Eleonóra
-1 °C
2 °C

Magyar kutatók eredménye a Science-ben

2008.09.29. 15:00
Az ELTE, a CEU és az MTA tudósainak kutatásáról számolt be az egyik legrangosabb tudományos folyóirat, a Science. A kutatók csecsemők pedagógiai helyzetekre való érzékenységét vizsgálták – írja az ELTE sajtóközleménye.

Az ember agyi képességeinek korai csecsemőkorban való megjelenése és fokozatos kibontakozása a mai napig számos érdekes rejtélyt tartogat az ezzel foglalkozó kutatóknak. Az csecsemő elmeműködésének egyik legfontosabb sajátossága, hogy a baba már nagyon korán tanújelét adja a kommunikációra, tanítási helyzetekre való különleges érzékenységének. Erre egy közelmúltban kidolgozott elmélet hívta fel a kutatók figyelmét, amely "természetes pedagógia" néven vált ismertté.

Az elméletet magyar kutatók, Csibra Gergely és Gergely György dolgozták ki, ők jelenleg a Közép-európai Egyetem (CEU) megismeréstudományi kutatóközpontját vezetik. A természetes pedagógia elmélete sok szempontból új megvilágításba helyezi a kutatóknak a csecsemő agyi működéséről alkotott korábbi elképzeléseit. Eszerint a baba már néhány hónaposan képes felismerni egy adott helyzet tanító jellegét, és ilyen helyzetekben elméje nagyon speciális, tanulásra kész üzemmódba kapcsol. A folyamat lényege, hogy a baba érzékenyen reagál azokra a kommunikációs jegyekre, melyek a másik személy közlésre irányuló szándékát jelzik (például szemkontaktus, megszólítás, tekintetváltás a baba és a céltárgy között), és e viselkedéseket új ismeretek átadására vonatkozó tanítói szándékként értelmezi.

Az elméletről a Science tudományos magazin szeptember 26-i száma is beszámolt. A cikk arról tudósít, hogy magyar kutatóknak most egy új kísérletes helyzetben is sikerült bizonyítaniuk a természetes pedagógia elvének helytállóságát, ezzel új megvilágításba helyezve a fejlődéslélektan egyik klasszikus központi jelenségét. A vizsgálatot Topál József, az MTA Pszichológiai Intézetének munkatársa végezte, Gergely Györggyel, Csibra Gergellyel, valamint az ELTE Etológiai Tanszék munkatársaival, Miklósi Ádámmal és Erdőhegyi Ágnessel együttműködve.

A vizsgálat során 10 hónapos csecsemők tárgykereső viselkedését vizsgálták egy olyan egyszerű rejtési helyzetben, ahol a baba szeme előtt ismételten elrejtenek egy játéktárgyat két edény valamelyike alá, majd hagyják hogy megkeresse. Miután a baba már magabiztosan nyúl az ismételten elrejtett tárgyért a megszokott edény felé, egy következő próbában azt láthatja, hogy a tárgy a másik (eddig üresen álló) edény alá kerül. A 10 hónapos csecsemők ilyen esetben jellegzetesen hibáznak: a már bevált keresési választ mutatják, azaz a jelenleg üresen álló edényhez nyúlnak vissza. Ezt a keresési hibát több mint 50 éve ismeri a csecsemőpszichológia. Bár különböző magyarázatok születtek ezzel kapcsolatban, az valamennyiben közös, hogy a hibát az értelmi fejlődés átmeneti állapotának tulajdonítják, mely a gondolkodási- memória- vagy mozgáskoordinációs illetve gátlási képességek éretlenségére vezethető vissza.

A Science magazinban közölt eredmények azonban a természetes pedagógia elméletének alkalmazásával e jól ismert jelenség alapvetően új magyarázatát adják. A kísérletből kiderül, hogy a rejtési viselkedés tanításra utaló jegyeinek szisztematikus változtatásával a csecsemők keresési hibája is aktívan befolyásolható: Amennyiben a kommunikációs-tanítási szándékra utaló viselkedési jegyek elmaradnak az ismételt rejtések során, úgy a babák jóval kevésbé esnek abba a hibába, hogy a tárgy új helyre való rejtésekor a korábbi (most üres) edény alatt keressenek. A korábban ismételten jutalmazott (de most üres) edény alatt való tárgykeresés oka tehát elsősorban az, hogy a babák a kommunikációs viselkedési jegyekkel gazdagon fűszerezett rejtési viselkedést általános tanítási-ismeretátadási helyzetnek tekintik, és ekképpen félreértelmezve a helyzetet nem "itt-és-most" feladatként oldják meg (azaz "keresd a tárgyat ott ahol legutóbb láttad eltűnni) hanem valamely általánosítható információt ragadnak meg ("a keresett tárgy általában az első edény alatt található"). A pedagógiai érzékenység persze általában nem vezet ilyen hibás megoldásokhoz, igazi jelentősége abban rejlik, hogy az emberré válás fontos elemeként a kulturális és szociális ismeretátadási folyamatoknak fontos alapmechanizmusa.