Gyöngyi
6 °C
13 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Összement az ózonlyuk az Antarktisz fölött

2002.10.03. 14:47
A déli sarkvidék feletti ózonlyuk 2002 szeptemberében az egy illetve két évvel korábban regisztrált helyzethez képest több millió négyzetkilométerrel kisebb lett, sőt a hónap végén két részre oszlott. Az első számítások alapján még nincs szó a tendencia alapvető megfordulásáról.
Kisebb lett az ózonlyuk, és két részre szakadt, állapították meg a NASA és a nemzeti oceanográfiai és légköri felügyelet (National Oceanic and Atmospheric Administration, NOAA) kutatói. Az elmúlt hat évben állandósult 24 millió négyzetkilométeres ózonlyuk 15 millió négyzetkilométerre zsugorodása a NOAA szerint a sztratoszféra hőmérsékletének idei minimális emelkedésével függ össze.

"A sztratoszféra a déli félteke felett az idén szokatlan zavarokat szenvedett" - idézte az AP hírügynökség Craig Longot, a NOAA meteorológusát. A kutató szerint a szokatlan időjárási minta ebben az évben olyan erőteljes volt, hogy az ózonlyuk két részre szakadt. Az első számítások alapján az idén még nincs szó a tendencia alapvető megfordulásáról.

Forrás: NOAA
Az Antarktisz felett az ózonlyuk 2001-ben érte el 26,5 millió négyzetkilométeres legnagyobb kiterjedését. Ez a terület nagyobb, mint Észak-Amerika. 2000-ben rövid ideig 30 millió négyzetkilométer volt a rés mérete. Ugyanakkor 1988-ban - szintén a magasabb hőmérséklet hatására - hasonlóan kicsi volt az ózonlyuk, mint idén szeptemberben.

A sztratoszféra 10 és 50 kilométeres magassági határok között húzódik. Itt található a magas légköri ózonréteg, a legnagyobb koncentrációban a 20 és 30 kilométeres magasság között.

Elnyeli a sugárzást

Ez az ózonréteg a légköri ózon 90 százalékát tartalmazza, és alapvető fontosságú a kis hullámhosszú, nagy energiájú ultraibolya sugárzás elnyeléséért. A sztratoszférába feljutó halogén-szénhidrogének rendkívüli hatásfokkal képesek rombolni az ózonpajzsot.

A stabil freonvegyületekből az ultraibolya sugárzás hatására elemi klór hasad le, amely katalizálja az ózon bomlását. 1986-ban egy brit kutató fedezte fel, hogy az Antarktisz felett az ózon koncentrációja csak fele az 1960-as szintnek. Az ultraibolya sugárzás földfelszíni erősödése olyan megbetegedéseket okoz, mint a bőrrák és a szürke hályog.

A felső légköri ózont Dobson egységben mérik. 100 egység annyit tesz, hogy ha az adott terület feletti ózont maradéktalanul lehoznák a tengerszintre, és fagyásig hűtenék, egy centiméteres réteget alkotna.

Az ózonlyuk a definíció szerint az a terület, amely felett az ózonszint 220 Dobson egység alá csökkent. A trópusokon a jellemző érték 250 és 300 Dobson az év minden szakában. Mérsékelt égövi tájakon az ózonszint helyi és évszak szerinti ingadozása erős, felmehet akár 475 Dobson egységre, és leeshet 300-ra is.