez a vegyület a felejtés folyamatában is kulcsszereplőnek számít.
Isabelle Mansuy és csapata genetikailag módosított egereket tanított meg különböző tárgyak felismerésére, s közben szabályozta, hogy milyen legyen a PP1 aránya szervezetükben, majd megfigyelte, hogy ez miként hat képességeikre. Az eredmény: miközben normális állapotban az egerek is ugyanúgy tanulnak, mint az emberek, azaz ötször öt perces "kurzus" - közte hosszabb pihenőkkel - jobb eredményeket hoz, mint az egyszeri, 25 perces oktatási folyamat, a mesterségesen alacsony PP1-szintűvé tett egereknél a 25 perces tanulás ugyanolyan eredményes volt, mint az ötször öt perces.
Hosszú távú memória
Ráadásul a hagyományos, genetikailag nem módosított egereknél - ahol nem tudták befolyásolni a PP1-szintet - ez utóbbi lényegesen alacsonyabb volt az ötször öt perces tanulási módszer idején, mint a 25 perces, egyszeri oktatásnál. Ez azt jelzi, hogy a PP1 magasabb aránya és a gyorsabb felejtés között összefüggés van. Egy másik kísérletsorozat során pedig azt tapasztalták, hogy hiába az intenzív gyakorlás a hagyományos egereknél gyorsan elfelejtődik, miként kell kitalálni egy labirintusból - az alacsony PPl-szintűvé tett egereknél viszont hat hétig is megmarad ez a képesség.
"Óriási előrelépés" - méltatta az eredményt a Science et Vie című francia tudományos havilap hasábjain Eric Kandel, a New York-i Columbia Egyetem professzora, aki 2000-ban éppen az emlékezettel kapcsolatos kutatásaiért kapott orvosi Nobel-díjat. Mint mondta, mindez azt mutatja, hogy a felejtés biológiai folyamat, amely szabályozható.