Nem akar marni
A karboránsav szelídsége különleges kémiai stabilitásának köszönhető, mondta el a Nature c. tudományos lapnak Christopher Reed, az új anyagot létrehozó vegyészcsoport munkatársa. A karboránsav más savakhoz hasonlóan kölcsönhatásba lép a többi vegyülettel, és protont (töltéssel rendelkező hidrogénatomot) ad át nekik, de savmaradéka (a megmaradó negatív töltésű ion) olyan stabil, hogy nem hajlandó további reakcióra.
Márpedig a maróhatás szempontjából kulcsfontosságú a savmaradék agresszív reakcióképessége; a fluorsavból képződő fluoridion például simán kikezdi az üvegcsövet.
A H(CHB11Cl11) képletű karboránsav (a karboránok szénatomot tartalmazó bór-hidrogének) nagyon erős protondonor - egy sav "erejét" (savasságát) az határozza meg, mennyire erőszakosan tukmálják protonjukat más molekulákra -, százbilliószor savanyúbb a csapvíznél. A protonleadás után előálló karboránszerkezet - egy tizenegy bór- és egyetlen szénatomból álló, ikozaéder alakú klaszter (fürt) - azonban Reed szerint talán a létező legstabilabb atomcsoport.
Anyagokról álmodnak
Reed-kutatócsoport munkája egyébként korábban sohasem létezett molekulák megálmodásából és létrehozásából áll, és a karboránsav is ilyen. Ennek persze gyakorlati haszna is van. A szupersavak például képesek protonálni olyan szerves molekulákat is, amelyek flegmatikus közömbösséggel viseltetnek a legdurvább "klasszikus savakkal" szemben is, és ennek a reakciónak nagy jelentősége van a szerveskémia több területén - elég, ha csak Oláh György Nobel-díjára utalunk, amit a szupersavak szénrogén-kémiai alkalmazásában elért eredményeiért kapott.
A karboránsavval a kutatók közelebbről tanulmányozhat egyes nehezen megfogható anyagokat. Reed és munkatársai például vele akarják "savasítani" a finoman szólva reakcióképtelen nemesgázt, a xenont - csupán azért, mert ezt még senki sem próbálta.