A szúnyog és az utasszállító meteor
További Tudomány cikkek
Figyelő fekete szemek
Izgatott az egyre növekvő számú társaság, a Tempel 1 részleges leamortizálása a csillagászoknak olyasmi lehet, mintha egy hívőnek leszólna Jézus, hogy odafönt minden oké, idelent meg mindenkinek hajrá, csak így tovább! A kis teremben alig harminc széken ücsörgünk vagy tízen, kivetítő, egy polc, amin a Kapcsolat című tudományos-fantasztikus filmen kívül az Egészséges Erotika kazettája várja nézőjét, a hátsó falon meg egy bohókás öregúr portréja. Ő a beszerzett információk alapján Dr. Kulin György, az Uránia Csillagvizsgáló valamikori igazgatója. Ahogy hátulról figyel, olyan, mint egy kistanár a matekórán: mindent lát, így akkor sem lehet rosszalkodni, amikor a tanár esetleg a táblára ír.
Ami mindenkit izgalomban tart: a Deep Impact sikeres útja. Az űrszonda hétfő hajnalban a hat kilométer átmérőjű Tempel 1 üstökös közelébe érkezett, és kilőtte az égitestre töltetét. A mosógép méretű, 372 kilós szerkezet helyi idő szerint hét óra előtt tíz perccel csapódott be a Tempel 1-be, hogy kiszakítson belőle egy darabot, hogy az égitest szerkezetét a szonda elemezni tudja. Az óránként 37 ezer kilométerrel száguldó lövedék becslések szerint száz méter átmérőjű krátert vájt az üstökösbe.
Szentimentális banda
A küldetés célja az égitest intim szférájának vizsgálata volt: az elképzelés szerint a szonda becsapódása után kiömlő anyag megmutatja az üstökös belső összetételét. Ezt elemezve pedig jobban megismerhetjük a Naprendszer korábbi időszakát. A becsapódás időpontjának a NASA mérnökei azért választották július negyedikét, mert az amerikai szentimentális népség (nemzeti ünnep), ráadásul a Hawaiin található csillagvizsgálókból ekkor lehetett a legpontosabban megfigyelni az eseményt.
A mostani misszió merőben új megközelítése a csillagászatnak: eddig különféle rövid meg hosszúhullámokkal vizsgálták az égitesteket, vöröseltolódás, satöbbi, ehhez képest meglehetősen barbár felfogásnak tűnik bombázni egy szerencsétlen üstököst. Spányi Péter szerint egyes csillagászoknak komoly erkölcsi aggályaik támadtak. Ugyanakkor a Tempel 1 nem hatódott meg, szakértők szerint a találkozás annyiban módosította a pályáját, amennyire egy utasszállító repülőét egy becsapódó szúnyog. Számítások szerint 10 méternyit módosult a naptávolság, ami, ugye, lószar.
Lesni nem ér
Az üstökös 135 millió kilométerre volt a Földtől a találkozáskor, a szondának az elliptikus pálya miatt azonban ennél jóval többet, közel négyszázmillió kilométert kellett utaznia. A találkozás előtt 24 órával az anyaszondáról levált az Impactor, és elindult utolsó, szomorú útjára. A szakításkor 864 ezer kilométerre száguldoztak az üstököstől, ami két Föld-Hold távolságnak felel meg. Az Impactor becsapódásakor az anyaszonda 8700 kilométerre volt a Tempel 1-től, aztán még 500 kilométerre megközelítette az égitestet, mielőtt végképp elhagyta azt. Mivel a becsapódás után rengeteg anyag került az űrbe, a szondának – amikor a legközelebb volt a Tempel 1-hez – be kellett fognia szemeit (lencséit), hogy megvédje azokat a röpködő törmeléktől. Így aztán 27 percen keresztül vakon repült, a becsapódást és annak következményeit mindössze 13 percig rögzíthette a kamera.
A hősies Impactornak ennél komorabb sors jutott: a 37 ezer kilométeres óránkénti sebességgel végzete felé száguldó szonda egy napig tartó magányos útja során többször is módosította pályáját, hogy jó helyre zuhanjon. A második előadó, Keresztúri Ákos szerint a kis szonda eredeti útján valószínűleg elvétette volna a célt, aztán túlfutott volna rajta, még egy iránymódosítás után már jobb volt a helyzet, míg a harmadik automatikus közbeavatkozás után már nem egyszerűen az üstökösnek, hanem annak legfényesebb pontja felé tartott. Az Impactor kamerái az utolsó pillanatokig rögzítették az eseményeket, az utolsó képet 30 kilométeres távolságból közvetítette a szonda, ez 3,7 másodperccel a becsapódás előtt volt.
Mindenki happy
Az eredmények még a legoptimistább várakozásokat is felülmúlták, bár a reakciókból kiderül, hogy a NASA tudósai is infantilis lények: mindenki annak örült, hogy milyen szép fényes tűzijátékot sikerült összehozni. Valódi eredményekből ugyanis még nincs sok, inkább csak kérdésekből: mi (volt) az a földnyelv a Tempel 1 felszínén? Miért robbant kétszer az Impactor? Miből van az üstökös? Az amerikai kutatókra mindenesetre még sok munka vár, a beérkező adatokat még csak most kezdték el elemezni, ráadásul egyelőre sok okosat nem árultak el a külvilágnak.
A Deep Impact útja mindenesetre látványosra sikeredett, és nyilván növelte a NASA népszerűségét az amerikai lakosság körében: végre lebombázunk idegen égitesteket is! Ez a népszerűség pedig komoly dollármilliókban mérhető, ugyanakkor a mostani misszió tudományos haszna is vitathatatlan.
Kockázatos dolog üstökösnek lenni.