Robotlegyek, kémcápák és a diverzáns darázs

Katonai célokra bevethető hibrid rovarok előállítását vette tervbe a Pentagon kutatóintézete, a Defence Advanced Research Projects Agency (DARPA). Az internet létrehozásáról és robotautó-versenyeiről elhíresült ügynökség a múlt héten közzétett felhívásában tudósokat, feltalálókat és kutatóintézeteket hív fel egy olyan "kiberrovar" kitenyésztésére, amelyet katonai célokra, például robbanóanyagok felderítésére vagy éppen ellenséges csapatok kikémlelésére lehet felhasználni.

A hivatali szakzsargonban hibridrovar -mikroelektromechanikai eszközöknek (HI MEM) nevezett lényeket az intézet úgy képzeli el, hogy teljesen hétköznapi bogarak testébe a metamorfózis korai szakaszában elektronikus szerkezetet ültet, amelyek segítségével a rovarok távirányíthatóvá válnak és információt továbbítanak a hadseregnek környezetükről - például az ellenség főhadiszállásáról. A DARPA azt tervezi, hogy az eszközök energiaellátását nem minielem vagy- akkumulátor, hanem maguk a rovarok biztosítják majd.

A BAA 06-22-es számú felhívás szerint, amelyet az ügynökség egyik projektvezetője, Amit Lal jegyez, a bebábozódás szakaszában a rovarok könnyen alkalmazkodnak a testükbe kerülő anyagokhoz, még arra is képesek, hogy az átalakulás egyes szakaszaiban áthelyezzék belső szerveiket és körbenőjék az idegen testet. A bebábozódáskor a rovarba ültetett szerkezettől a leírás szerint jobb eredmények várhatók, mint a kifejlett rovarra akasztott eszközöktől, amelyekkel a DARPA már eddig is próbálkozott - nem sok sikerrel. Egy korábbi kísérletben darazsakat próbáltak meg kémkedésre felhasználni, de a fegyelmezetlen állatok önhatalmúlag felfüggesztették a harci feladatok végrehajtását, és felderítés helyett inkább párosodtak, illetve táplálkoztak, jegyzi meg a DARPA.

A szitakötő a favorit, de a vízipók is bejöhet

A mostani kísérletet akkor minősíti sikeresnek a hivatal, ha a kiberrovar előállítója képes GPS-szel megtámogatott távirányítással egy száz méteres távolságban elhelyezkedő célponttól legalább öt méteres közelségbe eljuttatni a hibrid robotot. A DARPA kiindulási pontnak a szárnyas rovarokat - így a molylepkét és a szitakötőt - javasolja, de nem zárja ki, hogy eredményre vezethetnek az ugró és vízben úszó rovarokkal (szöcske, csibor) folytatott kísérletek is. Nyilván a diverzáns darazsakhoz kötődő korábbi kudarc az oka, hogy a mostani kiírásban szerepel: a sikeres harci kiberrovarnak meghatározatlan ideig, illetve addig, amíg ellenkező parancsot nem kap, egy helyben kell tudnia maradni. Az adattovábbítás történhet gázszenzorokkal, mikrofonnal vagy videóval is.

Ezen kívül a sikeres jelöltnek három követelménynek kell megfelelnie: megbízható bio-elektromechanikus rovarinterfészt kell bemutatnia, demonstrálnia kell a MEM-platformon végrehajtott távirányítást, és bizonyítania kell, hogy a szerkezet működéséhez szükséges energiát magából a rovarból nyeri.

A kiberrovar megvalósíthatóságát több kutató is megkérdőjelezi. Dr. George McGavin, az Oxord Egyetem természettudományi múzeumának etológusa a BBC-nek azt mondta: "A felnőtt rovarok alapjában véve szaporodni és petézni karnak. [A kísérlet sikeréhez] az egész agyberendezésüket meg kellene változtatni."

