Az angolul betavoltaics néven ismert alaptechnológia ötven éve létezik, és a lényege az, hogy radioaktív gázok - például trícium - által kibocsátott elektronokat szilíciummal elfognak, és így áram keletkezik. A technika eddig azért nem terjedt el, mert alacsony az energiahozama, így körülbelül annyi áram termelhető, mint egy átlagos napelemmel. Ezen kívül gondot okoz, hogy a radioaktív anyag bomlásakor az elektronok elkerülik a szilícium felületét.
Az elmúlt ötven évben az emberek megpróbálták az egyszerű nukleáris energiát használható energiává alakítani, de nem tudtak több áramot termelni, most azonban hatékonyabb lett a rendszer, és hamarosan újfajta, több évig működő elemek jelenhetnek meg, mondta el a Registernek Philippe Fauchet, a rochesteri egyetem elektromérnöke és a kutatás társszerzője.
Fauchet és kollégái azzal értek el áttörést, hogy jelentősen megnövelték az áramtermelő felület méretét, mégpedig úgy, hogy a szilíciumba mikroszkopikus gödröket vájtak egyszerű félvezetőgyártó technikával. Így a felületük százhatvanszor nagyobb lett, mint a hagyományos lapos elrendezésnél, és mivel minden egyes gödröcskét kitölti a trícium gáz, bomlásakor az elektronok a szilícium felületével ütköznek.
A mobiltelefonokban és laptopokban valószínűleg nem lesznek nukleáris elemek, ezt a technikát ugyanis főleg a civilizációtól távoli helyeken használják majd, például űrszondákban vagy mélytengeri érzékelőkben.