Megtalálták az őshódot
A közép-júra korban élő, eddig ismeretlen állat megváltoztatta az emlősök törzsfejlődésének korábbi ismereteit, ugyanis a tudósok eddig úgy gondolták, 164 millió évvel ezelőtt (az őshód életének idejében) az emlősök szárazföldhöz kötött életmódot folytattak.
Szegény hód, nem hód
Az eddigi ismeretek szerint akkoriban az emlősök nagyméretű, primitív élőlények voltak, szaladgáltak a dinoszauruszok lábánál, és csak 65 millió évvel ezelőtt, az óriáshüllők kihalása után kezdtek igazán fejlődni, írja a BBC.
Az őshód valójában nem rokona a mai hódoknak, vagy vidráknak. Felfedezői szerint egy olyan csoport tagja, amely a rágcsálók megjelenése előtt kipusztult. A lelet fogaiból megállapítható, a mai hódokkal ellentétben nem rágcsálta a fák kérgét, feltehetően halászó, halevő életmódot folytatott.
Mark Klinger, Cleveland Museum of Natural History
Szőrbizonyíték
Egy kisebb kacsacsőrűemlős nőstény méretű állat szőrzete, és belső fülének szerkezete is megegyezik az emlősökkel.
Az emlős bundája feltehetően fontos szerepet játszott az állandó testhőmérséklet fenntartásában. A kutatók a szőrzet lenyomatait is megtalálták: a fedőszőrzetét, és sűrű aljszőrzetét egyaránt. Ez utóbbi tartotta távol a vizet a bőrétől. Az ötszáz grammot nyomó állat ezért kapta a Castorocauda lutrasimilis nevet, amelynek jelentése: castoro - latinul hód, cauda - farok, lutra - folyami vidra és similis - hasonló.