Út a valósághoz
További Tudomány cikkek
- Fidrich Róbert: Az Európai Bizottság javaslata teljesen tudománytalan
- Elnyeli a föld a kínai nagyvárosokat
- Az őskorallok minden élőlénynél előbb világítottak az óceánok mélyén
- Meglepő dolgok derültek ki az Alzheimer-kór okairól egy új kutatásból
- A légszennyezés lelassítja a kisgyerekek agyfejlődését
Finnegan ébredése a matematikában
Vaskos (1094 oldalas) kötetet tart kezében az olvasó (igaz csak angolul, hiszen a magyar fordítás még nem készült el). Ráadásul nem is könnyed lektűr, hanem - különösen az első négyszáz oldal egyenletekben, szakkifejezésekben bővelkedő számelméleti, "haladó" fizikai fejtegetései - ugyancsak agyat tornásztató munka. Az MIT-professzor Seth Lloyd egyenesen minden idők egyik "legérthetetlenebb" irodalmi remekéhez, James Joyce kései regényéhez hasonlította, és "matematikai Finnegan ébredése"-ként aposztrofálta.
Majdnem minden
Miközben 1998-ban Stephen Hawking ötven százalék esélyt adott, és fogadást is kötött arra, hogy húsz évet se kell várnunk a mindent egyesítő elméletre, neves kollégája, alkalmi szerzőtársa már a jelen tudományának az univerzális teóriától való igencsak jelentős távolságát taglaló könyvén dolgozott. "Egyáltalán nem vagyunk közel hozzá" - nyilatkozta Penrose. Jelen munkájában a fizikai univerzumra vonatkozó ismereteinket, és az azokat alátámasztó matematikai elméleteket fejti ki. Mert a valósághoz a matematikán keresztül vezet az út.
Témák sokaságán kalauzol keresztül: számtípusokon, a modern geometria elképzelésein, végtelen-képzeteken, a relativitáselmélet fizikáján és matematikáján, a kvantummechanika alapjain és ellentmondásain, a részecskefizika standard modelljén, kozmológián, ősrobbanáson, fekete lyukakon, a termodinamika második (legizgalmasabb) törvényén, húr- és M-elméleten, kvantumgravitáción, tvisztorokon, tudomány-divaton, új irányzatokon.
Tvisztorok és szingularitás
A "téridő alapjául szolgáló magasabb dimenziós komplex térben működő, absztrakt geometriai objektumok"-ként definiált tvisztorokat az általa vitatott húrelmélet alternatív modelljeként, kellő matematikai formalizmussal vezeti be. Az utolsó négy fejezetben elmélkedik róluk. És egyben kifejezésre juttatja a trendi teóriákkal (tágulással, szuperhúrokkal) szembeni szkepticizmusát is. Sőt, a szuperhúrokat egyenesen tévedésnek tartja.
Egyéb korábbi kutatási eredményei szintén sorra kerülnek: Hawkinggal a hatvanas években bizonyította, hogy a fekete lyuk belsejében lévő anyagok zérus térfogatúvá és sűrűségűvé lesznek; szingularitássá, egyetlen ponttá zsugorodnak össze. Később kidolgozta a fekete lyukat körülvevő téridő tartományt leképező módszert, az úgynevezett Penrose-diagramot.
Kvantumvilágok
1989-es bestsellerének, a sokat vitatott Császár új elméjének a kvantumelmélet emberi tudatosságra történő alkalmazását ezúttal még bőségesebben, részletesebben fejti ki. Kvantummechanikai "állapotredukció" koncepciójában a szubmikroszkopikus részecskékről, elektronokról azt állítja, hogy egy kicsit "itt is vannak, ott is vannak." Minél nagyobbak, minél izoláltabban fejlődnek az univerzum többi részénél, annál tágabb, homályosabb a kvantumállapotuk, amit csak megfigyeléssel lehet pontosan lokalizálni.
De mi a megfigyelés? A klasszikus makroszkopikus és a szubmikroszkopikus kvantumvilágot szétválasztó küszöb? A gravitáció a hiányzó kapocs - jelenti ki Penrose. Viszont az állítást alátámasztó, valódi megfigyelésen alapuló evidenciák egyelőre hiányoznak. A Santa Barbarai Kaliforniai Egyetemen már folynak a kísérletek, ám az eredményekre alighanem hosszú évekig kell várnunk.
Monumentális, összegző írás. Kiadója, Jonathan Cape szerint máris - nem túl korai? - a "XXI. század legfontosabb tudományos könyvéről" beszélhetünk. Mindenesetre Penrose újból bizonyította történelmi jelentőségét, és azt is, hogy a relativitáselmélethez - Einsteinen kívül - senki nem adott hozzá annyit, mint ő.