A robotkéz bemutatóján a kézhez tartozó kar három műanyagpalackhoz közelített, egy üreshez és két vízzel telihez. Anélkül, hogy megérintette volna bármelyiket is, a kéz megállapította, hogy melyik palackban nincs víz és a programjának megfelelően leverte az asztalról – írja az ABC News.
A robotkéz szenzorai az ujjak végén elhelyezett egyszerű, rézből és alumíniumból készült elektródák, amelyekbe váltakozó feszültséget vezetnek, majd az így keletkezett elektromos mezőt vizsgálják. Amikor az ujj valamilyen vezetőanyaghoz közelít, a mező megváltozik, ezeket a változásokat különleges algoritmusok adatokká alakítják, amelyek alapján a robotkéz szoftvere már dönteni tud. Az előtapintásnak elnevezett technológia az intézet egyik vezető kutatója, Josh Smith szerint finomíthatja a robotok interakcióját a környezetükkel. A tudós reményei szerint fejlesztésük segítségével a robotok hasznosabbá válhatnak a háztartásokban, például képesek lehetnek arra, hogy egy idős embernek vigyenek egy pohár vizet.
Szigetelőket nem érez meg
A robotikában az elektródák mellett videokamerák és infravörös érzékelők is segítik a robotokat a tájékozódásban – mindkét technológia viszonylag drága, és a videokamerák nem érzékelik azokat a közeli tárgyakat, amiket a robot éppen eltakar. Oszama Katib, a Stanford Egyetem professzora szerint az Intel fejlesztése ígéretes, és bár önmagában nem megoldás, remekül kiegészítheti az eddigi módszereket.
Smith egyetért kollégájával, és elismeri a technológia hiányosságait. Az elektromos szenzorok ugyanis nem tudnak érzékelni szigetelőanyagokat, például fát, papírt és műanyagot. Csapatával most azon dolgozik, hogy az érzékelők más típusú, például a fény visszaverődését mérő szenzorokkal is együtt tudjanak működni. Emellett magukat az elektromos szenzorokat is tovább akarják fejleszteni: azt szeretnék, hogy a szenzorok mozgó tárgyakról is megbízható információt tudjanak adni.