Az IBM és az ETH Zürich kutatói kitaláltak egy új módszert, amellyel molekulányi mintákat lehet nyomtatni. Először részecskéket helyeznek el egy puha gumiszerű sablonon, majd erre a puha sablonra szilíciumból vagy üvegből készült lemezt fektetnek, és a részecskék erre átnyomtatódnak.
Ezek a miniatűr minták számtalan módon felhasználhatók, írja a Cnet, főleg ha sorozatokat gyártanak belőlük. Az IBM például aranyrészecskéket helyez szilíciumra, mert ezekkel a részecskékkel nanoméretű szálakat lehet létrehozni. Sokan úgy gondolják, hogy a nanoszálak egy napon átveszik a tranzisztorok szerepét a processzorokban.
Emellett a technológiával gyógyászati érzékelősorok is gyárthatók, olyan csipek, amelyekre nanorészecskéket nyomtatnak. Ezek segítségével az orvosok egyetlen vércseppből több mindent megtudhatnak a páciens állapotáról.
Önépítők
A nanotechnológiás fejlesztésekben kulcsfontosságú, hogy pontosan el tudják helyezni a molekulákat. A nanotechnológiával foglalkozó kutatók végső álma az önfejlesztő részecskék kifejlesztése, amelyek önmagukat rendezik összetett struktúrákba különböző fizikai és kémiai erők hatására.
Az önfejlesztés a természetben igen gyakori, egyes kagylók héja például ugyanabból az anyagból van, mint a kréták. A kagyló által termelt fehérjék azonban elég jól irányítják a kalciumkarbonát növekedését, így jön létre az üregekkel tarkított, kemény, ellenálló héj.
Az IBM nyomtatási technológiája is irányított önfejlesztés: az aranyrészecskéket komplikált módszerrel viszik fel a puha gumiszerű alapra, amelyen mikroszkopikus árkok vannak. A Cnet cikke szerint ezek az árkok segítik a molekulákat abban, hogy fizikai erők hatására pontosan beállítsák pozíciójukat.