Komoly előélet

Az állatok hadi célokra való bevetése nem mai találmány. A második világháborúban macskákkal és denevérekkel, a vietnami háborúban delfinekkel kísérleteztek az emberélettel spórolni szándékozó stratégák. A szövetségesek egyik ördögi terve például arra alapozott, hogy a macska utálja a vizet: az állatokra robbanószert erősítettek, majd zuhanóbombázókról német hadihajók fölött kipottyantották őket, remélve, hogy víziszonya miatt a macska valahogy csak a fedélzetre küzdi magát. A terv azon bukott meg, hogy a tesztmacskák zuhanás közben elveszítették eszméletüket.

Egy másik világháborús kísérletben harci denevéreket hibernáltak, bombát erősítettek rájuk, majd repülőkről dobták ki őket, azt várva, hogy a denevér felébred, berepül egy-egy stratégiai fontosságú létesítménybe, és ott mindenestül felrobban. A tesztdenevérek azonban dehibernáció helyett magatehetetlenül a földbe csapódtak.

Bár emlősök hadi célú bevetését az Egyesült Államok haditengerészete, a U.S: Navy mindig is tagadta, egyes források arra utalnak, hogy a vietnami háborúban delfineket idomítottak be az ellenséges búvárok foglyul ejtésére, illetve arra,hogy az uszonyaikra erősített fecskendőkkel szén-dioxidot spricceljenek a likvidálandó búvárok testébe, akik így egyszerűen felrobbantak. Állítólag.

Az állatokkal végzett eddig kísérletek kudarcai egyáltalán nem akadályozzák meg a Pentagont abban, hogy további fajokat próbáljanak csatasorba állítani. Március elején a New Scientist számolt be arról, hogy a DARPA cápákat készül távirányítással harci feladatok végrehajtására bírni úgy, hogy elektródákat ültet az állatok agyába. A magazin szerint a cápákat tengeri járművek észrevétlen felderítésére használná az amerikai hadügy. Mivel a rádióhullámok nem hatolnak be a vízbe, a cápák távirányítását a tengeralattjárók kommunikációját is biztosító szonárral oldanák meg, akár 300 kilométeres távolságból. Hasonló módszerrel, vagyis halak agyába ültetett elektródával a Bostoni Egyetemen már sikerült kisebb testű cápát irányított körözésre bírni egy akváriumban.

A robotokmérnökök múzsája: a majom

Bár könnyen lehet, hogy az önfeltöltős, távirányítású kiberrovart soha nem sikerül létrehozni, működő darazsa már van az amerikai hadügynek. Igaz, a szintén a DARPA által kifejlesztett WASP nem tartalmaz állati eredetű komponenseket, csupán mechanikus összetevőket, és kéttenyérnyi méretével inkább játékrepülőre, mint darázsra hasonlít, viszont képes feltöltés nélkül legalább egy órát a levegőben tölteni, és amit lát, kamerával rögzíteni. A WASP-nál érdekesebbek a DARPA különböző alintézeteinek futó hibrid projektjei, amelyeknek az intézetnél külön felelőse, sőt a legtöbb esetben külön logója is van.

A BIODYNOTICS (Biologically Inspired Multifunctional Dynamic Robotics) névre keresztelt projekt például az élővilágból keres inspirációkat harci robotok előállításához: a kutatók olyan, a szöcskéktől vagy éppen az embertől ellesett "forradalmi mozgási képességekkel" próbálják felruházni a robotokat, mint a különböző terepviszonyok között végrehajtott mászás (fára, sziklára, barlangfalra), sőt az eszközzel végrehajtott manipuláció (fogás, ásás).

A DARPA hadügyi tudományokkal foglalkozó intézetében külön projektet szenteltek a bio-molekuláris nanoeszközöknek, amelyek az élő szervezetek szembetűnő érzékenységét, szelektivitását és hatékonyságát igyekeznek félig szerves, félig mechanikus alapanyagokkal reprodukálni úgy, hogy az érzékelést fehérjealapú"biológiai egységekkel", a jelfeldolgozást viszont szilícium-alapú félvezető-áramkörökkel oldják meg.