További Tudomány cikkek
- A nem őszinte viselkedésformák átszövik mindennapjainkat
- Magyar fejlesztés forradalmasíthatja a napelemparkok telepítését
- Eddig ismeretlen fajokat és hegyeket is találtak a víz alatt és a víz fölött is
- Van, aki még a szekrény hátuljában árválkodó bögrét is megsajnálja
- Olyan meleg az összes óceán, hogy kifehérednek a korallok
Világosan felismerhető volt, hogy egyes sejtek egy foltra, mások kettőre, megint mások háromra reagáltak és így tovább. A tudósok szerint minden sejtnek van egy "saját" száma, ami választ vált ki belőle. Nem hat viszont az agysejtekre a foltok mérete, alakja vagy elrendezése. A kutatók tanulmányukat a Science című folyóiratban jelentették meg.
Specializált sejtek
A sejtválaszokat grafikonon ábrázolva a görbe minden sejt esetében a "kedvenc" számnál tetőzik, és kétoldalt ellaposodik. Ez megmagyarázhatja, hogy az állatok miért képesek a nagy különbségeket könnyebben észrevenni, mint a kisebbeket: kevesebb az átfedés a különböző specializált sejtek válaszai között.
A nagyobb számokra érzékeny neuronok görbéi laposabbak, azaz ezek a sejtek csak nehezebben képesek pontosan meghatározni a mennyiséget. Ez egybevág a számérzékelésnek azzal a jellemzőjével, hogy mind az állatok, mind az emberek csak lassabban tudnak többtagú csoportok között különbséget tenni, mint kevesebb darabból állók között.
Biológiai alap
Stanislas Dehaene, az orsay-i Frédéric Joliot kórház neurológusának - szintén a Science-ben közölt - cikke szerint e felfedezés bizonyíték arra, hogy "még egy ilyen, kifinomultnak és a kultúrában gyökerezőnek tartott viselkedésnek is biológiai alapja van". Dehaene szerint a nagyobb számok esetében a sejtek már inkább a körülbelüli mennyiségre reagálnak, mintsem a különálló számokra.
Sok állat képes különbséget tenni az egyes számok között, hívta fel a figyelmet Dehaene: a galambok például még az ötven darabból álló csoportokat is képesek felismerni, és el is tudják azokat különíteni a 49 tagúaktól.
A békák is számolnak
A Nature Neuroscience-ben múlt héten megjelent tanulmány szerint a hallásközpontban található sejtek szintén rendelkeznek hasonló képességgel. A fakúszó békák egyik faja (Hyla regilla) két típusú hangjelzéssel kommunikál: van egy agressziót kifejező jelzése a többi hímnek és egy csábító brekegése a nőstényeknek fenntartva. A két jelzésnek csupán a gyorsasága eltérő. Gary Rose, az utahi egyetem biológusa szerint a békák idegsejtjei a gyors és a lassú ritmus között képesek különbséget tenni.
A nőstény békák neuronjai csak akkor jeleznek, ha legalább öt gyors hangot hallanak, figyelte meg Rose. Ha a hangok időben túl közel vagy túl távol vannak egymástól, a nőstény "számlálója" lenullázódik. Rose szerint ez olyan, mintha nem is a hangokra, hanem a közöttük lévő szünetekre reagálnának a sejtek.