Gál
6 °C
22 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Magyar kutatók eredménye a Science-ben

2008.09.29. 15:00
Az ELTE, a CEU és az MTA tudósainak kutatásáról számolt be az egyik legrangosabb tudományos folyóirat, a Science. A kutatók csecsemők pedagógiai helyzetekre való érzékenységét vizsgálták – írja az ELTE sajtóközleménye.

Az ember agyi képességeinek korai csecsemőkorban való megjelenése és fokozatos kibontakozása a mai napig számos érdekes rejtélyt tartogat az ezzel foglalkozó kutatóknak. Az csecsemő elmeműködésének egyik legfontosabb sajátossága, hogy a baba már nagyon korán tanújelét adja a kommunikációra, tanítási helyzetekre való különleges érzékenységének. Erre egy közelmúltban kidolgozott elmélet hívta fel a kutatók figyelmét, amely "természetes pedagógia" néven vált ismertté.

Az elméletet magyar kutatók, Csibra Gergely és Gergely György dolgozták ki, ők jelenleg a Közép-európai Egyetem (CEU) megismeréstudományi kutatóközpontját vezetik. A természetes pedagógia elmélete sok szempontból új megvilágításba helyezi a kutatóknak a csecsemő agyi működéséről alkotott korábbi elképzeléseit. Eszerint a baba már néhány hónaposan képes felismerni egy adott helyzet tanító jellegét, és ilyen helyzetekben elméje nagyon speciális, tanulásra kész üzemmódba kapcsol. A folyamat lényege, hogy a baba érzékenyen reagál azokra a kommunikációs jegyekre, melyek a másik személy közlésre irányuló szándékát jelzik (például szemkontaktus, megszólítás, tekintetváltás a baba és a céltárgy között), és e viselkedéseket új ismeretek átadására vonatkozó tanítói szándékként értelmezi.

Az elméletről a Science tudományos magazin szeptember 26-i száma is beszámolt. A cikk arról tudósít, hogy magyar kutatóknak most egy új kísérletes helyzetben is sikerült bizonyítaniuk a természetes pedagógia elvének helytállóságát, ezzel új megvilágításba helyezve a fejlődéslélektan egyik klasszikus központi jelenségét. A vizsgálatot Topál József, az MTA Pszichológiai Intézetének munkatársa végezte, Gergely Györggyel, Csibra Gergellyel, valamint az ELTE Etológiai Tanszék munkatársaival, Miklósi Ádámmal és Erdőhegyi Ágnessel együttműködve.

A vizsgálat során 10 hónapos csecsemők tárgykereső viselkedését vizsgálták egy olyan egyszerű rejtési helyzetben, ahol a baba szeme előtt ismételten elrejtenek egy játéktárgyat két edény valamelyike alá, majd hagyják hogy megkeresse. Miután a baba már magabiztosan nyúl az ismételten elrejtett tárgyért a megszokott edény felé, egy következő próbában azt láthatja, hogy a tárgy a másik (eddig üresen álló) edény alá kerül. A 10 hónapos csecsemők ilyen esetben jellegzetesen hibáznak: a már bevált keresési választ mutatják, azaz a jelenleg üresen álló edényhez nyúlnak vissza. Ezt a keresési hibát több mint 50 éve ismeri a csecsemőpszichológia. Bár különböző magyarázatok születtek ezzel kapcsolatban, az valamennyiben közös, hogy a hibát az értelmi fejlődés átmeneti állapotának tulajdonítják, mely a gondolkodási- memória- vagy mozgáskoordinációs illetve gátlási képességek éretlenségére vezethető vissza.

A Science magazinban közölt eredmények azonban a természetes pedagógia elméletének alkalmazásával e jól ismert jelenség alapvetően új magyarázatát adják. A kísérletből kiderül, hogy a rejtési viselkedés tanításra utaló jegyeinek szisztematikus változtatásával a csecsemők keresési hibája is aktívan befolyásolható: Amennyiben a kommunikációs-tanítási szándékra utaló viselkedési jegyek elmaradnak az ismételt rejtések során, úgy a babák jóval kevésbé esnek abba a hibába, hogy a tárgy új helyre való rejtésekor a korábbi (most üres) edény alatt keressenek. A korábban ismételten jutalmazott (de most üres) edény alatt való tárgykeresés oka tehát elsősorban az, hogy a babák a kommunikációs viselkedési jegyekkel gazdagon fűszerezett rejtési viselkedést általános tanítási-ismeretátadási helyzetnek tekintik, és ekképpen félreértelmezve a helyzetet nem "itt-és-most" feladatként oldják meg (azaz "keresd a tárgyat ott ahol legutóbb láttad eltűnni) hanem valamely általánosítható információt ragadnak meg ("a keresett tárgy általában az első edény alatt található"). A pedagógiai érzékenység persze általában nem vezet ilyen hibás megoldásokhoz, igazi jelentősége abban rejlik, hogy az emberré válás fontos elemeként a kulturális és szociális ismeretátadási folyamatoknak fontos alapmechanizmusa.