Hedvig
7 °C
23 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Ázott gyerekeket használó atommag-kísérlet a Felvonulási téren

2005.06.09. 17:27
"A bordó pólósok az alfarészecskék, ők tulajdonképpen két proton és két neutron egyszerre. A piros és a kék pólósok az atommag, a fehérek a detektorok, ők fogják számlálni, hogy hova hány alfarész csapódik." Csütörtök délután kettőkor ömlik az eső a Felvonulási téren, miközben a Magyar Fizikushallgatók Egyesületének titkára magyarázza, mit látunk éppen. Ernest Rutherford atommag-kísérletének bemutatóján vagyunk, ami kívülről vizes gyerekek rohangászásának tűnik.

Az idei a Fizika éve, így 2005-ben nem ez az első eset, hogy a találékony fizikusok a nyilvánosság előtt bizonygatják, hogy a fizika jó. Április közepén például azzal foglalatoskodtak, hogy Magyarországon sikerrel áthaladjon a fény, aztán egy másik helyen 24 órán keresztül kísérleteztek.

Vizes gyerekek szaladgálnak


Nézegessen ázott részecskegyerekeket!

Most azt találták ki, hogy Lord Ernest Rutherford atommag-kísérletét eljátszatják ötszáz vizes gyerekkel a Felvonulási téren. A Nobel díjas kémikus, aki ráadásul fizikus is, elsősorban az atomfizika, nukleáris fizika és radioaktivitás kutatásában jeleskedett. A most bemutatott kísérlete többek között arra is jó volt, hogy azóta tudjuk, mekkora az atommag és azt is, hogy az atom pozitív töltése a közepén, kicsiny magban helyezkedik el.

Az alfarészecske-gyerekek a zuhogó esőben álldogálnak, és meglepően tájékozottak atomfizika ügyben. "Részecskék vagyunk, futkároznunk kell, és az atommaghoz kell csapódnunk" - mondja a csornai Széchenyi István általános iskola egyik hetedikes tanulója. Az osztály csak a kísérlet miatt érkezett a fővárosba, mindnyájan alfarészek lettek, még a fizikatanár is. "Szeretjük a fizikát, mert jó fej a Melinda néni, ő a kedvenc tanárunk. A Rutherford kísérletét fogjuk eljátszani" - vigyorog egy másik kamasz és pontról pontra elmeséli, ki volt a tudós.

Volánbuszokkal újabb részecskék érkeznek, aztán a főszervező hívására ötszáz csuromvizes gyerek egyszerre fordul a tér felé. Zsom András egy labilis asztalon egyensúlyozva elmondja a lényeget: "Középre állnak az atommag résztvevői, nyolc piros pólós proton és tizenkét kék pólós neutron. Az atommag mögött félkörben helyezkednek el a becsapódás-számláló fehér pólós detektorok. Az alfarészecskék ötösével rohannak a mag felé, ami aztán szórócentrumként eltéríti őket. A detektorok megszámolják, hány részecske csapódik be náluk, ezt a végén összeadjuk, és összevetjük az eredeti Rutherford-értékekkel" - kiabálja a tömegbe egy rockerbe oltott ázott tudós magabiztosságával.

A kezdetben tanácstalan detektorok lassan félkörbe rendeződnek a magtól húsz méterre, aztán az alfarészek is elfoglalják helyüket. "Remélem, a becsapódás nem lesz olyan pokolszerű" - mondja egy komoly tekintetű szemüveges alfarész, megtörli a homlokát, beköti a cipőfűzőjét és komótosan felhajtja a nadrágszárát.


Nézegessen ázott részecskegyerekeket!

Pocsolyahatás kiszűrve

"Ki kéne szűrni annak a hatalmas pocsolyának a tudományos hatását, mert így félő, hogy inkább azon fognak szóródni a gyerekek" -mutat egy közel Velencei tó-méretű tócsára egy aggódó fizikatanár, a szervezők pedig megfogadják a tanácsát, és hátrébb terelgetik az atommagot.

Amikor a főszervező vezényszóra ("Gyerünk, menjetek, részecskék!") beindítja a kísérletet, és újra felhívja a résztvevők figyelmét, hogy az eső és a testek épsége miatt a becsapódást ne értelmezzék szó szerint, két bakancsos, szöges dzsekis detektor összesúg: "Vajon a Rutherford is ezt mondta a részecskéinek?"

Aztán egyszerre csak mindenki rohan, eltérül és becsapódik. Megfigyeljük, hogy az egyik jóképű detektorfiúhoz a statisztikai valószínűségnél szignifikánsan nagyobb arányban csapódnak az alfalányok, de ez már inkább a pszichológia és nem a fizika hatásköre.

A kísérlet sikeres, Karácsonyi József Sándor, a Magyar Fizikushallgatók Egyesületének titkára elégedett. Elfogultságot nem nélkülöző összegzése szerint tulajdonképpen minden ami van, az a fizikával magyarázható. "Az a célunk, hogy a hétköznapi emberek figyelmét is felhívjuk arra, hogy a fizika az a tudományág, ami leírja és értelmezi a természeti jelenségeket, az életet. Minden úgy történik az életben, ahogy a fizika leírja, természetesen természettudományos szempontból" - mondja mosolyogva, aztán visszafordul a dzsettabakancsos gimnazista részecskék felé, és az, "Aki még nagyon akar becsapódni, az most tegye, utoljára!" felkiáltással lezárja a kísérletet.

Eredeti Rutherford kísérlet
Rutherford vékony fémlemezeket bombázott alfarészekkel, és a sugárzást egy olyan ernyőn fogta fel, amely a becsapódó részecskék hatására felvillan. Az alfarészek eltérülésének mértékéből következtetett a részecskék pozitív töltésére és az elektronhoz képest igen nagy tömegére. A sugárzás döntő része akadálytalanul haladt át a fólián, néhány részecske azonban kisebb-nagyobb szögben eltért eredeti irányától, néhány esetben a becsapódó részecske látszólag visszapattant a fóliáról. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy az atom pozitív töltése az atom közepén kicsiny magban helyezkedik el.

(forrás: ion.elte.hu)