Rákbetegek az erőműben dolgozók gyerekei között

Már 12 éve gyanították, hogy a Sellafield erőmű sugárzása lehet felelős a gyermekkori rákos esetek helyi megszaporodásáért. Először Martin Gardner, a Southampton egyetem járványkutatója vetette fel 1990-ben, hogy kapcsolat lehet az erőműben dolgozó férfiakat terhelő sugárdózis és a gyerekeik körében kialakuló leukémiás megbetegedések között.

A költözéseknek tudták be a megbetegedéseket

Ezt az elméletet sokan hevesen támadták. Sok szakértő azzal érvelt, hogy a területre sokan költöztek, és sokan álltak tovább, és az átlagon felüli megbetegedések az átvonuló létszám okozta magasabb fertőzési kockázat miatt is bekerülhettek a statisztikákba.

De most a Sellafield-ügyben végzett legnagyobb és legátfogóbb vizsgálattal a Newcastle egyetem kutatói áthelyezték a vita súlypontját. "Lehetséges, hogy Gardnernek igaza volt" - mondta a New Scientistnek Heather Dickinson, az egyetem gyermekrák kutató részlegének munkatársa. A doktornő kollégájával, Louise Parkerrel 9859 olyan cumbriai gyerek sorsát kísérte nyomon, akinek apja sugárterhelésnek lett kitéve. A kontrollcsoport 256 ezer másik gyerek volt, akik Cumbriában, más családokban 1951 és 1991 között születtek.

Az apák sugárterhelésétől függ a betegedési esély

A teljes csoport vizsgálata után azt tapasztalták, hogy a Sellafieldben dolgozók gyerekei között kétszeres volt a leukémiás és a nem Hodgkin-féle nyirokrákos esetek száma. A legkiugróbb érték Seascale-ben jelentkezett: az erőműhöz legközelebb fekvő kis faluban 15-szörös megbetegedési arányt tapasztaltak. A döntő bizonyíték az volt, hogy a gyerekek megbetegedésének esélye annak függvényében nőtt, mekkora sugárterhelést kapott az apjuk.

A Seascale-i magasabb kockázat jó részét a kutatók szerint a településre költöző és onnan távozó nagyszámú család okozhatta. De a teljes megyében a Sellafield-gyerekek kétszeres megbetegedési arányát nem magyarázhatta a folyamatos népvándorlás.

Manapság már kisebb a sugárterhelés

Emberi és állati vizsgálatok nyomán erősödnek annak bizonyítékai, hogy a sugárzás okozta sérülés az egyik generációból átugorhat a másikba. Ugyanakkor Dickinson és Parker rámutat, hogy a veszély így is kicsi: a Sellafieldben dolgozók gyerekei közül a vizsgált 41 év alatt csak 13-an lettek leukémiások. És mivel az erőmű dolgozói most már sokkal kisebb dózist kapnak, mint a múltban, a jelenlegi állomány esetében nem várhatók ilyen megbetegedések.

A kutatásokat részben az atomerőművet működtető British Nuclear Fuels (BNFL) által fenntartott Westlakes kutatóintézet finanszírozta. "A vizsgálat megnyugtatja a munkatársainkat, hiszen bebizonyította, hogy a leukémiás és a non-Hodgkin limfómás esetek, különösen Seascale esetében jórészt a lakosság folyamatos keveredése okozta" - jelentette ki Paul Thomas, a BNFL egészségügyi igazgatója.

De a helyi atomerőmű ellenes aktivisták mindezt másként látják. Janine Allis-Smith, a radioaktív környezetet ellenző cumbriaiak nevében kijelentette, a BNFL már évek óta igyekszik diszkreditálni Gardner hipotézisét. "A mostani kutatás Gardner álláspontját igazolja, a BNFL részéről nagy felelőtlenség mindezt figyelmen kívül hagyni" - mondta Janine Allis-Smith.