Szöcske zabálja az időt a világ legfurcsább órájában

Az idő rövid története című mű szerzője, Stephen Hawking mutatta be a cambridge-i Corpus Christi College-ban az egymillió font, vagyis több mint 300 millió forint értékű órát, amin nincsenek számok és óramutatók sem. A világ legfurcsább órájának nevezett időjelző tartalmaz egy óriás szöcskét és hatvan felvillanó hasadékot, amelyek az idő múlását mutatják.

John Taylor tervezte az órát, a célja az volt vele, hogy, "érdekessé tegye az idő múlását". Dr. Taylor felfedező az időmérést tanulmányozza és a cambridge-i Corpus Christi egyetemen végzett az ötvenes években. Legújabb találmányát ajándékként adta egykori iskolájának, a Corpus Clock a nagyközönség előtt, az egyetemi könyvtárral szemben fog állni.

Az időfaló szöcske az 1.2 méteres, 24 karátos arannyal futtatott számlap tetején ül, amelyen a rovátkák a másodperceket jelzik. Az ijesztőre stilizált sáskafigura az állkapcsát minden percben szétnyitja, majd az 59. másodpercre összecsapja, miközben rendszerint zöld színű szeme világossárgán villog. Ezért kapta a szerkezet a kronofág (időzabáló) melléknevet. A kék fény körbejár a számlapon, és a megfelelő óra és perc helyén áll meg. Azonban az óra csak ötpercenként egyszer pontos, a maradék időben a fények csak dekorációs célt szolgálnak, írja a BBC.

A szerkezet ugyanis néha kísérteties módon lelassul vagy éppen felgyorsul. Néha megáll, a szöcske ilyenkor megrázza az egyik lábát, majd újraindul az óra. Ezért aztán néha egy percet késik az óra, de minden öt percben végül korrigálja magát. A figura alatti számlap külső gyűrűjén körbefutó LED-ek mutatják a másodperceket, a középső gyűrűn a perceket, végül a legbelsőn az órákat. Maga az óraszerkezet klasszikus: huszonöt évre garantált fogaskerekek és rugók alkotják a lelkét.

A sáska John Harrisonnak, a XVII. század legnagyobb órásának - aki eredetileg ács volt - állít emléket, mivel az általa feltalált grasshopper escapement ("sáskamű") nevű mechanikus billegő, a sáska lábaira emlékeztető alkatrész megoldotta, hogy az órák szinte súrlódásmentesen, állandó kenés nélkül működhessenek.

"Annyi kifejezés létezik a mindennapi életben az időről: rohan az idő, ólomlábakon jár az idő, megáll az idő. Az életünk nem szabályos, hanem relatív annak függvényében, hogy éppen mi történik velünk. Ez az első óra, amely nem a pontos idő jelzésére készült. Unalmasnak tartom az órákat, olyat akartam készíteni, ami érdekessé teszi az idő múlását" - foglalta össze az alkotó a készülék filozófiáját. Ennek fényében a Corpus Christi órájában nem kakukk vagy harang jelzi az órák múlását, hanem egy lánc, ami egy koporsóba esik, majd annak a fedele is lecsapódik.