A vérpótló szerek története az 1600-as évek derekára nyúlik vissza, amikor angol orvosok juhvért fecskendeztek egy sebesült katona vénájába, így próbálva megmenteni az életét. A kísérlet azonban balul ütött ki.
Az állat-ember transzfúziót betiltották, mert halálos immunreakciót vált ki. De a 19. század folyamán az orvosok számos vérpótló szerrel kísérleteztek, köztük vízzel, olajjal és tejjel. Ezzel egyidőben jelentek meg beszámolók az emberből emberbe történő transzfúzióról. Először 1795-ben, Philadelphiában mentett életet a vérátömlesztés.
A vércsoportokban rejlett a megoldás
A sikeres eseteket beárnyékolta, hogy a legtöbb vért kapó személy belehalt - vagy a sérüléseibe vagy az idegen vér által kiváltott immunválaszba. Nem véletlen, hogy az eljárást veszélyessé minősítették. A 20. század elején fedezték fel a vércsoportokat, a donort és a beteget elfogadható biztonsággal lehetett párosítani.